Dr. Richard Pazdur (FDA) cikke a Rákellenes Világnap alkalmából

2012: pályám 30. évét töltöm idén, harminc évvel ezelőtt voltam éppen onkológus-rezidens Chicagóban. Az onkológia a 70-es évek vége óta igen sok változáson esett át, első igazi munkahelyem a Wayne State University in Detroit volt 1982-ben. 1988-ban kerültem a University of Texas Anderson Cancer Center-ben klinikai vezető beosztásba, majd innen az FDA-hoz, 1999-ben.

Jól emlékszem, amikor előrehaladott veserák kezelésében egyetlen fegyverünk volt, a Megace hormonkészítmény, metastatizáló colorectalis rák esetén az 5-fluorouracil…krónikus myeloid leukaemiában pedig a a hydroxyurea és a Busulfan… és hogy akkor indult el - kezdeti szinten - az emlőrák adjuváns kezelése is.

Ma már egész más a helyzet a terápiában. Csak egy példa: 2005 óta az FDA hét gyógyszert törzskönyvezett az előrehaladott veserák kezelésére! Az onkológusoknak komoly fegyvertáruk lett a metastatizáló vastagbélrák kezelésére is kombinációk formájában az alábbi gyógyszerek között: Camptosar (irinotecan), Xeloda (capecitabine), Eloxatin (oxaliplatin), Avastin (bevacizumab), Erbitux (cetuximab), and Vectibix (panitumumab). A CML-betegek számára sokat jelentett a tirozin-kináz gátlók megjelenése. Az adjuváns terápia helye és szerepe is megerősödött, az emlőrák, és a colon daganatok kezelésében, az emlőrák-terápia erőteljesen elmozdult a neoadjuváns kezelések irányába.

E 30 év alatt sokat fejlődött a gyermekkori malgnitások kuratív kezelése is, és szupportív terápiás lehetőségeink is gazdagodtak. Természetesen más területeken is volt komoly fejlődés, ne tekintsék a példáimat proritásoknak.

A rákbetegség összetett fogalom, jelenlegi klasszifikációnk a szervi lokalizáción alapul: emlőrák, vastagbélrák, tüdőrák… de ez átalakulóban van, sokkal inkább a beteg egyén „molekuláris lenyomata” fog számítani a jövőben egy-egy tumor esetén. A daganatok biológiájának jobb megértése révén a gyógyszerfejlesztés is célzottabb lehet, nagyobb hatékonysággal – csekélyebb toxicitással.

Mit hoz a jövő?

A génmutációk megismerése révén kerülhetnek kifejlesztésre új szerek, pl. a BRAF gén melanomában, vagy a BCR/ABL gének melanoma ill. CML esetén. A Herceptin (trastuzumab) a HER-2 pozitív emlőrák kezelésében, az anti-CD-20 antitest, Rituxan (rituximab), a B-sejtes lymphomában mind jó példák a fenti kutatási eredményekre, a célzottabb terápiákra. 2011-ben az FDA két olyan gyógyszert is törzskönyvezett: - Xalkori (crizotinib) és Zelboraf (vemurafenib) – amelyek esetén a gyógyszeres kezelést eleve megelőzi egy in vitro diagnosztika, a megfelelő betegkiválasztás céljából. Jó példa ez arra, hogyan fejlesztenek parallel módon gyógyszert – és diagnosztikus tesztet. Szintén tavaly jelent meg a Jakafi (ruxolitinib), az első gyógyszer a myelofibrosis kezelésére, melynek fejlesztése a JAK 1 - 2 anyagcsereutak megismerését követően vált lehetővé.

Egy közemúltbéli tv-interjú során említettem, hogy az onkológia sok tekintetben megváltozik. Többek között abban is, hogy a gyógyszeripar szemlélete e tekintetben jelentős átalakuláson kell átmenjen: a gyógyszerközpontúság felől – a betegségcentrikusság irányába. A mai – és jövőbeni sikeres gyógyszerfejlesztés kulcskérdése meggyőződésem szerint az, hogy teljes mélységében megérstük a betegségek alap-mechanizmusait, biológiáját. A betegségorientált szemlélet szorosabb együttműködést igényel a gyógyszergyárak, az akadémiai orvoslás, a hatóságok, és a betegszervezetek között.

A napokban, (február 5-én), ülnek össze az FDA onkológus szakértői, és kerekasztal tanácskozáson vitatják meg az onkológiai terápia kérdéseit, problémáit – a gyakorló onkológusok szemszögéből is.

Volt szerencsém pályám során olyan teamekkel dolgozni, ahol kiváló onkológusok, gyógyszerészek, toxikológusok, nővérek, gyógyszerbiztonsági szakemberek vettek körül, amikor egy-egy új onkológiai gyógyszert elemeztünk, értékeltünk. Csapatunk mindig megértette, hogy az onkológiai terápiát illetően számos – esetenként egymásnak ellentmondó vélemény is létezik.

A legfontosabbnak mindig azt tartottam személy szerint, hogy egyensúly legyen a beteg egyéni érdeke – és a gyógyszerhatás, gyógyszerbiztonság között. Bizony az életben számos esetben szükség volt arra, hogy figyelembe vegyük a szenvedő beteget, kivételeket tegyünk a szigorú protokollok előírásai alól, és meghosszabbítsunk egyes terápiás rezsimeket, csak azért hogy a beteg megkaphassa kezelését, az ígéretes – de még nem törzskönyvezett gyógyszerekből is.

Az onkológiai terápiás protokollok esetében az FDA a klinikai vizsgálatokban több végpontot is megjelöl: a teljes túlélést, a progressziómentes túlélést, és s a gyógyszerválasz arányát (response rate), a tumor méretének csökkenését. Az FDA úgy döntött, hogy súlyos, az életet is veszélyeztető betegségek esetén gyorsított eljárást és prioritásos eljárásmenetet alkalmaz e betegségekben adott gyógyszerek törzskönyvezésekor.

Ha megkérdezik tőlem fiatal kollégáim, mitől jó szakember egy klinikai onkológus, azt mondom nekik: légy optimista! Legyen előtted egy jövőkép, amelyben az onkológiai beteg jobban gyógyítható! Harmincéves munkám során számomra elsősorban az volta a fontos, hogy javuljon a túlélés, a betegek életminősége, napi tevékenységük.

Ennél is személyesebb, hogy idén ünnepeljük 30. házassági évfordulónkat, nejem onkológiai nővér, akivel még Chicagoban találkoztam, ahol éppen egy kemoterápia összeállításán dolgoztunk… Mary bizony elküldött volna engem, ha nem vettem volna mindig figyelembe az onkológiai nővérek fontos szerepét, ők azok, akik felemelnek minket, ha kedvünket vesztenénk…

2012 február 4, a Rákellenes Világnapon:

Dr. Richard Pazdur

FDA, Office of Hematology and Oncology Products in FDA’s Center for Drug Evaluation and Research, igazgató