Daganat-túlélés Európában 1999-2007 között országok és életkor szerint (az EUROCARE-5 vizsgálat)

Az egészségügyi rendszerek hatásos működésének egyik legjellemzőbb mutatója a daganatos betegségek túlélése. A EUROCARE Európa legnagyobb populációs vizsgálata, amely a daganatos betegségek túlélésének elemzésére irányult. Jellemző különbségek voltak/vannak az országok adatai között, bár általában mondható, hogy a daganat-túlélés eredményei javuló tendenciát mutatnak. Az ezredfordulót követően jelentős változások zajlottak a rákdiagnózis, -kezelés, és a rehabilitáció terén. A EUROCARE-5 vizsgálat összegzi mindezt, 29 európai ország tekintetében.

Módszerek

Retrospektív, megfigyeléses vizsgálat, 107 (nemzetközi) rákregiszter adatainak felhasználásával, amely több mint 10 millió diagnosztizált daganatos beteg adatait tartalmazta 2007-ig (nyomon követés 2008-ig). Minden adatbázis-adat minőségellenőrzésen esett át. A 2000-2007 közötti diagnózisok esetén 46 daganattípus esetén végeztek számítást az 5 éves túlélést illetően (súlyozás életkor és országok szerint). Tíz ráktípus esetén számoltak az ország- és életkor-specifikus túléléssel három időszakra nézve: 1999-2001, 2002-2004, és 2005-2007.

Eredmények

Az 5 éves relatív túlélés általában növekedett a vizsgálat időszakban, valamennyi európai régióban. A legjelentősebbe növekedést az alábbi daganatok túlélése esetén észlelték 1999-2001-től 2005-2007-ig: prostatatumor (73,4% [95% CI 72,9-73,9] vs 81,7% [81,3-2,1]), non-Hodgkin lymphoma (53,8% [53,3-54,4] vs 60,4% [60,0-60,9]), és végbélrák (52,1% [51,6-52,6] vs 57,6% [57,1-58.1]).

Kelet-Európában a túlélés általában mérsékeltebb volt, és az európai átlag alatti, főként a jó- vagy intermedier prognózisú daganattípusok esetében. Magasabb túléléseket mutattak ki Észak-, Közép- és Dél-Európa területén. Nagy-Britanniában és Írországban közepes túlélési adatok jellemezték a végbélrák, emlőrák, prostatarák, melanoma, és non-Hodgkin lymphoma betegségkörét, csekélyebb mérséklődés a vese-, gyomor-, ovarium-, colon-, és tüdőcarcinoma területeit. Nagy-Britanniában és Írországban a tüdőrák túlélés alacsonyabb volt mint más országokban, bár érdekes, hogy egyes régiók (Közép-, Kelet-Európa) adatai valószínűleg túlbecslésre kerültek. A túlélés az életkor előrehaladásával csökken, bár ráktípusonként és területenként más-más mértékben.

Következtetés

A daganatos betegségek diagnosztikájának és kezelésének fejlődése kedvezően hatott az Európa területén észlelhető túlélési adatokra a vizsgált időszakban. Az országok közötti különbségek valószínűsíthető okai: a diagnózis felállításakor észlelt stádiumok, a helyes kezelés elérhetősége, eltérő diagnosztikus módszerek, különböző szűrővizsgálati aktivitás, és a daganatok biológiájának eltérései. Közrejátszhatnak mindebben életmódi, szocio-ökonómiai, és az egészséggel kapcsolatos általános tényezők is. További vizsgálatok szükségesek az eredmények validálásához, és a különbségek lehetséges csökkentéséhez.

Támogatók

Italian Ministry of Health, European Commission, Compagnia di San Paolo Foundation, Cariplo Foundation.

http://www.thelancet.com/journals/lanonc/article/PIIS1470-2045%2813%2970546-1/fulltext