Hirosimától – Fukusimáig (a nukleáris árnyék nyomában)
Hetven évvel ezelőtt, augusztus 6-án kora reggel valami olyan történt, amitől a világ egycsapásra és visszafordíthatatlanul megváltozott. Amerika atombombát vetett be Japán ellen a 2. világháború végén. Már korábban voltak bombázások a kiválasztott célpont, Hirosima felett, hogy értékeljék, körülbelül milyen szintű pusztítás várható majd az atombomba hatásaként. Három nappal később Nagaszaki is áldozatul esett egy másik atomtámadásnak. A robbanás ereje megolvasztotta a fémeket, elhamvasztotta az embereket… Az ionizáló sugárzás további késői halálozásokhoz és tartós károsodásokhoz vezetett. Az emlékező cikk Kenji Kamiya és munkatársai tollából, a Lancet hasábjain jelent meg.
Az atomtámadást követően néhány orvos, mint Michihiko Hachiya (a Hiroshima Diary kötet szerzője), megpróbálta a tüneteket azonosítani a túlélőkön, és igen rossz prognózist állapított meg mely pl. petechiák megjelenésével társult. Csak akkor sikerült tisztázni néhány jelenséget, amikor kórházuk újra mikroszkópot kapott a bombázásban tönkrement helyett…
A Lancet cikksorozata átível Hirosimától Fukusimáig, és megpróbálja felvillantani azokat a népegészségügyi kihívásokat, amelyek az ember okozta nukleáris katasztrófa következményei. A közlemények célja nemcsak ez, hanem a civil lakosság lehetséges védelmének kialakítása, az egészségügyi szolgáltatók támogatására tett javaslatok egy esetleges újabb nukleáris katasztrófa előtt. Jobban meg kell tervezni az evakuációt, világosabban megfogalmazni a kockázatokkal kapcsolatos kommunikációt a lakosság felé, és megszervezni a hatékony adatgyűjtést a helyzet menedzselése céljából.
A hirosimai atomtámadásra való emlékezés természetesen csak jó ürügy a téma feletti elmélkedésre, de tény, hogy a nukleáris fenyegetettség világunkban folyamatosan jelen van. Becslések szerint több mint 15 ezer éles nukleáris robbanófej van a világ kilenc országában. Sajnálatos, hogy három ország nem tagja a világ nukleáris egyezményének: India, Pakisztán, és Észak-Korea. Nem csoda, hogy gyakorlatilag a 24. órában vagyunk, már két generáció óta. Vannak olyan szervezetek, mint pl. az International Physicians for Prevention of Nuclear War, amelyek megpróbálják ezt az órát visszább állítani. Vannak olyan törekvések is, mint pl. az USA és Irán ez év júliusi egyezménye, amelyek az egyensúlyra törekvés jegyében születnek, és céljuk a közel-keleti háborús kockázat csökkentése.
Elismerésre méltóak ugyanakkor a nukleáris technológia előnyei a kutatás, orvosi diagnosztika és terápia területén. Nagy fontosságú a világon működő (jelenleg) 437 atomerőmű. Nehézséget jelent azonban – a technológia gyors fejlődése mellett – hogy a klinikusok, és a lakosság ismeretei jóval csekélyebbek e témakörben. Nem tanultunk eleget a nukleáris katasztrófákból, Hirosima, Three Mile Island vagy akár Csernobil esetei nem mutattak meg mindent, ami ilyenkor történhet. Minimálisan annyit kellene tudni, hogy hová kell evakuálni az embereket, és milyen egészségügyi ellátásban kell őket részesíteni. A Lancet cikksorozata e témakörre is kitér majd.
Japán szomorú tapasztalatai az egész világ számára igen tanulságosak, tudományos és etikai szempontból egyaránt. Az atomerőművi hibák azt is példázzák (Csernobil, Fukusima) hogy a legbiztonságosabbnak tűnő rendszerben is adódhat hiba, baleset. Ilyenkor viszont az egészségügyi dolgozóktól elvárják a rendszeres és pontos tanácsadást, mit kell tenni az érintetteknek. Hirosima és Nagaszaki túlélői élő emlékek a barbarizmusról. Idősödésükkel, és radiogén malignitásaik progressziójával példaként szolgálhatnak az új generációknak arra, hogy nemcsak az egyes kormányoknak kell szigorúan felügyelni a nukleáris stratégiákat, de minden erővel küzdenünk kell a nemzetközi terrorizmus által birtokolt nukleáris eszközök ellen is.
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2815%2961429-5/fulltext
Szponzorált tartalom
