Mitől fél az egész-ség-ügy – mi lehet a gyógyír?

Jutka - aki a KÖZ szolgálatát több mint 40 éven át elsődlegesen persze nem a kamarában (egy egészségügyi dolgozónál a társadalmi munka manapság kóros megszállottság, vagy hobby), hanem a szakma minden „szépségét” megtapasztalva a Péterfy Sándor Utcai Kórház ápolási igazgatójaként végezte - arról a szinte hihetetlen összefogásról beszél, amely mostanság körvonalazódni látszik az egészségügyi és oktatási intézmények, szakmai és civil szervezetek részéről a robbanásig feszült helyzet megoldására és a munka megbecsülésének visszaszerzésére.

Az egészségügy vezetése évtizedek óta szélmalomharcot vív az ország gazdasági és politikai döntéshozóival, örökösen a „nincs pénz, gazdálkodjatok okosabban!” helyben járására ítélve. Mivel a pénz egyre kevesebb, nemhogy helyben járásról nem beszélhetünk, hanem menetelésről a szakadék felé, lassanként már zuhanásról van szó!

Úgy tűnik, hogy a szakma most kilép a számára „fenntartott mókuskerékből”. Az elmúlt hetekben, így a Kórházszövetség közelmúltban tartott konferenciáján is olyan ötletek, programok kerültek napirendre, tönk szélén álló állami kórházak, végsőkig kivesézett nővértársadalom, megalázó hivatalos bérezéssel kerülő utakra kényszerített orvostársadalom képviselőitől, amelyek megfelelő összefogás mellett utat, reményt mutatnak a jövőt illetően.

Az egészségügyben dolgozók akkora bajban vannak, hogy kézbe kellett venniük a saját sorsuk irányítását. Évtizedeken át elsősorban a jogos panaszokat sorolták - saját - felülről jól hangszigetelt falaik között, most érvényesíteni is próbálják mindenekfelett a betegek és egészségesek, azaz MINDANNYIUNK érdekeit. Megoldási utakat, módokat keresnek és mutatnak. Hiszen erre esküdtek fel, nem a „fenntartójukra”. Kissé morbid, hogy valójában a fenntartó is erre esküdött fel, nem a megszorításokra.

Kezdjük talán az éppen a Péterfyből indult, elhíresült „feketeruhás” akcióval. Megjegyezzük, hogy fehér (vagy bármilyen) munkaruhát, amely kötelező lenne a személyzetnek, az intézmények már réges-rég nem tudnak biztosítani a dolgozóiknak, a dolgozók kénytelenek maguk gondoskodni a munkaruhájukról, és persze a mosatásáról is.

Ne beszéljünk most az ennél életbevágóbb (szintén kötelező!) eszközök és körülmények hiányáról, amit betegek és hozzátartozóik nap mint nap keservesen tapasztalnak, … már aki több hónapos várólista után végre bejut a várva várt beavatkozásra, vagy vizsgálatokra.

Arról viszont beszéljünk, hogy kire zúdítják jogos dühüket? Az illetékesekre? Nem, az ártatlanra, leginkább a nővérre, asszisztensre, aki a maga baja mellett az ő gondjukat is próbálja viselni. És általában nem nekik jut a „fekete” járulék (hálapénz) java a jobbulás reményében.

Mi történik, ha egy beteg hivatalosan panaszt tesz a „gondviselés problémáira”? Az ő privát gondja általában úgy-ahogy megoldódik, miközben az egészségügyi szakdolgozó kerül elmarasztalásra.
A mindennapos anyagi és feszített munkateher mellett ez egy óriási lelki teher. Minden harmadik egészségügyi dolgozó mozgásszervi panaszokkal küzd. Becslésünk szerint a lelki sérülések ennél nagyobb mértékűek.

Az orvos, a szakdolgozó élethivatást választ, mely szó szerint a sírig elkíséri. Ma is öröm látni, hogy a középiskolákban tartott pályaválasztási bemutatók (lelkes kollégák szervezésében!) milyen népszerűek a fiatalok körében. A gyógyítás szép és érdekes! Lenne utánpótlás! Van hivatástudat!

Ezzel visszaélni, méltatlan munka- és megélhetési körülmények közé szorítani a gyógyítást választókat, „nem tisztességes”. Elősegíteni, hogy elharapózzanak a korrupt megoldások, gátlástalanság. Hagyni, hogy mindezért a társadalom, a sajtó sokszor a vétlen dolgozókat hibáztassa, finoman szólva cinizmus, a valóságban mindannyiunk ellen elkövetett bűn.

Ki gondolta volna, hogy a biztos állás egyszer fontos motiváció lesz Magyarországon? Hol lenne állandóbb munka, mint az egészségügyben? És melyik munka adhat életre szólóbb sikerélményeket (a biztos kudarcok mellett is), mint az egészségügyi tevékenység. Aki itt kitart, az büszke is rá. ….Ha ki bír itt tartani, nem törik meg, nem vándorol el….

Az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara 2015. május 12-én, kedden 17 órától várja a Hősök terére az egészségügy hétköznapi hőseit: a szakdolgozókat, az orvos kollégákat, a műszaki, gazdasági területen dolgozó munkatársakat, és várja azokat az állampolgárokat, akiknek fontos a magyar egészségügy, MINDANNYIUNK jóléte.

Sorozatunkban a Kórházszövetség Konferenciáján elhangzott jó példákat, jó mintákat, jó megoldásokat szeretnénk megmutatni, hazaiakat és külföldieket egyaránt, kitartásra buzdítva….