A GLP-1 agonisták jelentősen csökkentik a krónikus migrén gyakoriságát
Kutatók azt vizsgálták, hogy a glukagonszerű peptid-1 receptor (GLP-1R) agonisták hatékonyak lehetnek-e a migrénes rohamok megelőzésében.
A migrén világszerte gyakori betegség, a világ népességének közel 15%-át érinti. A kezelési lehetőségek ellenére egyes migrénes betegek nem találnak enyhülést a rendelkezésre álló gyógyszerekkel, mások olyan mellékhatásokat tapasztalnak, amelyek megakadályozzák bizonyos elérhető migréngyógyszerek alkalmazását.
A krónikus migrénben szenvedők, akiknek a rendelkezésre álló migréngyógyszerekkel nem sikerült enyhülést találniuk, most reménykedhetnek egy új lehetőségben. Simone Braca olasz kutató és kollégái új kísérleti tanulmánya kimutatta, hogy a glukagonszerű peptid 1 (GLP-1) receptor agonistáknak nevezett gyógyszercsoport a felére csökkentette a migrénes napok számát. Ezek ugyanolyan típusú gyógyszerek, mint amilyeneket fogyás és cukorbetegség kezelésére használnak, mint például az Ozempic, amelyek a szervezet vércukorszintjének szabályozásával hatnak.
A Headache: The Journal of Head and Face Pain című folyóiratban megjelent tanulmányban 31 krónikus migrénben és elhízásban szenvedő résztvevő (26 nő és 5 férfi) vett részt. A résztvevők 12 héten keresztül GLP-1 receptor agonistát, liraglutidot kaptak, és fejfájásnaplót kellett vezetniük. A 12 hetes időszak végére a résztvevők arról számoltak be, hogy a havi migrénes napok átlagos száma körülbelül 20 napról 11 napra változott.
A 31 beteg közül 15-nél a havi fejfájásrohamok gyakorisága körülbelül 50%-kal csökkent. Hét betegnél a migrénes napok száma körülbelül 75%-kal csökkent, egy beteg pedig egyáltalán nem számolt be migrénről. Néhány résztvevő enyhe gyomor-bélrendszeri mellékhatásokról, például székrekedésről és hányingerről számolt be, de ezek később elmúltak, és nem befolyásolták a vizsgálatot.
Az elhízás általában a migrén fokozott kockázatával jár, és ismert, hogy a fogyás segíthet csökkenteni a migrénes tünetek gyakoriságát. A fogyás azonban ebben a vizsgálatban nem tűnik a migrénprevenció hátterében álló mechanizmusnak. A kutatók a BMI-t is rögzítették a vizsgálat során, és a résztvevők csak nagyon kismértékű változást tapasztaltak (34,0-ről 33,9-re), amit nem tekintettek szignifikánsnak. A kutatók azt is megállapították, hogy az életkor, a nem és a további gyógyszerek közötti különbségek nem befolyásolták szignifikánsan a migrénes napok számát.
Az intracranialis nyomás egy másik ismert tényező, amelyről igazolták, hogy befolyásolja a súlyos migrénes rohamok gyakoriságát. A kutatók egy másik tanulmányra mutatnak rá, amelyben a CSF-et lumbálpunkcióval drenálták, ami migrénes tünetek enyhítéséhez vezetett.
Braca és kollégái azt feltételezik, hogy a liraglutid csökkentette a vizsgálatban résztvevők intrakraniális nyomását (ICP), ami a migrénes rohamok számának csökkenéséhez vezetett. A kutatók azonban nem végeztek tényleges méréseket annak megállapítására, hogy történt-e változás az ICP-ben, és a vizsgálatban nem volt kontrollcsoport sem.
Megjegyzik, hogy „a jövőbeli kutatásoknak értékelniük kell ezeket a paramétereket, hogy jobban megvilágítsák a liraglutid hatásmechanizmusát ezeknél a betegeknél.” Ez a kutatás azonban egy lehetséges új utat kínál a krónikus migrén kezelésében a jövőben.
Simone Braca et al, Effectiveness and tolerability of liraglutide as add‐on treatment in patients with obesity and high‐frequency or chronic migraine: A prospective pilot study, Headache: The Journal of Head and Face Pain (2025). DOI: 10.1111/head.14991
