Ebola – a növekvő fenyegetettség felé?

Valamennyi ismert afrikai ebolavírus fertőzhet meg embert, és hasonló tüneteket okoznak, a progresszió és a virulencia azonban változó, a betegség fatalitása magas: kb. 40% a Bundibugyo ebolavirus, 50% a Sudan ebolavirus, míg 70-90% a Zaire ebolavirus esetén. A Ta? Forest ebolavirus virulenciáját nehéz megadni, mivel egyetlen regisztrált eset fordult elő, az egyetlen ismert ázsiai ebola faj, a Reston ebolavirus viszont emberben tünetmenetes fertőzést okoz.

Humán viszonylatban a fertőzés tünetei eleinte nem specifikusak: láz, hányás, súlyos hasmenés jellemzi, majd az esetek kevesebb mint felében látható haemorrhagiák alakulnak ki – mint a most előfordult esetekben is. Ismerve a szegényes helyi infrastuktúrát, az ellátásra és a boncolások elvégzésére koncentráló egészségügyet, kevés empirikus vizsgálat van az emberi ebolavírus fertőzés patogenezisét illetően. A legközelebb eső betegségmodell a Cynomologus és Rhesus macacus majmok haemorrhagiás láza.

A Zaire ebolavirus e makákókban egyértelműen letális, és szakértők szerint patológiája, patofiziológiája igen közeli a humán ebolavírus fertőzéshez. Legfontosabb jellemzői az immunszuppresszió, a megnövekedett vascularis permeabilitás, és a véralvadás zavara. A haemorrhagiák a mikroszkópikus nagyságtól az akut módon szabad szemmel jól láthatókig terjednek. Az újabban bevezetett "Ebolavírus betegség" nem írja le a haemorrhagiás láz súlyosságát, a klinikai szindróma esetén igen fontos lenne az izolációs szabályok és a megfelelő infekció-kontroll kidolgozása.

Az emberről ember való terjedés váltja ki a járványt, amely valószínűleg a vadonból való egyszeri expozíció révén kerül egy hordozóra, majd csekély genetikai diverzitású vírusfajokat eredményez, ahogy az a jelen esetben is történt Nyugat-Afrikában.

Jelenleg sem preventív, sem terápiás eszközzel, gyógyszerrel nem rendelkezünk sem az ebola-, sem a marburgvírus egyetlen fajtájával szemben sem, így a kezelés kizárólag szupportív. Az elmúlt évtizedben annyi előrelépés történt, hogy gyógyszeres téren közel állunk a Humán Fázis I vizsgálatokhoz.

Napjainkban első vonalbeli terápiás lehetőségnek az antitestek alkalmazása látszik, amely makákóban már eredményesnek bizonyult, még akkor is, ha a fertőzést követő 72 órán túl került beadásra. A kezelési lehetőség az ún. modulátor-RNS (azaz kisebb interferáló RNS-szakasz, vagy foszforodiamidát-mofolin-oligomer),valamint a szintetikusan előállított BCX4430 kismolekula A legnagyobb reményt a rekombináns technológiával előállított vakcinához fűzik jelenleg.

Hatásos terápiás stratégiák hiányában a diagnózis látszik kulcskérdésnek. Az ebolavírus kimutatása molekuláris technikákkal történik (ld. a részleteket az eredeti cikkben). Ez főként a szekvencia konzerválásától függ, így igen fontos a valósidejű információ, és annak gyors cseréje, ellenkező esetben katasztrofális népegészségügyi helyzet alakulhat ki.

A Zaire ebolavirus legutóbbi nyugat-afrikai járványa rámutatott arra, mennyire nem vagyunk képesek hatékony választ adni egy ritka, de igen virulens fertőző betegség megjelenésére. Az orvostársadalom és a laikusok egyaránt képzésre szorulnak, és fokozni kell a vigilanciát is. A kulcsfontosságú régiókban gyors és megbízható diagnosztikus módszerekre lenne szükség, hogy ne legyen időveszteség abból, hogy távoleső területek laboratóriumaiba küldözgessenek mintákat… Emellett, ahogy már utaltunk rá, a valósidejű információmegosztás igen nagy jelentőségű, mint pl. az SARS-, vagy az influenzajárvány esetén is megtörtént.

Hosszú évek kutatásait követően sem áll rendelkezésünkre egyelőre gyógyszer az ebola- és marburgvírusokkal szemben. Valószínű, hogy nem egyszerűen a járvány kontrollálása lenne az igazi cél, hanem egy hatásos szer/vakcina, amivel a betegség kordában tarthatóvá válik. Erre törekszünk a továbbiakban is.

http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMp1405314?query=featured_home