Ebola: milyen leckét kapnak a világ egészségügyi hatóságai?
Több mint háromezer halálozással a hátunk mögött, és a márciusban azonosított első igazolt Ebola-fertőzést követően az eltelt közel 7 hónapban csak részleges intézkedések történtek. A világ egészségügye azonban ráébredt, hogy az Ebola nemcsak helyi, de nemzetközi fenyegetést is jelent és veszélyezteti a a globális egészségpolitikát, az embereket, határoktól függetlenül. Jelenleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa foglalkozik már a kérdéssel, és létrehoztak egy ENSZ missziót az Ebola-járvány miatt a sürgősségi válaszadás, intézkedés céljára. Mindennek ellenére az Ebola-járvány változatlanul kitart.
Ebben a helyzetben bár megérthető, hogy a legfontosabb a sürgős intézkedési terv, de ne felejtsük el arra reagálni, hogyan jutottunk idáig – és mit tehetünk, hogy legközelebb ne alakulhasson ki hasonló veszélyhelyzet.
Egészségügyi krízishelyzetek esetén az IHR (International Health Regulations a felelős azért, hogy megfelelő prevenciós terveket dolgozzon ki, hogy egy országra kiterjedő probléma, járvány stb. ne fajulhasson nemzetközi sürgősségi állapottá. A WHO-nak történeti felelőssége a betegségek terjedésének megakadályozása.
Az IHR 1969-ben alakult, és főként a pestis, himlő, kolera és sárgaláz megfékezésére irányult a tevékenysége. 1995-ben az indai pestis- és kongói Ebola-járvány idején a WHA (World Health Assembly) vette revízió alá, és újította meg az IHR-t. A 90-es évek végén a WHO új munkamódszert alakított ki a fertőzések okozta járványok detektálására és az intézkedések meghozatalára. Ez nem volt azonos az IHR-ben foglaltakkal, ahol az országok riportjait vették figyelembe, hanem létrejött egy hálózat, a több mint 120 partnerből álló Global Outbreak Alert and Response Network. Ennek első megmérettetése a 2003-as emlékezetes SARS-járvány idején történt. A történet további részleteit illetően utalunk az eredeti cikkre.
Az Ebola-járványt illetően: mivel a helyi szervek, Nyugat-Afrikában nem rendelkeznek kellő finanszírozással, és megfelelő felszereltséggel sem a fertőzés, a járvány monitorozását illetően, a hatósági "vízió" óriási elmulasztott lehetőséggé változik. Minden egyes új Ebola-fertőzött ember erre kell emlékeztessen minket… A fejlett országok számára nem jelent problémát ilyen monitoring hálózatok létesítése, de az e szempontból legelesettebb, és legtörékenyebb országokban ez megoldhatatlan.
Augusztus 8-án az IHR Emergency Committee ülését követően a WHO deklarálta, hogy az Ebola-járvány "nemzetközi szintű népegészségügyi sürgősségi állapot". Az ilyenfajta késlekedés könnyen utat enged a járvány gyors terjedésének.
Számos kommentátor megkérdőjelezte a WHO felkészültségét az Ebolához hasonló sürgősségi helyzetek megfelelő kezelését illetően. Látván az egészségügyi kormányzatok hezitáló hozzáállását, az USA e kérdésben megpróbálta magához ragadni a kezdeményező szerepet, létrehozta az ún. Global Health Security Agenda rendszerét, melynek célja “a fertőző betegségek okozta veszélyek elleni védelem módszereinek kidolgozása, felgyorsítása, a világ egészségügyének védelme, és annak biztosítása, hogy ez nemzetközi szintű biztonsági prioritás lehessen".
Szeptember 26-án a Fehér Házban tartott konferencián elemezték az új biztonsági agenda részleteit, együttesen az érintett nyugat-afrikai országoknak juttatandó támogatásokkal. Az amerikai kormány e lépése természetesen üdvözlendő, de felejtsük, hogy ők nem azonosak egy nemzetközi egészségügyi hatósággal, szervezettel. A járvány megakadályozásának végső adminisztratív felelőse értelemszerűen a WHO és az IHR. A WHO azonban e kérdésben gyengének minősült, tagállamai nem kellően szolgálták a közös érdekeket. Így a szervezet nem volt képes teljes kapacitásával válaszolni a globális kihívásra. Súlyos kritika látszik megfogalmazódni e kérdésekben.
Két prioritás körvonalazódik. Az első egy adományozói konferencia sürgős összehívása, amelynek célja, hogy a nemzetközi közösség, az egyes országok jelentős finanszírozással erősítsék meg az IHR népegészségügyi kapacitásait. A második pedig egy nagy kiterjedésű és robusztus mechanizmus létrehozása, amely biztosítja az IHR számára a független monitorozás lehetőségét, és az egyes országok ellenőrzését. Az országok által benyújtott jelentések ugyanis megbízhatatlan forrásnak bizonyultak, a jelenlegi módon nem lehet megvédeni a világ népességét új és veszélyes járványok kitörésétől, elterjedésétől.
További részletek:
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2814%2961697-4/fulltext
