EU felmérés: Magyarországon is rendezetlen az illegális bevándorlók orvosi ellátása

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 10 uniós tagra kiterjedő vizsgálata (http://fra.europa.eu/fraWebsite/attachments/FRA-2011-fundamental-rights-for-irregular-migrants-healthcareEN.pdf) szerint hat tagállamban - köztük Magyarországon - az illegális (a tanulmányban "szabálytalan") bevándorlókat csak vészhelyzet esetén látják el ingyenesen az egészségügyi szolgáltatók.

Az FRA a hét elején az Európai Parlamentben ismertette a kutatás főbb megállapításait, köztük azt a következtetést, hogy hosszabb távon költségesebb nem ellátni a betegeket. Ha ugyanis korlátozzák vagy kizárják a pácienst az elsődleges és megelőző gyógyászati szolgáltatásokból, az várhatóan csak növeli majd a vészhelyzetben szükségessé váló kezelés költségét.

A bécsi uniós ügynökség szerint az egészségügyre vonatkozó kötelező érvényű nemzetközi jog csak korlátozottan kérhető számon, mert a homályos nyelvhasználat a tagállamok eltérő egészségügyi szolgáltató rendszereivel párosul. Tetszőlegesen értelmezhető például a "megfelelő ellátás" fogalma. Mivel különbözik a tagállamokban a jogi háttér, eltérnek az értelmezések és az alkalmazások is, és ezért nem egységes az illegális bevándorlókat megillető egészségügyi ellátás.

A kutatásban érintett országok közül hat tagállamban (Magyarország, Lengyelország, Írország, Németország, Görögország és Svédország) csak akut esetben látják el ingyen a papírok nélküli bevándorlókat, és még a gyermekekkel vagy tbc-sekkel sem tesznek kivételt.

De még a fennmaradó négy országban (Belgium, Olaszország, Franciaország és Spanyolország) is csak annyival jobb a helyzet, hogy a vészhelyzeten kívüli kezeléshez bizonyos feltételeknek kell megfelelni, például lakással kell rendelkezniük, személyazonosítóra van szükségük és igazolniuk kell, hogy nincstelenek.

A kutatás különleges figyelmet szentelt az elesettek vagy hátrányos helyzetűek, mint a várandósok, gyermekek vagy fogyatékkal élők körülményeire - őket ugyanis az uniós jog által biztosított fokozottabb védelem illeti meg. Az eredmény országonként nagyon eltérő gyakorlatot mutat. Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Belgiumban ingyenes ellátás jár a terhesség alatt és után.

A legpozitívabb példát egy milánói kórházban találták, ahol a személyzet több nyelven beszél, csak nőkből áll, és a páciensek adatait nem kell megosztani a bevándorlási hatóságokkal.

Magyarországon, Írországban, Lengyelországban és Svédországban azonban csak vészhelyzetben jár az ingyenes ellátás, például, ha a terhesség idején vérzés lép föl. Németországban, mivel a sürgősségen kívüli orvosi ellátást jelenteni kell a hatóságoknak, csak az úgynevezett "megtűrt engedéllyel" rendelkező nőket látják el ingyen a nőgyógyászok.

A "kísérő nélküli" gyerekek helyzete sem sokkal jobb, hiába illeti meg őket ingyenes orvosi ellátás az uniós jog szerint. Spanyolország, Olaszország és Görögország kivételével csak akkor részesülhetnek ellátásban, ha regisztrálták őket oktatási intézményben.

Magyarországon 31 féle ellátásban ismerik el a vészhelyzetet, de - jegyzi meg a vizsgálat - gyakorta az orvos dönti el, mi számít sürgősségi kezelésnek.

A fizetés elkerülése érdekében gyakorta visszaélnek egy ismerős egészségbiztosítási kártyájával - azonban ez is végzetesnek bizonyulhat. Belgiumban például egy közlekedési baleset sérültje barátnője kártyáját adta át. Csakhogy a kártya adata szerint kapott vért, az eltérő vércsoport miatt a vérátömlesztés után néhány órával meghalt.

Az FRA megállapítja, hogy a páciensek ellátása gyakorta függ az orvosok jóindulatától, ami viszont azzal a hátránnyal jár, hogy a kezelésnek nem marad adminisztratív nyoma.

Megoldatlan a fertőző betegségekben szenvedők helyzete is, sűrűn marad el az utókezelés, a beteg későbbi nyomon követése. Az FRA azt javasolja, hogy létesítsenek egy európai regisztert, amelybe például a tbc-s eseteket vennék fel, és, ha a páciens másik uniós tagországba költözik, akkor ott folytatható kezelése vagy vizsgálata.

Ez is azonban azt feltételezi, hogy a tagállamok hajlandóak szétválasztani az egészségügyi ellátást a bevándorlók ellenőrzésétől - csak így érhető el, hogy a betegek időben és ne csak vészhelyzetben keressék fel az orvost.