Új leukémiaellenes szert engedélyezett az EMA

Az Oncaspar antineoplasztikus kombinált terápia részeként javallott acut lymphoblastos leukaemia (ALL) kezelésére gyermekgyógyászati betegek (születéstől 18 éves korig) és felnőtt betegek számára, általában kombinált kemoterápiás protokoll részeként alkalmazzák más antineoplasztikus szerekkel együtt.

Az L-aszparagináz hatásmechanizmusa az L-aszparagin aminosav enzimatikus hasítása aszparaginsavvá és ammóniává. Az L-aszparagin depléciója a szérumban a fehérjeszintézis, a DNA-szintézis és az RNS-szintézis gátlását eredményezi, különösen a leukaemiás blasztokban, amelyek nem képesek szintetizálni az L-aszparagint, így apoptosison mennek keresztül.

Ezzel szemben a normál sejtek képesek L-aszparagint szintetizálni, és ezért kevésbé hat rájuk az L-aszparagin gyors megvonása az L-aszparagináz enzimmel való kezelés során. A PEGilácó nem
változtatja meg az L-aszparagináz enzimatikus tulajdonságait, de befolyásolja az enzim farmakokinetikáját és immunogenitását.

Az L-aszparagináz anti-leukaemiás hatása a fenntartott L-aszparagin-deplécióhoz kapcsolódik. Az 1-es vizsgálatban a farmakodinamikát 57 újonnan diagnosztizált, normál kockázatú gyermekgyógyászati beteg esetében értékelték ki, akik három Oncaspar-adagot (2500 egység/m) kaptak intramuszkulárisan: egy adagot az indukciós fázisban és kettőt a késleltetett intenzifikálási kezelési fázisban. A farmakodinámiás aktivitás kiértékeléséhez egymás után többször megmérték az aszparagint a szérumban (n = 57) és a cerebrospinalis folyadékban (CSF) (n = 50).

Az Oncaspar hatásosságát és biztonságosságát két klinikai vizsgálat alapján értékelték, melyek során az Oncaspart ALL elsővonalbeli kezeléseként alkalmazták: az 1-es vizsgálatban standard rizikójú ALL-betegek, míg a 2-es vizsgálatban magas rizikójú ALL-betegek vettek részt. A relapszáló/refrakter haematológiai betegségek tekintetében az Oncaspar hatásosságát hat nyílt címkés vizsgálatból, 94 ALL-lel diagnosztizált olyan beteg összesített adatai alapján határozták meg, akiknél korábban natív E. coli L-aszparaginázra klinikai allergiás reakció lépett fel.

Hat nyílt címkés vizsgálatban értékelték az Oncaspart relapszáló/refrakter haematológiai betegségekben. Ezekben a vizsgálatokban összesen 94, ALL-lel diagnosztizált olyan beteg kapott Oncaspart, akiknél korábban natív E. coli L-aszparaginázra klinikai allergiás reakció lépett fel. 1 beteg 250 és 500 egység/m² Oncaspar-adagot kapott intravénásan. A többi beteg pedig 2000 vagy 2500 E/m² Oncaspar-adagot kapott intramuszkulárisan vagy intravénásan. A betegek az Oncaspart vagy monoterápiában, vagy több szerből álló kombinált kemoterápiában kapták. Összességében, öt elemzett vizsgálatban, az  Oncasparral kezelt 65 ALL-beteget figyelembe véve, a legmagasabb terápiás választ kiváltó adagot alkalmazva a teljes vizsgálat során, teljes remissziót figyeltek meg 30 betegnél (46%), részleges remissziót figyeltek meg 7 betegnél (11%) és haematológiai javulást észleltek 1 betegnél (2%). A másik vizsgálatban, az Oncasparral kezelt 29 túlérzékeny ALL-beteg közül 11 betegnél értékelték ki a terápiás választ az indukció során. Közülük 3 beteg ért el teljes remissziót (27%), 1 betegnél volt részleges remisszió (9%), 1 betegnél észleltek haematológiai javulást (9%) és 2 betegnél figyeltek meg terápiás hatásosságot (18%). Terápiás hatásosságnak definiálták az olyan klinikai javulást, amely nem érte el a többi kedvező kimenetel kritériumait. A fenntartó fázisban 19 beteget értékeltek ki, közülük 17 beteg (89%) ért el teljes remissziót, és 1 betegnél (5%) figyeltek meg terápiás hatásosságot.

A leggyakoribb, legalább 20%-os előfordulási gyakoriságú, legalább CTC 2. fokú mellékhatások a következők voltak: túlérzékenység, beleértve az anaphylaxiás reakciót, lázas neutropenia, anaemia, hyperglykaemia, csökkent thrombocytaszám, csökkent neutrofilszám, emelkedett bilirubin vérszint.