Kutatási siker: a gyulladás szerepe a pszichiátriai betegségekben

“A pszichiátriai és neurodevelopmentális zavarokat egyre inkább szisztémás betegségeknek tekintjük, amelyekben a gyulladás is szerepet játszik" – említi Dr. Eric Hollander (Montefiore Medical Center and Albert Einstein College of Medicine, New York). Ezekben az állapotokban az oki összefüggés nem tisztázott, de egyre inkább a vizsgálatok tárgyát képezi.

Hollander májusban referált erről az APA (American Psychiatric Association) kongresszusán, számos kollégájával együtt, ahol az előadások tárgya főként a depresszióban, autizmusban és skizofréniában érintette az immun- és inflammációs mechanizmusokat, melyek jelenleg új megközelítést jelentenek e kórképek biológiájának jobb megértéséhez.

Citokinek és a depresszió

“A feltevés, hogy a gyulladásos folyamat szerepet játszhat a neuropszichiátriai zavarokban, a depresszió kontextusában tüzet fogott…" – mondja Dr. Andrew Miller, (Emory University School of Medicine, Atlanta.)

Az elképzelés korai vizsgálatokból származik, ahol a depressziós betegek, fizikális állapotuktól függetlenül, jellemző gyulladásos tüneteket mutattak, többek között emelkedettebb volt náluk a serumban és a liquorban a gyulladásos citokinek aránya. Depresszió esetén, az interleukin-6 és a TNF, valamint a CRP megbízható biomarkereknek látszanak ebben a tekintetben.

Vizsgálatok szerint proinflammációs folyamatok aktiválódhatnak autizmus spektrum betegség esetén is. Orvosi parazita, a fonálféreg (Trichuris trichiura) petéi elnyomják a humán szervezet proinflammációs válaszát, ily módon az autizmus tüneteinek lehetséges kezelési módját jelentik.
(CNRI/www.sciencesource.com)

Érdekes felismerés, hogy a gyulladás és a terápiarezisztens depresszió között is fennáll kapcsolat, amely a depressziós betegek mintegy 1/3-ában észlelhető. Az antidepresszáns kezelésre nem reagáló betegeknél jellemzőnek tűnik az inflammációs markerek jelenléte. Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a gyulladásos molekulák "szabotáltathatják", megkerülhetik a szokásos antidepresszáns terápia hatásmechanizmusainak útvonalait.

Ha feltételezzük az inflammációs citokinek és a terápirezisztens depresszió összefüggését, terápiás lehetőségnek látszik az inflammációs citokinek gátlása. Így könnyen eljutunk a TNF-gátlókhoz, tehát a biológiai terápia gyógyszereihez, vagyis a jelenleg pl. Crohn-kórban, psoriasisban és RA-ban alkalmazott szereket kellene adni terápirezisztens depresszió esetén. Jelenleg már van ilyen jellegű klinikai eredmény, amely arra utal, hogy ez a terápiás megközelítés segíthet (az egyébként egészséges) de terápiarezisztens depressziósok kezelésében.

Klinikum

Az ezzel kapcsolatos eredmények Miller és munkatársai vizsgálatában születtek, ahol 60 terápiarezisztens major depressziós betegen alkalmaztak infliximab infúziót (Raison CL et al. JAMA Psychiatry. 2013;70[1]:31-41). Azt a hipotézist alapul véve, hogy az anticitokin stratégia csak a vizsgálat előtt jelentős gyulladással bíró betegeken lehet hatékony, mérték a CRP és egyéb gyulladásos biomarkerek szintjét töb alkalommal a vizsgálat során.

Az eredmények szerint az infliximab nem bizonyult hatásosabbnak mint a placebo. Valójában placebo mellett jobb eredményeket kaptak… Ugyanakkor viszont ha az inflammációs biomarkereket vesszük alapul, azon betegek eredményei bizonyultak jobbnak, ahol a se-CRP kiindulási értéke >5 mg/L volt.

Az eredmények azt (is) mutatják, hogy a CRP mint egyszerű perifériás-vér biomarker predikálhatja melyik beteg fog jobban reagálni adott esetben a kezelésre – itt éppen a pszichiátriai zavarokat illetően.

Miller munkacsoportja jelenleg olyan agyi régiók identifikálásán dolgozik, amelyeket érintenek az inflammációs citokinek (pl. alfa-interferon) ezzel a későbbiekben jelentős mértékben perszonalizálttá válhat pl. a depressziós betegek kezelése (Capuron L et al. Arch Gen Psychiatry. 2012;69[10]:1044-1053).

A következő részben: skizofrénia, autizmus és a gyulladás