Nagy-Britannia az élen? A 100k Genome Project: szekvenálás, és…

A genom-alapú technológiák térnyerésével igen gyorsan birtokába kerülhetünk betegségeink és állapotaink genetikai etiológiáját leíró, új adatoknak. Az újabb, és egyben olcsóbb szekvenáló technológiák létrejöttével a teljes genom- (WGS) és teljes exom szekvenálás (WES) technológiák révén olyan eszközöket alkalmazhatunk, amelyek szinte olyan fontosságúak, mint a nehezen diagnosztizálható betegségek klinikai tesztelése. Rövidesen elvárható, hogy a WGS/WES alkalmazásával betegségek diagnosztikája és –kezelése válik támogathatóvá, és népegészségügyi szűrések végezhetőek.

Egy évvel ezelőtt, David Cameron brit miniszterelnök ambíciózus tervet fogalmazott meg: 100 000 brit állampolgár genom szekvenálásnak tervét (100,000 Genome Project, 100kGP) amely a daganatos és a ritka betegségeket is érinti. Mindennek költsége kb. 100 millió GBP-re tehető. Tavaly a brit Egészségügyi Minisztérium bejelentette, hogy mindezt egy új állami szervezet, a Genomics England (London, UK) fogja koordinálni. Egészen bizonyos, hogy új felfedezések várhatóak, és az egészségügy mindebből a javuló betegségkimenetelek terén nyerhet majd.

A WGS/WES klinikai implementációja azonban félelmetesnek tűnő gát is lehet egyben. Bár érdemes kivárni amíg klinikai evidencia szintű információk gyűlnek ebből a rendszerből, melyek révén a klinikai implementációs vizsgálatok relatíve olcsóbban, és egyidejűleg folyhatnak a klinikai hatékonysági vizsgálatokkal, a 100kGP vizsgálat egy kivételezett helyzetet eredményez, ami rávilágíthat arra, hogy a WGS technológia valóban előnyös-e. Két olyan területe van a klinikai implementációnak, amely egyidejűleg vezethető a kiválasztásra kerülő 100 000 brit vizsgálatával, és nagymértékben hozzájárulhat a WGS hatékony és biztonságos működtetéséhez: a kommunikációra, és a viselkedésre gyakorolt hatás.

Kommunikáció

Az orvosi gyakorlat egyik legérzékenyebb pontja a hatékony betegkommunikáció. A WGS sikeres klinikai implementációnak érintenie kell a betegekkel való kommunikáció formáit, pontosabban egyrészt a betegek beleegyező nyilatkozatának megszerzése, másrészt pedig az eredmények kommunikálása terén. A beleegyező nyilatkozatot illetően a brit Public Health Genomics Foundation hívta fel a figyelmet a megfelelő hangsúllyal végzett betegbeleegyező nyilatkozat politikával kapcsolatosan, amelyben a legfontosabb, hogy az illető egyén megértse a vizsgálatok célját, kockázatait, és várható hasznát egyben.A Genomics England Ethics Working Group azt javasolta, hogy a konszenzust a klinikai gyakorlat, ellátás kontextusában kell kialakítani, de kutatási szempontok egyidejű figyelembevételével (pl. az adatok kezelése, megosztása).

A 100kGP project esetén a Public Health Genomics Foundation felhívja a figyelmet a betegségekkel kapcsolatos egyedi leletekre, eredményekre, amelyek ismert preventív vagy terápiás intervenciókkal járnak. A törekvés az, hogy a beteget megóvjuk a felesleges nyomon követéssel, vagy a kevés klinikai haszonnal járó eredmények ismételt vizsgálataitól. Elemzik, mennyire veszélyes az egyén számára pszichológiai szempontból annak megismerése, hogy egy diagnózist ismertetnek vele, vagy egy öröklött állapot kockázatát. Pl. érdekes eredmény, hogy (a jelenleg nem kezelhető) Alzheimer-betegség kockázatának megismerését követően a betegek részéről kevés volt a negatív visszajelzés. Az lehetséges, hogy a WGS vizsgálatok kapcsán számos betegség kockázata kiderülhet, és ez károsan hat az egyénre, aki érzelmi szempontból képtelen ezt az információt helyesen kezelni, nem tudja, hogy mi lenne a legfontosabb teendője, és elveszettnek, reménytelennek érezheti magát adott helyzetben.

A 100kGP vizsgálat népessége e szempontból igen nagy, színes, „gazdag” beteganyag. Nemcsak az egyedi leletek jobb megértése várható az érintett egyének részéről, hanem hogy milyen folyamatok és milyen döntéstámogatás szükséges a beleegyező nyilatkozatok megszerzéséhez, az eredmények ismertetéséhez, mindezeket úgy megtenni, hogy az egyént, a beteget ne terheljék túl, ne ijesszék meg feleslegesen.

