Gyulladásos biomarkerek és a COPD-exacerbatio

COPD fennállásakor a légúti tünetek exacerbatiója hosszú távon befolyásolja a betegek állapotát. Jelen tanulmány célja volt annak tisztázása, hogy a gyulladásos biomarkerek emelkedett szérumszintje stabil COPD esetén valóban nagyobb kockázatot jelent-e a gyakoribb exacerbatióra.

Módszerek

Prospektív kohorsz vizsgálat, 61 650 résztvevővel, akik részben a Copenhagen City Heart Study (2001-2003) részben pedig a Copenhagen General Population Study (2003-2008) keretében spirometriás vizsgálaton átesett egyedei voltak. Közöttük 6574 személy volt igazolt COPD-beteg, ennek definícióját a FEV1/>0,7 FVC érték adta meg.

A CRP-, fibrinogén- és leukocytaszám-bázisértékeket akkor állapították meg a betegeken, amikor exacerbatio-mentes időszak volt. Exacerbatioként értékelték, ha rövidtávú szisztémás (orális) szteroid kezelést kellett alkalmazni önmagában vagy antibiotikummal együttesen, vagy a COPD miatt hospitalizálni kellett a beteget. A CRP- fibrinogén- és leukocytaszám küszöbértékek rendre: 3 mg/L, 14 ?mol/L, és 9 ×109/L.

Eredmények

A nyomon követés során 3083 exacerbatiót regisztráltak (átlagosan 0,5/ vizsgált személy). A nyomon követés első évében a multivariábilis-adjusztált odds ratio a gyakoribb exacerbatiókat illetően 1,2 volt (95% CI, 0,7-2,2; 17 esemény/1000 betegév) 1 magas biomarker-, 1,7 (95% CI, 0,9-3,2; 32 esemény/1000 betegév) 2 magas biomarker-, valamint 3,7 (95% CI, 1,9-7,4; 81 esemény/1000 betegév) 3 magas biomarker-szint esetén – összevetve azon személyekkel, ahol nem észleltek magasabb biomarker-szintet (9 esemény/1000 betegév; trend: P = 2 × 10?5). A fentiekkel összefüggő hazard ratio (HR) értékek a nyomon követés teljes időszakára: 1,4 (95% CI, 1,1-1,8), 1,6 (95% CI, 1,3-2,2), és 2,5 (95% CI, 1,8-3,4) respektíve (trend: P = 1 × 10?8).

A gyulladásos biomarkerek eredményeit korrigálták az alapmodell elemeivel: életkor, nem FEV1 %, dohányzás, inhalációs gyógyszerek, BMI, korábbi exacerbatiók, azok óta eltelt idő stb. A statisztika korrekció után 0,71-ről 0,73-ra változott (összehasonlító érték: P = 9 × 10?5). A relatív kockázat enyhébb COPD esetén konzisztens volt, a korábbi exacerbatio nélküli személyek esetében, mindkét fentebb jelölt egyedi vizsgálatban. A legmagasabb 5 éves abszolút kockázat gyakori exacerbatiók mellett volt észlelhető, a 3 biomarker magas értékeivel együttesen – szemben a biomarkerek "normál" értékeivel: 62% (vs. 24%) a Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease (GOLD) grade C-D esetén (n = 558), 98% (vs 64%) ahol gyakori volt az exacerbatio (n = 127), és 52% (vs 15%) ha a GOLD grade 3-4 volt (n = 465).

Következtetés

A CRP-, fibrinogén- és a lukocytaszám együttes emelkedése COPD-s betegeken az exacerbatio magasabb kockázatát jelentette, még enyhébb COPD esetén is, és azoknál szintén, ahol korábbi exacerbatiókat nem észleltek. A három biomarker klinikai értékének pontosítása további vizsgálatokat igényel.

http://jama.jamanetwork.com/article.aspx?articleid=1696097