Krónikus vesebetegség és az öregedő populáció
“Az ifjúság bocsánatos bűn, magával kíméletlen – az öregkor halálos bűn, magával viszont engedékeny…" (George Bernard Shaw). A társadalom öregedése világjelenség, a leggyorsabb növekedés az alacsony és közepes jövedelmű országokban észlelhető. E változás és trend a szocioökonómiai fejlődés és növekvő várható élettartam következménye. A populáció öregedése számos következménnyel jár, a munkaerőpiacon, az egészségügy rendszereiben, a családok belső dinamikájában, a szociális programokban stb. 1 Akkor lehetünk sikeresek, ha e lehetőségeket képesek vagyunk kiaknázni, és egyidejűleg az öregedéssel járó kihívásoknak is megfelelni.
A krónikus vesebetegség jelentős egészségügyi probléma, magas költségvonzattal jár, ugyanakkor relatíve rossz betegségkimenetellel. Mivel prevalenciája időskorban a leggyakoribb, a mérhető egészségügyi hatás azon is múlik, hogyan reagál az öregedés tendenciájára a vesebetegek közössége. Március 13-án, a 9. Vese Világnapon a vezető témakör a krónikus vesebetegség volt.
Melyek a legfontosabb összefüggések a vesefunkció, az életkor, a betegségek és az öregedés ténye között?
Az öregedő népességben többek között a csökkenő csecsemő-gyermekkori és ifjúkori halálozási arány is szerepet játszik, a középkorú népesség javuló életesélyei, az időskorúak jobb túlélési arányai. Mindennek eredménye a várható élettartam növekedése, (együtt a születések számának csökkenésével).
Jelenleg a népesség már egyre nagyobb arányban, és számos évvel túléli a nyugdíjkorhatár elérését. Pl. Nagy-Britanniában 2030-ra a 65 évet elérők körében a várható élettartam férfiaknál 88, nők esetében 91 év lesz… Nagyon bizonytalan azonban, hogy a várható élettartam-növekedés hány egészségben eltöltött évet fog eredményezni. Itt az összefüggés a krónikus vesebetegséggel, hiszen az jellemzően az időskor betegsége. Az elmúlt évtizedekben jellemző a GFR-értékek életkor előrehaladtával való csökkenése, a dialízis-dependens esetek aránya viszont növekszik. 2
A krónikus vesebetegség korai felismerés mellett káros hatása ellenére jól kezelhető. Az előrehaladott krónikus vesebetegség nagyobb kockázat időskorban szemben azokkal, akik – egyéb betegségeik mellett – vesefunkciójukat megőrizték. 3 Nem hirdetünk terápiás nihilizmust, az időskori krónikus vesebetegséget is kezelni kell és részsikerek elérhetőek. A várható előny a veseelégtelenség megelőzése, csekélyebb cardiovascularis kockázat, és több információ a vesepótló kezelési lehetőségekről. 4
A dialízis alkalmazása veseelégtelenség esetén előnyökkel jár. A fejlett országokban az alapvető kezelési stratégia a konzervatív kezelés felől a dialízis irányába fordult. Bár 80-90 évesek között az elsőként megkezdett dialízis esetén sok beteg 6 hónapon belül meghal, mégis jelentős a több évig túlélők aránya. Ez a heterogenitás az alapbetegségként fennálló komorbiditásokkal áll összefüggésben 5. Ha már a kiindulási helyzetben csökkent a veseműködés, a dialízis alkalmazása további csökkenést okozhat. 6 Ugyanakkor időskorú betegeken dialízis mellett, még jelentősebb komorbiditások társulása esetén is stabil maradhat a beteg állapota. 7
Ezek az adatok azt sugallják, hogy a dialízis kellően informált időskorú vesebetegek számára megfelelő terápiás módszer, főleg ahol jónak minősíthető a kiindulási időpontban az életminőség. Másrészről az alaphelyzetben több komorbiditással, és csökkent veseműködéssel bíró betegek rossz betegségkimenetele rávilágít arra, hogy a helyes klinikai döntés és a gondos kommunikáció egyre fontosabb az öregedő populáció kezelése kapcsán.
Az időskor önmagában nem ellenjavallat a vesetranszplantációra - egyébként arra alkalmas betegeken. Válogatott recipienseken, életkortól függetlenül csökkenti a mortalitást. 8 A donorokkal kapcsolatosan, a halott donorok, és az élő időskorú donorok liberálisabb alkalmazása 9 is csökkentheti az időskorúak körében a veseelégtelenség okozta halálozást. E két stratégia különösen fejlődő országokban lehet eredményes, ahol a dialízis nem elérhető, vagy rendkívül költséges. A veseátültetéstől viszont csak ott várható igazán előny, ahol a kiindulási várható élettartam is elfogadható arányú volt.
Irodalom
1 Wiener JM, Tilly J. Population aging in the United States of America: implications for public programmes. Int J Epidemiol 2002; 31: 776-781. PubMed
2 Kurella M, Covinsky KE, Collins AJ, et al. Octogenarians and nonagenarians starting dialysis in the United States. Ann Intern Med 2007; 146: 177-183. PubMed
3 O'Hare AM, Bertenthal D, Covinsky KE, et al. Mortality risk stratification in chronic kidney disease: one size for all ages?. J Am Soc Nephrol 2006; 17: 846-853. PubMed
4 Stevens PE, Levin Afor the Kidney Disease: Improving Global Outcomes Chronic Kidney Disease Guideline Development Work Group Members. Evaluation and management of chronic kidney disease: synopsis of the kidney disease: improving global outcomes 2012 clinical practice guideline. Ann Intern Med 2013; 158: 825-830. PubMed
5 Chandna SM, Da Silva-Gane M, Marshall C, Warwicker P, Greenwood RN, Farrington K. Survival of elderly patients with stage 5 CKD: comparison of conservative management and renal replacement therapy. Nephrol Dial Transplant 2011; 26: 1608-1614. PubMed
6 Kurella Tamura M, Covinsky KE, Chertow GM, Yaffe K, Landefeld CS, McCulloch CE. Functional status of elderly adults before and after initiation of dialysis. N Engl J Med 2009; 361: 1539-1547. PubMed
7 Lamping DL, Constantinovici N, Roderick P, et al. Clinical outcomes, quality of life, and costs in the North Thames Dialysis Study of elderly people on dialysis: a prospective cohort study. Lancet 2000; 356: 1543-1550. Summary | Full Text | PDF(159KB) | PubMed
8 Knoll GA. Kidney transplantation in the older adult. Am J Kidney Dis 2013; 61: 790-797. PubMed
9 Gill J, Bunnapradist S, Danovitch GM, Gjertson D, Gill JS, Cecka M. Outcomes of kidney transplantation from older living donors to older recipients. Am J Kidney Dis 2008; 52: 541-552. PubMed
