Kutatási kuriózum: Hymenolepis nana malignus transzformációja humán gazdaszervezetben

A fertőzés általában a gastrointestinalis traktusra redukálódik, a peték a vékonybélben fejlődnek. Az embriók (oncospherák) belepik a bélbolyhokat, itt lárvává alakulnak (cysticercoidok) majd átalakulnak kifejlett galandférgekké és tovább támadják a bél nyálkahártyáját. Az extraintestinalis H. nana fertőzés ritka jelenség. A fenti tanulmány egy HIV-fertőzött személyen készült esetleírás, ahol a nyirokcsomókból és a tüdőből vett biopszia alapján azonosították a monomorf, differenciálatlan sejteket, A proliferativ sejteken malignus folyamatok nyilvánvaló jelei láthatóak, de kisebb méretük arra utal, hogy ezek nem humán sejtek. Az immunkompromittált betegen észlelhető sejtproliferáció jelzi, hogy a H. nana őssejteken zajló szomatikus mutáció malignus transzformációt keltett.

2013 januárjában a kolumbiai 41 éves férfibetegen (hónapok óta tartó) súlycsökkenés, láz, köhögés, fáradtságérzés volt észlelhető. 2006-ban HIV-fertőzést diagnosztizáltak nála, az orvos által rendelt terápiát nem folytatta. Akkor mért friss CD4-sejtszáma 28/mm3 volt, és a vírusterheltség 70,000 kópia/ml. A székletben azonosíthatóak voltak a H. nana peték, és a Blastocystis hominis cysták. A CT-vizsgálat nodulákat azonosított a tüdőben, a májban, mellékvesén, valamint cervicalis, mediastinalis és abdominalis lymphadenopathiát igazolt.

A biopsziás vizsgálatok az amerikai járványügyi intézet (CDC) telediagnosztikus segítségével zajlottak. A beteget a parazitafertőzés miatt albendazollal kezelék, és antiretroviralis medikációt is kapott. A betegség progrediált, ezért újabb cervicalis nyirokcsomó biopsziát végeztek 2013 áprilisában. A részletes hisztológiai leírás, a módszerek és az eredmények részletezése az eredeti közleményben olvasható. Itt néhány lényeges elemet szeretnénk csak kiemelni. A klinikai eset diagnosztikus rejtély volt… A sejtproliferáció nyilvánvaló malignitásra utalt, a sejtek invazív módon belepték a környező szöveteket. Monomorf sejtek voltak, és morfológiájuk szerint őssejtekre jellemző sajátságokkal, különös elemként kis méretük (<10 ?m sejtátmérő) fertőzésre utalt, mely nem humán, eukarióta, unicelluláris organizmust mutatott. Cestoda-fertőzést gyanítottak - eleinte a galandféreg fertőzést kevésbé - mivel az atípusos sejtek igen primitív architektúrával rendelkeztek. A későbbiekben igazolódott, hogy ez az architektúra a galandféreg szöveti jellemzője, mely invazív módon elterjedt a vizsgált humán szövetekben.

A vizsgálat idején a beteg tüdő-, máj- és mellékvese laesiói nem romlottak, a nyaki nyirokcsomók azonban növekedtek, 5 cm körüli átmérőt értek el, és a vizsgálat 4 hónapja alatt a beteg klinikai állapota is rosszabbodott. Terápiáként tenofovirt kapott a HIV-infekció-, valamint amphotericin B-t a histoplasmosis kezelésére, a betegen veseelégtelenség alakult ki. Elutasította a hemodialízist, így palliatív terápiában részesült a továbbiakban. A molekuláris diagnózis 72 órával a beteg halála előtt készült, specifikus kezelést már nem kezdeményeztek.

Bár az extraintestinalis H. nana fertőzés ritka jelenség, cysticercoidokat leírtak már szisztémás szteroid kezelésben részesülő gyermekeken, és fatális infekciót HIV-fertőzött férfin, atípusos sejtmorfológiával kísérve. A H. nana-val kapcsolatosan ismeretes, hogy immunszupprimált egereken abnormális, ballonszerű cysticercoidok fejlődnek. A galandféreg normális fejlődése során a normál gazdaszervezet küldi az immunszignálokat. Leírták már más galandféreg-fajokkal kapcsolatosan is az atípusos, proliferatív humán fertőzés képét, valamint pl. macskákon, orángutánon szintúgy.

Neoplastikus sejtproliferáció előfordulhat gerinctelen állatokon, és e jellemzőt laposférgekkel kapcsolatosan már pulbikálták. Multicelluláris parazitákon azonban még nem észlelték, így galandférgen sem. A monomorf morfológia, az atípusos sejtek, és a genetikai eltérés mind-mind a neoplasiára utal. A szöveti invázió és a metasztázis szintén a malignitás jellemzője. A Hymenolepis nana malignus transzformációját tévesen humán daganatnak diagnosztizálhatják, főként olyan (fejlődő) országokban ahol gyakori a HIV- és az egyidejű galandféreg-fertőzés. A tipikus gastrointestinalis H. nana fertőzés antiparazitás szerekkel kezelhető (pl. praziquantel, nitazoxanide, albendazole) főként az utóbbival, amely a cestoda-lárvák ellen igen hatásos. Érdekes módon azonban, az albendazole a galandféreg-őssejtek proliferációjára nem hat, illetve ez a hatás kérdéses. Így az invazív H. nana fertőzés kezelés új terápiás kihívást jelent.

Köztudott, hogy a HPV-, és pl. a Schistosoma haematobium fertőzés daganatkeltő hatású. Tanszmittálható daganatsejt-klónokat hordozhat pl. a tasmán ördög, vagy akár néhány kutyafaj is. Emberi relációban a daganatsejtek ritkán kerülnek át akár pl. transzplantáció révén, akár anyai daganat esetén a magzati szövetekbe. Humán viszonylatban a paraziták által átvitt daganatsejtek újdonságnak számítanak. A gazdaszervezetben élő többsejtű paraziták olyan sajátságokkal rendelkeznek, hogy képesek a gazdaszervezet inváziójára és az immunrendszer meggyengítésére. Ezek a mechanizmusok valószínűleg egyesült erővel lépnek fel és malignus transzformációt okoznak. A közleményben bemutatott gazdaszervezet-parazita interakció további vizsgálatokat igényel, a rákbetegség és a fertőzések közötti kapcsolatok pontosabb megértése céljából.

Forrás, további részletek:
http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa1505892#t=article