Hasznos és káros terápiás eljárások az orvostudományban

A Mayo Clinic Proceedings-ben megjelent tanulmány a klinikai orvoslás hasznosnak, és nem hasznosnak, sőt károsnak tekinthető terápiás gyakorlatát elemzi a 21. század első évtizedének irodalmi áttekintése alapján.

Módszerek

A tanulmány szerzői (Vinay Prasad és mtsai) egy magas impakt faktorú nemzetközi orvosi szaklap 10 év alatt megjelent cikkeinek elemzését végezték el a 2001-2010 közötti időszakra nézve. A közleményeket aszerint csoportosították, hogy új vagy meglévő terápiákkal foglalkoztak, ill. pozitív vagy negatív eredményekkel zárultak a kezelések. A cikkeket 4 altípusba sorolták: 1. terápiaváltoztatás, ha az új gyakorlat jobb, mint a standard gyakorlat, 2. újratervezés, ha az új terápia nem jobb mint a fennálló gyakorlat, 3. megerősítés, ha a meglévő terápia jobb mint egy korábbi standard, és 4. visszatérés, ha a meglévő terápia nem jobb, mint egy korábbi standard. A vizsgálat 2011-12-ben zajlott meta-analízis formájában.

Eredmények

2044 eredeti közleményt tekintettek át, melyek közül 1344 érintette a klinikai gyakorlatot. Ezek között 981 publikáció (73%) vizsgált új terápiás gyakorlatot, a többi fennálló terápiás gyakorlat elemzésével foglalkozott. Összesen 947 vizsgálat (70,5%) konklúziójában szerepeltek pozitív eredmények, 397 esetben (29,5%) negatív eredményekkel zárult a cikk. 756 közlemény utalt a terápiaváltoztatásra, 165 esetben történt "újratervezés", 146 cikk jelezte a visszatérést egy korábbi gyakorlathoz, 138 esetben történt a terápia megerősítése, és 139 közlemény nem tudott érdemi konklúzióval szolgálni.

Következtetés

A meglévő terápiás gyakorlatok felülvizsgálata, átgondolása gyakori a klinikai orvostudomány valamennyi ágazatában. A cikk rávilágít néhány károsnak tekinthető terápiás gyakorlatra, és az orvostudományi kutatás módszereire.

Néhány példa a klinikai gyakorlatból

- Négy közlemény foglalkozott az aprotinin alkalmazásával, mely egy időben a szívsebészet gyakran használt gyógyszere volt, de kiderült, hogy fokozza a mortalitást.

- Három publikáció pitvarfibrilláció esetén alkalmazott primer szívritmus-kontroll stratégiákat elemzett.

- Három cikkben írták le a COX-2 gátlók (többek között a rofecoxib) által okozott megnövekedett cardiovascularis kockázatot.

- Három közlemény elemezte a gyermekkorban végzett korai myringotomia vs. tympanostomia, ill. egy későbben alkalmazott eljárás hasznosságát. Bár a korai beavatkozás volt a leggyakoribb, az elemzés nem talált különbséget e terápia és a későbben (9-11 éves korban) alkalmazott terápiák hatékonysága között.

- Három cikk foglalkozott a posztmenopauzában folytatott rutinszerű hormonterápia ellenmondásos eredményeivel.

- Két közlemény talált terápiás kontradikciót az a. pulmonalis rutinszerű katéterezését illetően.

- Stabil coronariabetegség esetén a stent alkalmazásának gyakorlatát több nagyobb vizsgálat sem látszott igazolni (Occluded Artery Trial, Clinical Outcomes Utilizing Revascularization and Aggressive Drug Evaluation trial)

- Két vizsgálat szerint az ezetimibe ugyan javítja az LDL-értékeket, de nem javítja az a. carotis falának (intima media) vastagságát.

- Egy ausztrál vizsgálat a kimondottan károsnak tűnő terápiás beavatkozásokat vette górcső alá, pl.: térd osteoarthritis arthroscopos műtéte, osteoporotikus törések vertebroplasztikája, infrarenalis hasi aorta aneurysma endovascular helyreállítása, stabil coronariabetegeken alkalmazott stent-beültetés, C-reaktív protein laborparaméter valós haszna, a PSA-szűrés hasznossága, diabeteses nőkön az asymptomás bacteriuria antibiotikum-kezelése stb.

A szerzők által azonosított ellentmondások, haszonnal nem járó terápiás gyakorlatok bemutatása természetesen nem jelent végső szót ebben a kérdésben. Már csak azért sem, mert az újabb, jobban megtervezett és kontrollált vizsgálatok számos más szempontra is rávilágíthatnak, a terápia ellentmondásai nem jelentik azt, hogy a régi kezelési eljárások egyértelműen rosszak, és csak az újak a jók, az igazán haszonnal kecsegtetőek. Az igazság ott rejlik, hogy a jobban megtervezett, és jobban kontrollált klinikai vizsgálatok alkalmasabbak terápiás, klinikai evidenciák megállapítására.

Szerzők a figyelmet kívánták felhívni e közleménnyel a kérdéses, vagy károsnak tekinthető terápiás gyakorlatot illetően. Egyes terápiákat nyilván el kell vetni, míg mások további megerősítésre szorulnak. A klinikai orvoslás, kutatás legszebb kihívása, hogy minden kezelési eljárást folyamatosan kell vizsgálnunk, és hasznosságát megerősítenünk a napi gyakorlatban.

További részletek:

http://www.mayoclinicproceedings.org/article/S0025-6196%2813%2900405-9/fulltext