A dohányzás mint független rizikófaktor a nagy dózisú glükokortikoid-kezelés során kialakuló diabetes mellitus szempontjából

Ismert tény, hogy a magas dózisú glükokortikoid-kezelés kiválthatja a diabetes mellitus megjelenését. Ennek a rizikófaktorai nem teljesen tisztázottak. A szerzők 2 hónapos vizsgálatban magas dózisú, azaz >20 mg/nap prednizolon vagy ezzel ekvivalens dózisú kortikoszteroid hatását vizsgálták  a diabetes mellitus megjelenése szempontjából, kollagén vasculáris betegségben.

hirdetés

A felmérést 1986 és 2006 között 681 betegen végezték el Japánban. A glükokortikoid-kezelés a betegek 26,3%-ánál okozott diabetes mellitust. A vizsgált rizikófaktorok: a magas életkor, a magas BMI, a systemás lupus erythematosus előfordulása, az erős dohányzás, az alkoholfogyasztás, valamint a mikroszkópos polyangiitis (MPA) jelenléte. A multivariációs logisztikus regressziós analízis azt  mutatta, hogy a glükokortikoid indukálta diabetes mellitus aránya magasabb volt az idősebbek, a túlsúlyosak esetében és az erős dohányosoknál, és természetesen függött az alkalmazott prednizolon dózisától. A vizsgálók megállapítása szerint tehát a dohányzást is figyelembe kell venni, amikor azt mérlegeljük, hogy a magas nagy dózisban adott kortikoszteroiddal kezelt betegnél mely faktorok növelik a diabetes kialakulásának veszélyét.

Tények bizonyítják, hogy a dohányzás hatását figyelembe kell venni a gyógyszerek diszpozíciójára és hatásosságára a klinikai gyakorlatban. (Az irodalmi adatok szisztematikus áttekintése. Szerzők: Hyun Soon Sohn et al.) A szerzők áttekintik az irodalmat és összefoglalják különböző gyógyszercsoportok szerint a dohányzás hatását egyes gyógyszerek metabolizmusára és ennek megfelelően hatásosságuk, valamint az általuk okozott mellékhatások módosulására. 2013. márciusa előtt közölt 83 közlemény eredményeit tekintették át. Az áttekintés szerint a gyógyszerek PK-profilja, hatása, azaz a gyógyszerekre adott válasz, továbbá a gyógyszer által okozott mellékhatások jelentősen módosulhatnak a dohányzás okozta interakciók következtében. Az elemzés eredményeit gyógyszercsoportokra bontva foglalják össze. Így pl. a kardiovaszkuláris gyógyszerek közül a dohányzás csökkentette az aszpirinre adott választ, ugyanakkor növelte a clopidogrelét, azáltal, hogy ez utóbbi gyógyszernél növelte az aktív metabolitok képződését.

Asztmás betegekben a dohányzás csökkenti a kortikoszteroidokra adott válasz erősségét, és hasonló okok miatt szükséges a teofilin dózisának módosítása is. A dohányzás a tüdőrák kialakulása
szempontjából ismert rizikófaktor, de az is kiderült, hogy csökkenti pl. az e betegség kezelésére alkalmazott erlotinib hatékonyságát. A közlemény fontos üzenete, hogy erős dohányosoknál adott gyógyszer helyes dózisának kialakításakor a dohányzás interakciós hatását  figyelembe kell venni.

Szerző:

PHARMINDEX Online