Viselkedés

A beteg és az egészségügyi ellátók sokat tehetnek azért, hogy életmódváltoztatás, prevenció és népegészségügyi szűrések révén általában csökkenjen a betegségek kockázata. Sajnos igaz, hogy a genetikai-genomikai kockázatok kommunikációja önmagában kevés, ha nem mondják el a betegnek, milyen életmódbeli változtatásokat tegyen, milyen lehet a klinikai nyomon követés, akkor nem várható változás a beteg viselkedésében. Ezt látszik igazolni, hogy a magánvállalkozói genomikai cégeknél vizsgálatot végeztetett egyének utólag csalódottak voltak. Az egyéni kockázatok ismertetése mellett ugyanolyan fontos a személyre szabott kockázatkezelő tervek kialakítása, és megismertetése a betegekkel.

Összegzés

Várhatóan a 100kGP projekt révén Nagy-Britannia a genomikai medicina terén az élre tör, és igazolja, hogy a genomikai információ klinikai haszonnal bír. A WGS izgalmas új eszköz és lehetőség, de egyben kihívás is mindezek napi klinikai gyakorlatba való implementálására, a betegség-kockázatok megismerésére. A projekt talán legnagyobb jelentősége az lehet, hogy egészséges és beteg egyének genom szekvenálása révén kialakítható az a folyamat, ahol legjobban növelhető a vizsgálatokból származó haszon – egyben csökkenthető a vizsgálatokkal járó közvetlen és közvetett károsodás a betegre nézve.

További részletek

http://www.futuremedicine.com/doi/full/10.2217/pme.13.80

Irodalom

1 . McBride CM, Bowen D, Brody LC et al. Future health applications of genomics: priorities for communication, behavioral, and social sciences research. Am. J. Prevent. Med.38(5),556–565 (2010).

2 . McGuire AL, Joffe S, Koenig BA et al. Point-counterpoint. Ethics and genomic incidental findings. Science340(6136),1047–1048 (2013).

3 . Green RC, Berg JS, Grody WW et al. ACMG recommendations for reporting of incidental findings in clinical exome and genome sequencing. Am. Coll. Med. Genet. Genomics15,1–29 (2013).

4 . Green RC, Roberts JS, Cupples LA et al. Disclosure of APOE genotype for risk of Alzheimer’s disease. N. Engl. J. Med.361(3),245–254 (2009).

5 . Terry SF. Don’t just invite us to the table: authentic community engagement. Genet. Test. Mol. Biomarkers17(6),443–445 (2013).

6 . Tabor HK, Stock J, Brazg T et al. Informed consent for whole-genome sequencing: a qualitative analysis of participant expectations and perceptions of risks, benefits, and harms. Am. J. Med. Genet. Part A158A(6),1310–1319. (2012).

7 . Wolf SM, Annas GJ, Elias S. Point-counterpoint. Patient autonomy and incidental findings in clinical genomics. Science340(6136),1049–1050 (2013).

8 . O’Neill SC, McBride CM, Alford SH, Kaphingst KA. Preferences for genetic and behavioral health information: the impact of risk factors and disease attributions. Ann. Behav. Med.40(2),127–137 (2010).

9 . Bloss CS, Schork NJ, Topol EJ. Effect of direct-to-consumer genomewide profiling to assess disease risk. N. Engl. J. Med.364(6),524–534 (2011).

10 . Marteau TM, French DP, Griffin SJ, Prevost AT, Sutton S, Watkinson C, Attwood S, Hollands GJ. Effects of communicating DNA-based disease risk estimates on risk-reducing behaviours. Cochrane Database Syst. Rev.10,CD007275(2010).

11 . Howard HC, Borry P. Is there a doctor in the house? The presence of physicians in the direct-to-consumer genetic testing context. J. Commun. Genet.3(2),105–112 (2012).

12 . McBride CM, Bryan AD, Bray MS, Swan GE, Green ED. Health behavior change: can genomics improve behavioral adherence? Am. J. Public Health102(3),401–405 (2012).

13 . Schroy PC 3rd, Barrison AF, Ling BS, Wilson S, Geller AC. Family history and colorectal cancer screening: a survey of physician knowledge and practice patterns. Am. J. Gastroenterol.97(4),1031–1036 (2002).

14 . White PM, Sahu M, Poles MA, Francois F. Colorectal cancer screening of high-risk populations: a national survey of physicians. BMC Res. Notes5,64 (2012).

15 . McGuire AL, Burke W. An unwelcome side effect of direct-to-consumer personal genome testing: raiding the medical commons. JAMA300(22),2669–2671 (2008).

16 . Reid RJ, McBride CM, Alford SH et al. Association between health-service use and multiplex genetic testing. Genet. Med.14(10),852–859 (2012).

17 . Bloss CS, Wineinger NE, Darst BF, Schork NJ, Topol EJ. Impact of direct-to-consumer genomic testing at long term follow-up. J. Med. Genet.50(6),393–400 (2013).

18 . Burn J. Should we sequence everyone’s genome? Yes. BMJ346,f3133 (2013).