Fenntartó kezelés nélkül is javulhat a schizophreniás beteg?

Gyakorló pszichiáterek számára ez a kérdés meglepetésszerűen hat. Nemrégen, 2013 decemberében a Washington Post-ban jelent meg egy cikk, S. Steingard írása: "Egy pszichiáter úgy véli, hogy betegei gyógyszerek nélkül is jól vannak…" címmel, és úgy tűnt, mintha ez valami óriási újdonság lenne. (1)

hirdetés

Majdnem száz éve ismeretes, hogy egyes schizophreniás betegek fenntartó kezelés nélkül is javulhatnak. 1939-ben, Dr. Harry Stalker (University of Edinburgh) 3551 betegével kapcsolatos összesítést tett közzé. Ebben leírta, hogy a betegek 20%-a komplett, vagy szociális remisszióban van, további 5% javult, és otthonában él. (2)

1978-ban, Dr. Joseph Stephens (Maryland Psychiatric Research Center) készített meta-analízist 25 vizsgálat alapján, amelyek schizophreniás betegek klinikai kimenetelével foglalkoztak, legalább 10 éves nyomon követés mellett. (3) Átlagosan a betegek mintegy 29%-a komplett remisszióba került, bár ennek megítélése igen változékony volt az egyes vizsgálatok között, és attól függött, hogy milyen beteganyag szerepelt eredetileg (tehát pl. akut tünetfellángolás – jó kimenetel, vagy lassan kialakuló tünetek – és rossz kimenetel.)

Milyen hosszú időtartam szükséges az első schizophreniás epizód megfelelő kezeléséhez? Stalker és néhány más pszichiáter leírásából tudjuk, hogy ezek közül egyes betegek akár kezelés nélkül is kellőképpen javulnak, mások pedig antipszichotikumok mellett, amelyek gyorsítják a javulást. Azt is megállapítja, hogy nincsen komolyabb indoka az ilyen betegek gyógyszeres kezelése további folytatásának. Miután nincsen biztos módszerünk arra, hogy az első schizophreniás epizódot követően megjósolható-e a relapszus, általában az a konszenzus, hogy a beteget addig kell kezelni, amíg tüneti remisszióba kerül, majd a kezelést lassan, fokozatosan megszüntetni. Saját könyvemben (Torrey: Surviving Schizophrenia: A Family Manual, 1983.) így írtam erről: “Ha valakinél újonnan állítják fel a schizophrenia diagnózisát, és első alkalommal részesül kezelésben, javasolt és biztonságos, hogy a gyógyszeres kezelést a beteg teljes javulását követő néhány héten belül abbahagyjuk". (4)

A fenti szcenárió felveti a "félig üres – vagy félig tele pohár" hasonlatát. Dr Stalker 1939-es vizsgálatára természetesen jellemző volt, hogy akkor még semmilyen "célzott" antipszichotikus kezelés nem létezett. Vizsgált betegeinek 67%-a nem javult, és 5%-a meghalt. Stephens későbbi, idézett vizsgálatában a nem javult betegek átlagos száma 44% volt ((aktív, krónikus pszichózis), bár ez is függött a minta már említett változó minőségétől.

Az antipszichotikus terápia általában javítja az életminőséget krónikus schizophrenia esetén. Hangsúlyozzuk, hogy általában, mivel a legtöbb ilyen beteg esetén gyakorlatilag élethosszig tartó kezelést kell folytatni, akárcsak más krónikus betegségek esetében.

Kritikus kérdés a gyógyszerek dozírozása is. Manapság néha háttérbe szorul az a kérdés, hogy az antipszichotikus gyógyszerek metabolizálásában igen nagy egyéni különbségek lehetnek. Egy 1981-es vizsgálatban pl. 20 mg flufenazin adását követően azt találták, hogy a gyógyszer (azonos körülmények között mért) vérszintjében akár 40x-es különbségek adódhattak. (5) Így tehát jelentős mértékben egyéni megítélésre szorul a dozírozás, egyes betegeknél alacsonyabb dózisok is megfelelő tünetkontrollt idézhetnek elő, másoknál ugyanennek eléréséhez jóval magasabb dózisok szükségesek.

