Diabetes és versenysport

Gary Hall Juniornál 1999-ben diagnosztizáltak 1-es típusú diabetest, és orvosai azt mondták, adja fel az úszóversenyzést. Hall másképpen gondolta mindezt, és a 2000-es sydney-i olimpián négy érmet nyert… Neil Huntert sem tartotta vissza 2-es típusú diabetese attól, hogy átevezze az Atlanti-óceánt és átszelje a Sarkkört. Az angol krikettrajongók is méltán örülhettek, amikor Wasim Akram sem hagyta abba diabetese miatt a versenyzést, legfeljebb lassított egy kicsit.

Mindez megcáfolni látszik azt az állítást, hogy a diabetes szükségszerűen derékba töri a sportoló karrierjét. Hogy mekkora a veszély és a betegségteher, az viszont egyénenként és sportoként is változó. “Hosszú távú sporteseményeken a glukózszint általában jobban csökken, mint a sprint-típusú aktivitásoknál, vagy a nagy intenzitást igénylő számoknál.” – említi Dr. Sheri Colberg-Ochs, sportélettan professzor (Old Dominion University, Norfolk).

“Számos 1-es tíusú diabeteses sportoló is edz, és versenyez a kitartást igényélő hosszú versenyszámokban is." A rövidtvávú, kirobbanóan nagy energiaigényű számok esetén más a helyzet. “A nagy intenzitás miatt nagymennyiségű glukóz-felszabadító hormont választ el a szervezet, és emelkedik a vércukorszint." – magyarázza Colberg-Ochs szaklapunknak. Felidézi Hallt, aki az 50 m gyorsúszásnál 5,5 mmol/l glukózszint mellett ugrott a medencébe, de 21 mp múlva, amikor óriási energiabedobás után kijött, ez az érték már 16,6 volt…"

A versenysportolóknak tehát igencsak elővigyázatosnak kell lenniük. “Amikor a 90-es években Pakisztánban megkezdtem sportpályafutásomat az volt a fő gond, hogy ott az orvosok a diabetessel nem törődtek" – említi Bazid Khan volt krikettjátékos. Sem orvos sem más nem figyelt ránk, magunknak kellett a betegségünket menedzselni." Az egyik fő probléma a sok utazás volt, és a szállodák alacsony színvonala. Ott például nem lehetett megfelelő reggelit találni. Csapattársai néha megdézsmálták az édességeit, unatkozó fiatalok, akik ezt nagyon vicces dolognak hitték. Egyszerűen képtelenek voltak megérteni, miért fontos neki hogy milyen (cukrozott – cukormentes) folyadékot iszik, és mekkora gond származhat ebből.

“Nem állítom, hogy a cukorbetegség fogyatékosság lenne" – mondja Khan, "de gondolnom kell rá versenyzés közben is, ezt megosztja a koncentrálóképességemet, és ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, a versenyhangulat erős nyomása közben is gondolnom kell arra, hogy esetleg a cukorbetegségem akadályoz valamiben".

Melanie Stephenson walesi sprinter, 25-szörös válogatott szerint: "állandóan ellenőriznem kell a vércukorszintemet". A változatos edzőmódszerek (súlyzózás, saját testsúly ellenében végzett gyakorlatok, sprintelés) mind-mind másképpen befolyásolják a vércukorszintet, másképp alakul a hypoglykaemia, vagy egy 200 m-es rövidtáv utáni állapot. Versenyzés közben felmerül az adrenalin-kérdés is. Stephenson elmondta, hogy a versenynapokon kb. 30%-kal emelte a háttérben az inzulinszintet, hogy megelőzze a bemelegítés előtti hirtelen értékzuhanást. 100 és 200 m-en egyaránt versenyzett és a két szám közti "rést" ki kellett töltse. Fontos, hogy az adrenalinszint csökkenés (az első versenyszám után) mellett is kompenzált maradjon a vércukor. A versenyhivatali bürokrácia sem kedvez ennek, mivel (doppingot gyanítva) elvették tőle az inzulinpumpát.

Ezzel együtt Stephenson kifejtette, hogy betegségét menedzselhetőnek érzi verseny közben is. “Általános állapotom, közérzetem jó az edzéseken is, és az élelmiszerek, ételek amiket fogyasztok sokkal jobb minőségűek, mint az átlagsportolóké. Egészen pontosan meg tudom mondani, hogy adott pillanatban mennyi glukózt, szénhidrátot fogyasztottam."

“A legfontosabb annak tudatosítása, hogy mindig tudjuk, szervezetünknek mivel kell megküzdeni." – említi Chris Southwell professzionális snowboard versenyző. Ez tipikusan olyan sport ahol a kitartás mellett szédítő ugrásokat is kell produkálni. Ezek a hirtelen teljesítményingadozások kihatnak a vércukorszintre is. A hideg, a hegy magassága és az adrenalinfröccs roppantul energetizál, de de utána annyira fáradt vagyok, hogy itt áll fenn a veszély, ha nem ellenőrzöm a vércukromat, mert lezuhanhat. Sok mindenre kell egyidejűleg figyelni: légy felkészült, egyél megfelelően, és tudasd a környezeteddel is, hogy cukorbeteg vagy, hogy legyen alkalmuk segíteni, ha a vércukrod hirtelen megugrik, vagy éppen lezuhan."

Mindezek után Southwell még egy nagyobb kalandnak is nekivág, egy nagyobb cukorbeteg csapat egyik tagjaként tervezik a Mount Everest megmászását, feszegetik saját határaikat."

http://www.thelancet.com/journals/landia/article/PIIS2213-8587%2814%2970132-9/fulltext