Gyorshír: WHO sajtóközlemény, Dr. Margaret Chan beszéde, az Ebola-fertőzéssel kapcsolatosan, 2014. szeptember 16.

Tisztelt Elnök úr, miniszter urak, delegált képviselők, kollégám Jakab Zsuzsanna doktornő, tisztelt hölgyeim és uraim!

Ez év március 23-a előtt a világ egészségügye, és Európa is számos kihívással és jövőbeni prioritással kellett szembenézzen. Olyan problémák, mint a fertőző betegségek, az antibioitikum-rezisztencia, a klímaváltozás, az egészségügyi kiadások, és a 2015 utáni egészségfejlesztés mind-mind ebbe a kérdéskörbe tartoztak.

Nagy várakozással tekintettünk elébe példának okáért a WHO és FAO által, novemberben megrendezésre kerülő római "Second International Conference on Nutrition" rendezvénynek.

A népegészségügy problémakörében az első halványabb jelzés március 23-án érkezett, amikor jelentették az első igazoltan Ebola-fertőzött esetet, Guinea területéről. Ez az eset a nemzetközi médiában alig keltett bármilyen érdeklődést…

Úgy tűnt, hogy a világ közvéleménye nem vesz tudomást a Guineában történtekről.

Igazából senki sem aggódott: sem a WHO, sem partnerei, sem a járványügyi hatóságok, vagy a nagyobb, nem állami felügyelet alatt működő nemzetközi szervezetek.

Lássunk hol tartunk ma. A hírek, újság-főcímek élén mindenütt az Ebola-fertőzés szerepel. A Google keresések élén úgyszintén.

Az Európai Régió országai éppoly nagy fenyegetettségnek kitettek ebből a szempontból, mint a világ bármely része, az Ebola ugyanis behurcolható.

Szinte nem múlik el nap anélkül, hogy pletykaszinten ne említenék, ki honnan hurcolt be Ebolát, és melyik sürgősségi osztályon kötött ki az illető – bárhol a világon.

A kormányok számára fontos feladattá válik a védőruhák gyártatása, az izoláció elrendelése.

Mindez azért is szükséges, hogy a lakosságot megnyugtassák a médián keresztül: az ország felkészült a további transzmisszió meggátlására, még ha valaki netalán be is hozza egy adott területről.

Mindez nagyon megérthető. A vírus halálos, a betegség szörnyű, az emberek félnek.

Hölgyeim és uraim!

Az Ebola történetének mintegy 40 éve alatt (1976 óta ismeretes) ez a legsúlyosabb és legösszetettebb helyzet a fertőzéssel kapcsolatosan.

A járvány gyorsan terjed, számos váratlan esemény történik, mondhatni egyik meglepetés ér minket a másik után.

A vírus kegyetlen, a legkisebb hibánkra halálos választ ad. A mai napig 300 egészségügyi dolgozó fertőződött meg, és mintegy 50%-uk el is halálozott…

Mielőtt a járvány elkezdődött, a három leginkább érintett ország, Guinea, Libéria, és Sierra Leone területén 100.000 lakosra átlagosan 1-2 orvos jutott (!)

Minden egyes orvos vagy nővér halála épp ezért jelentősen csökkentette a helyi egészségügyi kapacitásokat.

Ahogy rátekintünk arra, mit művelt az Ebola Nyugat-Afrikában, minden ország úgy véli, hogy bármit megtesz, csak a határait át ne lépje a fertőzés.

Ami mindenki számára látható: megtizedelt családok és közösségek, elhagyott falvak, mindenki meghal, vagy elmenekül, temetetlen holtak, több mint 2000 új sírhant, árvák, akik nem tudják hol leljenek menedéket, túlzsúfolt, vagy éppenséggel bezárt kórházak…

Libériában az ország 15 megyéjéből 14-ben újabbnál újabb igazolt esetekről számolnak be. Az esetszám exponenciálisan nőni látszik, de az országban egyetlen szabad kórházi ágy sincsen már Ebola-fertőzöttek számára.

A kereskedelem, turizmus, utazás valamennyi szub-szaharai országban visszaesett. Mindenki úgy véli, hogy az "afrikai betegség" azt jelenti, hogy az egész kontinens érintetté vált.

Az Afrikai Fejlesztési Bank elnöke így nyilatkozott e témában:

“A bevételeink csökkennek, a valutaárfolyamok alacsonyak, a piacok nem működnek, a légijáratok, hajójáratok nem jönnek. A fejlesztési projekteket lemondták, az üzleti élet kivonult."

Egyes területeken az egészségügyi szolgáltatás egyáltalán nem működik, sem a HIV/AIDS, sem a malária, tbc, Lassa-láz, tífusz, kolera, Dengue-láz ellen, voltaképpen egyik fertőző betegség ellen sem.

