Kutatási siker: HIV-fertőzés és a sclerosis multiplex alacsonyabb kockázata
A klinikai orvostudományban mind a HIV-fertőzés mind a sclerosis multiplex (SM) igen alaposan dokumentált. Ugyanakkor csak egyetlen esettanulmány szól egyidejű HIV-fertőzött SM-beteg antiretroviralis kezeléséről. A közlemény lényege, hogy a beteg SM-mel összefüggő tünetei megoldódtak (!) a kombinált antiretroviralis terápia kapcsán, és ez az állapot több mint 12 évig tartható is volt.
A cikk szerzői feltételezték, hogy mivel az SM patogenezise kötődik a humán endogén retrovírusokhoz, ez esetben a terápia – véletlenszerűen – az SM kezelésére, progressziójának megelőzésére is alkalmas lehet. Dán kutatók ezt követően végeztek egy epidemiológiai vizsgálatot, ahol azt elemezték, hogy HIV-fertőzéssel újonnan diagnosztizáltak körében mennyi az SM incidenciája. 5018 HIV-fertőzöttel szemben 50 149 kontroll személy szerepelt ebben a vizsgálatban, akiket 31 875 vs. 393 871 betegéven át követtek. A HIV-fertőzöttek között az SM incidencia alacsonynak bizonyult 0,3 (95% CI 0.04 – 2.20) és nem érte el a statisztikai szignifikanciát, feltehetően a mindkét csoportban mutatkozó alacsony (SM) betegszámnak. A most bemutatott tanulmány célkitűzése fentiek alapján a HIV-fertőzés és az SM kapcsolatának további elemzése.
Módszerek
Összehasonlító kohorsz vizsgálat, a világ egyik legnagyobb egészségügyi adatbázisa (English Hospital Episode Statistics, HES) alapján. Ebben a válogatott kohorszban 21 207 HIV-pozitív beteg, és 5 298 496 kontroll személy szerepelt: nem, életkor, az első kórházi felvétel, lakhely és szocioökonómiai státusz alapján stratifikált módon, nyomon követéssel figyelve.
Eredmény
Összességében a HIV-fertőzöttek körében kialakuló SM aránya a nem HIV-fertőzöttekhez mérten 0,38 (95% CI 0,15 - 0,79) volt.
Következtetés
A HIV-fertőzés megléte kapcsolatba hozható az SM kialakulásának alacsonyabb kockázatával. E "protektív" jellegű kapcsolat hátterében lévő mechanizmusban szerepet kaphat a krónikus HIV-fertőzés okozta immunszuppresszió, és az antiretroviralis kezelés.
Néhány további szempont a következtetéshez
A tanulmány külön jelentősége, hogy az eddigi legnagyobb méretű adatkapcsolat-kereső vizsgálat (record linkage study) volt a HIV-fertőzés és az SM között.
Az elemzés alapján kijelenthető, hogy a HIV-fertőzöttek, elsősorban a HAART, tehát antiretroviralis terápiával kezeltek esetén szignifikáns, és potenciális módon protektív hatás volt észlelhető az SM kialakulásának kockázatát tekintve. E hatás magnitudója (>60%) azért érdemel külön említést, mert az eddig vizsgálat prognosztikus faktorok között a legmagasabbnak minősült.
Természetesen a vizsgálatnak voltak metodológiai problémái. Éppen ezért egyelőre inkább spekulatívnak tekinthetően az eredmények, mint definitívnek. Ésszerűnek tűnő feltevés volt, a HIV-fertőzésnek kitett kohorsz antiretroviralis kezelésének valószínűsége a megfigyelés idején.
További, ún. proof-of-concept, tehát bizonyító erejű vizsgálatok szükségesek, különböző típusú SM-betegségek antiretroviralis kezelésével. Az első ilyen vizsgálat jelenleg áll szervezés alatt Nagy-Britanniában, ahol relaptáló-remittáló típusú SM-betegség Raltegravir kezelése a cél.
http://jnnp.bmj.com/content/early/2014/07/16/jnnp-2014-307932.full