Valójában régóta ismert, hogy egyes betegek antipszichotikumok nélkül is egyensúlyban vannak. Újabban annyi a változás, hogy bizonyos hangok szerint a betegek legnagyobb részénél nélkülözhető a fenntartó kezelés. Egyesek azzal is érvelnek, hogy a tünetek egy részét maguk az antipszichotikumok produkálják…

Az elmúlt 50 évben hatalmas, nem tervezett kísérlet részesei voltunk a kezeletlen schizophrenia klinikai kimenetelét illetően. Miután a betegek hospitalizálásának megszüntetése már a múlt század 60-as éveiben elindult, vizsgálatok tanúsága szerint a súlyosan mentális betegek akár fele is – adott pillanatban – kezeletlen állapotban lehet. (6) Az NIMH (National Institute of Mental Health, USA) adatai szerint Amerikában mintegy 2,6 millió a felnőttkorú, aktív schizophreniás betegek száma, vagyis ebből következően 1,3 millió lehet a kezeletlen személy… A nagyszabású kísérlet következménye egyben az is, hogy a nem kezelt személyek, betegek kallódnak mindenütt, hajléktalan búvóhelyeken, utcákon, közkönyvtárakban, buszmegállókban, börtönökben… Ez a kísérlet, enyhén szólva nem volt igazán sikeres.

Általános meggyőződésünk szerint valóban lehetséges, hogy egyes betegeknél célszerű az antipszichotikus kezelés abbahagyása. Általános azonban a konszenzus abban a tekintetben, hogy a schizophreniás betegek nagy részénél a hosszú távú antipszichotikus kezelés javasolt. Dr Darold Treffert szerint:

"Nem az a szabadság, hogy a súlyos mentális beteg az utcán kószál, gettótűznél melegszik, vagy kukából halássza elő az ételét. Ez sokkal inkább elhagyatottság. Az sem szabadság, hogy a beteg börtöncellában ülve hallucinál a kórházi ágy helyett, mindezt pusztán csak azért, mert a törvényeink ezt lehetővé teszik…" (7)

A közlemény szerzője

Dr Torrey kutató pszichiáter, főként a schizophrenia és a bipoláris zavarok tárgykörében. Az amerikai Treatment Advocacy Center alapítója, a Stanley Medical Research Institute igazgatóhelyettese. A bethesdai University of the Health Sciences pszichiáter professzora. A cikkben idézet könyve mellett szerzője e műnek is: American Psychosis: How the Federal Government Destroyed the Mental Illness Treatment System.

Irodalom
1. Steingard S. A psychiatrist thinks some patients are better off without antipsychotic drugs. Washington Post. December 9, 2013.
2. Stalker H. The prognosis in schizophrenia. J Mental Sci. 1939;85:1224-1240.
3. Stephens JH. Long-term prognosis and followup in schizophrenia. Schizophr Bull. 1978;4:25-47.
4. Torrey EF. Surviving Schizophrenia: A Family Manual. New York: Harper and Row; 1983:116.
5. Fluphenazine levels: long and short. Biol Ther Psychiatry Newslett. 1981;4:33-34.
6. Kessler RC, Berglund PA, Bruce ML, et al. The prevalence and correlates of untreated serious mental illness. Health Serv Res. 2001;36(6, pt 1):987-1007.
7. Treffert DA. 1995 Wisconsin Act 292: finally, the fifth standard. Wis Med J. 1996;95:537-540.

Forrás: http://www.psychiatrictimes.com/psychopharmacology/better-without-antipsychotic-drugs?GUID=187214A8-7EF4-4352-8326-62367334DF3B&rememberme=1&ts=24062014#sthash.yMx8Nj2E.dpuf

Szerző:

PHARMINDEX Online