Új kockázatelemzés segít az időskori szédülés kezelésében
Az időskori szédülés kihívás lehet a háziorvos számára. Mivel gyakran nem látszik a kiváltó ok, és a szédülés magától elmúlhat, általános a „watch and see”-stratégia. Azok a betegek, akiknél a szédülés nagy kockázatú, új rizikóbecsléssel már könnyen azonosíthatók.
Az idős betegek mintegy 10%-a számol be háziorvosának egy éven belül szédülésről. Ezt a szociális aktivitás csökkentheti, depresszív hatások azonban elősegíthetik, így növelve az időskori elesés kockázatát. A szédülés oka sok esetben nem határozható meg, előfordul, hogy több ok is áll a háttérben.
Sok háziorvos ezért a „Watch-and-see”-stratégiát követi – állítják az Amsterdami Egyetem kutatói. A kutatók olyan rizikóbecslési módszert fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi a háziorvos számára, hogy gyorsan állítsa fel a prognózist.
Célkitűzés
A cél az volt, hogy olyan előrejelzés készüljön, amely az alapellátásban és a szakellátásban egyaránt validált. Egy prognózismodell segítségével olyan rizikóbecslés elkészítése volt a cél, amellyel könnyen besorolhatók azok a betegek, akiknek kedvezőtlen a szédülési prognózisa, és így szükséges az átfogó diagnosztika és terápia.
Módszer
A tanulmány két prospektív kohorszvizsgálat adatait összegzi. Az egyik egy ún. fejlődéskohorsz volt, amely 203, 65 éves vagy idősebb beteg adatait tartalmazta, akik háziorvosukat szédülés miatt keresték fel és DHI-értékük (Dizziness Handicap Inventory) 30 vagy magasabb volt. A másik tanulmány egy validációs kohorsz volt, 415, 65 éves vagy idősebb beteg részvételével, akik háziorvosukat különféle súlyosságú szédülések miatt keresték fel.
Kedvezőtlen folyamatként definiálták a hat hónap utáni 30 vagy magasabb DHI-értéket. A DHI gyakran használt kérdőív, mely alkalmas arra, hogy a szédülés következményeit a hétköznapi életre vetítse és a tüneteket objektívvé tegye.
Eredmények
A fejlődéskohorsz betegeinek 73,9%-a és a validációs kohorsz betegeinek 43,6%-a mutatott az első vizsgálattól számított hat hónapon belül 30 vagy magasabb DHI-t. Matematikai modellek segítségével a kutatók olyan tényezőket határoztak meg, melyek összefüggésben állnak a kedvezőtlen kimenetelekkel. A szédülés súlyosságára vonatkozó prediktorok így a DHI-S pontszám, az életkor, a korábbi arrhythmiák, illetve, hogy a felfelé nézés kivált-e szédülést.
Az előrejelzésből kialakított rizikóbecslés számítása az alábbi táblázatban található:
|
Prediktor |
Pontszám |
|
Életkor években |
1 x életkor |
|
DHI-S pontszám |
2 x DHI-S pontszám |
|
Arrhythmia a kórelőzményben |
|
|
Igen |
11 |
|
Nem |
0 |
|
Szédülés felfelé nézéskor |
|
|
Igen |
11 |
|
Nem |
0 |
|
Fennáll a kockázat |
≥134 |
|
Kockázat nem áll fenn |
<134 |
Az összpontszám az egyes pontszámok összegéből adódik.
Példa: egy 78 éves férfi DHI-S pontszáma 14, az anamnézisben szerepel arrhythmia, felfelé nézéskor szédülés nem jelentkezik. A pontszáma így (78+[2x14]+11+0)=117, kedvezőtlen kimenetel kockázata nem áll fenn.
A ≥134-es érték 91,9%-os specifitással becsül kedvezőtlen kimenetelt.
Összegzés
Az Amsterdami Egyetem kutatói olyan könnyen használható rizikóbecslést hoztak létre, amellyel a háziorvosok egyszerűen állapíthatják meg, hogy fennáll-e egy beteg szédülésének rossz kimenetele. Mindössze négy prediktor segítségével már különbséget lehet tenni magas és alacsony kockázat között.
Szerző: Lovász Kolos
Referencia: https://www.gelbe-liste.de/nachrichten/schwindel-aeltere-patienten-risiko-score