Még a gyermekkori hasmenés, pneumonia ellen sem működik a rendszer, nincsen vakcináció, nincsen biztonságos szülés. Gyakorlatilag semmi sem működik.

a WHO egyik szakértője rezignáltan ennyit jegyzett meg ezzel kapcsolatban: "jelenleg Libériában gyereket szülni a világ legveszélyesebb dolga…"

Tisztelt miniszter urak, miniszter asszonyok, el tudják képzelni, hogy mindez az Önök országában, az Önök népével történik meg?

Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni mindazon Európai Uniós országnak, és másoknak, akik önzetlenül segítettek ebben a kérdésben bármilyen módon az érintett országoknak, vagy a WHO-nak.

A világ e kérdésben egyetlen módon reagálhat, a globális szolidaritás kifejezésével. .

Egy humánus világrend nem hagyhatja, hogy Nyugat-Afrika országai és az ott élők ilyen szenvedéseknek legyenek kitéve.

Hölgyeim és uraim,

mit mond az Ebola-járvány a világ számára, miért kerül folyamatosan a hírek címoldalára? Mit mond a világ vezetői számára, az egészségügyi vezetők, hatóságok és az őket megválasztó állampolgárok számára?

Több dolgot látok ezen a területen.

Először is, a járvány rávilágított a világ növekvő szociális és gazdasági egyenlőtlenségeire. A gazdag megkapja a legjobb kezelést. A szegény meghal.

Másodszor: a pletyka, a rossz hír gyorsabban terjed, mint a vírus. Ez igen költséges dolog. Az Ebola szikrája félelmet keltett mindenütt a világon. A félelem messze túlterjed az érintett országok zónáján.

A Világbank becslése szerint minden világjárvány esetén a gazdasági veszteségek nagy része abból adódik, hogy a népesség megfertőződésének meggátlására irányuló erőfeszítéseket nem kellő módon koordinálják.

Harmadszor: ha a vírus eléri a legszegényebb rétegeket, a történés azonnal kontrollunkon kívül kerül, így az egész világ veszélybe kerülhet.

A jelenkor, a 21. század társadalma elektronikusan olyan szinten egymáshoz kapcsolt, és egymástól függő lett, mint a világtörténelemben korábban még sohasem.
Nigéria példáját hadd említsem Önöknek, ahol a világ egyik legnagyobb természetes kőolaj- és földgázforrása van, Port Harcourthoz közel. Nigéria a világ 4. legnagyobb kőolaj-, és 2. legnagyobb földgázkitermelője.

Ha nem cselekszenek igen gyorsan, a járvány miatt a világ gazdaságát ez igen negatív módon fogja érinteni.

****

A diszfunkcionális egészségügyi rendszerekben semmilyent tartalék, rugalmasság nincsen pl. a járványokkal a lakosságot érintő katasztrófahelyzetekkel szemben.

Nagyobb halálozási arány természetesen más okok, más fertőzések (pl. malária), vagy a biztonságos szülések teljeskörű hiánya miatt is előadódhat.

Nincsenek pontos adataink az ilyen típusú "sürgősség a sürgősségen belül" nevű helyzetek arányairól, mivel a monitoring, az egészségügyi statisztika e területeken meg sem kezdődött, nem működik, vagy éppen összeomlott.

Meg kell viszont értenünk a következőket:

E halálozások nem tekinthetőek "járulékos veszteségnek". Ezek a probléma lényegét, gyökerét érintik.

****

Két fő feladat áll jelenleg a WHO előtt.

Az első: folytatnunk kell az egészségüggyel, egészségügyi rendszerekkel kapcsolatos forszírozott fejlesztést 2015 utáni terveinkben is.

Az Ebola-járvány is erre sarkall minket, most nem lehet azt eljátszani már, hogy az egészségügy problémái süket fülekre találnak.

A második: a járvány nyomásgyakorlása megmutatta a WHO gyengeségeit is. Működésünkben ezeket az elemeket egy szervezési reform keretében gyorsan meg kell oldjuk, korrigáljuk.

****
A potenciális vakcinák humán vizsgálatai, egészséges önkénteseken már megkezdődtek.
Ha minden jól halad, ez év (2014) végére két Ebola-vakcinával fogunk rendelkezni. 5-10 gyógyszer fejlesztése is folyamatban van, igyekszünk ezt a folyamatot is felgyorsítani.

Hölgyeim és uraim!

Térjünk vissza munkánkhoz, súlyos teendők várnak ránk.

Dr. Margaret Chan teljes beszéde eredetiben itt olvasható.

http://www.euro.who.int/en/about-us/governance/regional-committee-for-europe/64th-session/speeches-and-presentations/address-by-dr-margaret-chan,-director-general-of-who