Mentális betegségek és az antitestek: az immunpszichiátria visszatér?
Tudjuk, hogy a mentális betegségek etiológiájában számos tényező játszik szerepet többek között a traumák, környezettel kapcsolatos inzultusok, vagy akár e kettő interakciója. A 20. század első felében szinte csodának számított, hogy a mentális beteg teljes testre kiterjedő paresise (mely szifiliszes eredetűnek bizonyult) penicillinnel gyógyítható volt. Az eredmény azt a reményt keltette, hogy esetleg egyéb mentális betegségeknek is lehet organikus oka. A remény nem igazolódott a későbbiekben, az immunológia és a pszichiátria útjai nem találkoztak egymással. Újabb evidenciák szerint a neuroinflammatio folyamata számos betegségben szerepet játszik, többek között a schizophreniában is. Ezzel kapcsolatos Golam Khandaker és munktársainak cikke a Lancet Psychiatry hasábjain.
Az egyik legizgalmasabb kérdés jelenleg a neuropszichiátriában szintén a gyulladással kapcsolatos, a pszichózisok és az NMDA-receptor antitestek kapcsolata. Bár vitatják, hogy a pszichotikus tüneteket mutató betegeknél igazolt lenne az anti-NMDA-receptor antitestek jelenléte, az viszont igazolható, hogy encaphalitis bizonyos típusaiban ezen antitestek megléte oki tényező. Az antitestek eltávolítása javítj a prognózist. Vajon igaz lehet-e ez primer pszichiátriai diagnózis mellett, ahol a szérumban előfordulnak hasonló antitestek - vagy előfordulnak ugyan, de kizárólag a liquorban mutathatóak ki.
Vita folyik arról is, hogy milyen assay-metodika elfogadható ezen antitestek kimutatására, az immunohisztokémiai módszer, vagy a serum vizsgálata primer idegsejtkultúrákon. Még az sem tisztázott, hogy ezek az antitestek specifikusak-e a pszichózisra, vagy csak az általános neurológiai vulnerabilitás markerei. Amíg a kutatók vitákat folytatnak erről, a klinikusok türelmesen várnak arra, hogy alkalmazhatnak-e az antipszichotukumok mellett – vagy netán helyett -immunoterápiás szereket. Dr. Ava Easton az Encephalitis Society elnöke szerint: “… a tudomány tipikus módon így fejlődik. Amíg a válaszokat keressük, az orvostársadalom figyelme máris fokozottabb. Ezt kívánja meg a betegek érdeke."
Kiindulási hipotézisként elfogadható lenne az anti-NMDA receptor antitestek és más immunmolekulák prevalenciájának becslése jól definiált pszichiátriai populációkon (és természetesen egészséges kontrollokon). Standard gyakorlattá válhatna a pszichiátriai tünetek súlyosságának – és az antitest-titereknek az összevetése. A szűk keresztmetszet ez esetben kitalálható: kevés olyan laboratórium van jelenleg a világon, ahol pontosan mérhető a liquorban és a vérben az anti-NMDA receptor antitestek jelenléte. Ezen a téren a konszenzus diagnózis-kritériumok felállítása lenne igen szükséges, főként az elfogadott szeropozitivitás-küszöbértékek és a standardizált metodikák tekintetében. További megegyezés szükséges milyen állapotokat kell tesztelni a differenciáldiagnózis érdekében (pl. mozgászavarok, az alvásmintázat zavarai, a beszéd beszűkülése).
Konszenszus szükséges a schizophrenia és egyéb pszichiátriai zavarok tekintetében az immunológiai markerek mérésére, főként hosszú távú vizsgálatokban, ahol az immunitás és a pszichiátriai tünetek közötti időleges kapcsolatok is kimutathatóak lennének. Néhány jelenleg folyamatban lévő vizsgálat is foglalkozik e kérdéssel, pl. az Avon longitudinal study Nagy-Britanniában, ahol szülőkön és gyermekeken kerül mérésre a se-interleukin-6 szint, és figyelik ezzel összefüggésben a pszichotikus zavarok későbbi alakulását.
A fejlődés együttműködést tételez fel, a kutatási területek és az egyes orvosi diszciplinák között, pl. olyan összefüggéseket illetően, mint az immunmolekulák és a kognitív készség, agyi struktúra és működés, szociális funkciók. Az immunrendszert modulálják a komorbid betegségek, valamint egyéb tényezők, pl. testtömeg, dohányzási szokások. Így a releváns adatok gyűjtése igen fontos szempont.
Sejthető, hogy a klinikumban itt is - mint minden más esetben – az RCT-k, (prospektív) randomizált, kontrollált vizsgálatok végzése az arany standard. Vannak azonban olcsóbb és egyszerűbb adatgyűjtési módszerek is, amelyek segíthetik e vizsgálatok tervezését, elrendezését. Pasteur mondása szerint a megfigyelések területén a szerencse a felkészült elméket részesíti előnyben… David Nutt úgy véli, hogy célszerű az adatgyűjtés a nem pszichiátriai zavarokra rendelt gyógyszerek pszichiátrai előnyeit illetően, pl. a gyulladásgátló és immunmodulátor ágensek területén. Másik megközelítés lehet a betegek immunfenotípus alapján történő csoportosítása, és összefüggés keresése a terápiás válasszal.
http://www.thelancet.com/journals/lanpsy/article/PIIS2215-0366%2815%2900057-7/fulltext
Szponzorált tartalom
