Gyermekkori asthma és az obesitas kapcsolata

Obesitas és a légutak

Az amerikai (USA) gyermekek mintegy 9,3, a felnőttek kb. 8%-a asthmás beteg, és számos esetben az asthma már gyermekkorukban is jelen volt. Az amerikai népességben az obesitas gyermekkorban 17%, felnőtteknél 36% gyakoriságot mutat. Mindkét betegség más-más eloszlású a különböző etnikai minoritások, és a „bennszülött” amerikaiak körében. A felnőtteken végzett vizsgálatokhoz hasonlóan, iskoláskorú gyermekeken történt prospektív elemzések szerint az asthma prevalenciája és incidenciája az obesitas megléte mellett növekedő tendenciát mutat. (Boulet LP. Clin Exp Allergy. 2013;43[1]:8-21). Ha normál testsúlyú és obes, asthmában nem érintett gyermeket követtek nyomon, kiderült, hogy obes egyének esetén általában nagyobb volt az asthma kialakulásának kockázata.

Bár az asthma és az obesitas között nem bizonyított az ok-okozati kapcsolat, úgy tűnik, hogy az obesitas jelenléte megnehezíti az asthma menedzselését.

Egyes kutatások szerint az asthmával diagnosztizált gyermekeken a diagnózist követően minden évben emelkedik a BMI-érték, ezzel szemben felnőttkorban kialakuló asthma esetén nincsen hasonló lineáris jellegű változás. Ez arra utal, hogy a korai asthma, a légzési nehézség súlygyarapodással járhat, míg a felnőttkorban kialakuló kórképnél az obesitas jelenléte inkább tűnik az asthma egyik kiváltó tényezőjének. (Holguin F et al. J Allergy Clin Immunol. 2011;127[6]:1486-93.e2). Arra nincsen meggyőző bizonyítékunk, hogy az asthma okozhat-e obesitast, viszont az bizonyítottnak látszik, hogy az obesitas megelőzi az asthmát, és egyik kockázati tényezőjeként szerepel. (Lang JE. Paediatr Drugs. doi:10.1007/s40272-014-0069-1 [published online March 7, 2014]).

Bár az bizonytalan, hogy az obesitas az asthma közvetlen triggere lenne, a kezelést mindenképpen megnehezíti. “Vizsgálataink szerint az asthmás gyermekek BMI-értéke magasabb, és az asthmások között a kövérebbek körében több a tünet, több alkalommal keresik fel a sürgősségi osztályt, több a hospitalizáció” – említi dr. Rastogi. Ebben a körben kisebb arányú a gyógyszeres kezelésre adott válasz is, mint a normális testsúlyú asthmás gyermekek között.

Rastogi munkái azt is kimutatták, hogy már kismértékű testsúlytöbblet is káros lehet a tüdőfunkcióra nézve, afro-amerikai, vagy hispano-amerikai gyermekek körében, ahol eleve magasabb az asthma prevalencia, mint a fehérbőrű gyermekek esetén. (Vo P et al. J Asthma. 2013;50[1]:56-63).

Az obesitas és asthma összefüggése a nemmel is változhat. “Világosnak tűnik, hogy a késői, nem allergiás eredetű asthma gyakoribb a felnőttkorú nők körében. Ez a női predominancia azonban kisgyermekkori asthma esetén nem igazolt.” – említi Dr. Jason Lang (Nemours Asthma Center, University of Central Florida College of Medicine, Orlando). “Számos, nagyméretű, helyes metodikával készült gyermekkori kohorsz vizsgálat ezt a - felnőttkorban konzisztensnek látszó – eltérést a nemek arányában nem tudta igazolni.”

Mechanikus kapcsolat?

Bár az obesitas és asthma kapcsolata az életkor, nem, etnikum alapján változhat, a vizsgálatok egy gyulladásos faktor meglétére is utalnak. Ez az obesitassal összefüggő hormonok proinflammációs hatásait jelenti, amelyek elvezethetnek a bronchialis hiperreaktivitáshoz, mely az asthma egyik kulcsjellemzője. Obesitas esetén magasabb a vér adipokin-szintje (leptinek, TNF-?), a leptinről igazolódott, hogy bejut a tüdőbe, és hozzájárul a légúti gyulladás kialakulásához. Állatkísérletekben, egereken az obesitas stimulálja az interleukin-17 termelést a tüdő lymphoid sejtjeiben. (Kim HY et al. Nat Med. 2014;20[1]:54-61).

Az obesitas a tüdő mechanikáját is károsíthatja: a tüdő expanziójának beszűkülése, a légutak fizikai szűkületének előidézése révén. (Brashier B, Salvi S. J Allergy [Cairo]. 2013;2013:198068). Számos gén hatását is kimutatták, pl. a ?2-adrenerg receptor, TNF-?, lymphotoxin-?, D-vitamin receptor, és a protein kináz C-? kódolásában részt vevő gének hatásait (Lang JE. Pediatr Allergy Immunol Pulmonol. 2012;25[2]:64-75).

Megtörhető-e a bűvös kör?

Gyermekkorban ilyen indokok mellett egyértelmű lenne, mégsem egyszerű a terápiás hatású testsúlycsökkenés elérése. Gyermekkorban a kellő fizikai aktivitás igen fontos a megfelelő fejlődés, szocializálódás szempontjából, de a félelem a fokozottabb terheléssel, mozgással járó asthmás tünetek miatt visszafogja a gyermekek fizikai aktivitását. Így romlik a cardiopulmonalis teljesítmény, kevésbé fog örömet okozni a testmozgás, sport. Természetesen a kevesebb mozgás már önmagában is testsúlynövekedést indukál…

A fentebb vázolt akadályok mellett is úgy tűnik, a testsúlycsökkenés mégis hasznos lehet mind gyermek- mind felnőttkori asthma esetén. Felnőttkori vizsgálatok alapján látszik, hogy a diétával, műtéti beavatkozással, vagy gyógyszeres úton elért testsúlycsökkenés javította az asthma-kontrollt is. (Boulet LP. Clin Exp Allergy. 2013;43[1]:8-21; Sutherland ER. Ann N Y Acad Sci. doi:10.1111/nyas.12357 [published online February 12, 2014]).

Obes, asthmás gyermekeken az étrendi változás okozta súlycsökkenés mellett csökkentek az asthmás tünetek, kevesebb gyors hatású bronchodilatatort kellett adni, és a tüdőfunkció is javult.

Mivel obes és egyben asthmás gyermekeken a mozgás, a terhelés hasonló kardiális és mentális előnyökkel jár, mint e tekintetben nem érintett társaikon, a megfelelő asthma-kontroll és az étrendi változtatások mellett hangsúlyozni kell a fizikai aktivitás fontosságát, már kisgyermekkori asthmában is. Jellemző pozitív példa hogy a profi sportoló olimpikonok mintegy 20%-a asthmás.

A testsúlycsökkentésre irányuló törekvés mellett a fizikai terhelés fokozatos növelése tehát javíthatja a tüdőfunkciót. Igen fontos az obesitas esetén a légúti gyulladással kapcsolatos háttérmechanizmusok pontos tisztázása, de az egészséges étrend, és a normális testalkat már önmagában is javíthatja a légúti funkciót, csökkentheti a gyermekkori asthma tüneteit.

http://jama.jamanetwork.com/article.aspx?articleid=1866067