Nosocomialis fertőzések az USA-ban: a CDC pillanatfelvétele

A vizsgálat a prevalencia adatokat vette figyelembe, mivel ezek az új és a meglévő infekciókat is tartalmazzák. A CDC Vizsgálatát "point-prevalence survey" névvel illették, amely az adatgyűjtés napján/pillanatában készült adatokat tartalmazta. A vizsgálat néhány egyéb adatra is kiterjedt: a beteg földrajzi lokációja, visel-e katétert, egyéb orvosi eszközt, átesett-e műtéten a közelmúltban, kezelésének jellemzői, pl. részesül-e antibiotikum-kezelésben.

A CDC a közelmúltban fejezte be igen ambíciózus prevelancia-vizsgáló projektjét, melyben 183 akut ellátást biztosító kórház vett részt, 10 amerikai állam területéről.

A projekt fő célja volt a nosocomialis fertőzések prevalenciájának becslése hospitalizált betegeken: 1. a patogén szerint (beleértve az antibiotikum-rezisztens patogéneket is), 2. a vezető infekciós locus szerint (pl. légúti, keringési rendszert érintő, gastrointestinalis stb.). A vizsgálat arra is irányult, meg lehet-e adni olyan indikátort, ami jelzi, várhatóan mely betegeknél gyakoribb a nosocomialis fertőzés, és azt találták, hogy az antibiotikus kezelés lehet erre a legalkalmasabb. A betegek mintegy 96%-a kapott antibiotikumot a vizsgálat napján (vagy azt megelőző napon).

A Medscape interjút készített Dr. Shelley S. Magill-lel, a CDC projektvezetőjével, ebből idézünk néhány fontosabb gondolatot.

Medscape: Hogyan összegezné a "point-prevalence survey" eredményeit?

Dr. Magill: Talán a legfontosabb, hogy jobban megérthetjük az akut ellátást biztosító kórházakban előadódó fertőzések szinte teljes spektrumát. Szeretném hangsúlyozni, hogy e fertőzések jóval túlterjednek korábbi megelőző és surveillance tevékenységünkön, beleértve az ITO-kon észlelt fertőzéseket, a szervezetben viselt eszközökkel, orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos infekciókat is. Ez igen fontos szempont. A teljes klinikai körkép megértéséhez látni kell, hogy a most nyert adataink szerint bármely adott napon legalább 1:25 a nosocomialis fertőzések aránya, vagyis mintegy 4%.

Egy másik fontos felismerés, hogy a mi eredményeink szerint a Clostridium difficile volt a leggyakoribb kórházi patogén. Korábban ezt az előkelő helyet a Staphylococcus aureus foglalta el, de a mostani eredmények már mást mutatnak, és az összes kórházi fertőzés kb. 12%-át képezte a C. difficile infekció.

Megvizsgáltuk az infekciók típusait, lokalizációit is, pl. a pneumoniák, húgyúti fertőzések arányát, az orvosi eszközökkel, beavatkozásokkal kapcsolatos infekciókat (pl. centrális kanül- [CLABSIs], katéter- [CAUTIs], ventilláció-asszociált pneumonia stb.) Ezek képezték a nosocomialis fertőzések kb. 26%-át. Egyéb vizsgálatokból tudjuk, hogy pl. a CLABSI esetén sok sikeres prevenciós intézkedést tettek már, érezhető is volt e fertőzések arányának csökkenése.

A második leggyakoribb fertőzés a pneumonia és a különböző műtéti locust érintő infekciók voltak (kb. 22%). .. Harmadik helyre a gastrointestinalis fertőzések kerültek 17%-kal. Ez is alátámasztja a C. difficile fontosságát.

Medscape: Ha a C. difficile volt a leggyakoribb patogén, de a gastrointestinalis fertőzések csak a 3. helyre kerültek, ez hogyan magyarázható?

Dr. Magill: a vizsgálat kezdetén az NHSN (National Healthcare Safety Network) kritéiriumait használtuk a kórházi fertőzések definiálásához. 2011-ben, az NHSN 13 főbb fertőzési kategória surveillance definíciót határozta meg. E kategóriák más-más kritériumokat alkalmaztak, számos de nem minden esetben ragaszkodtak pl. a fertőzés mikrobiológiai evidenciájához.

Vizsgálatunkban 74%-ban volt azonosítható kórokozó. A maradék 26%-ban nem jelentették kórokozó meglétét, nem folytattak mikrobiológia vizsgálatot, vagy a tesztek negatív eredménnyel zárultak. Ez előadódhatott pl. pneumoniák, sebészi fertőzések esetén, ahol a surveillance nem igényli szükségszerűen a mikrobiológiai vagy laboratóriumi evidenciát.

Egyéb fertőzések esetén viszont a surveillance definíciójának szerves része a mikrobiológiai/laboratórium evidencia megléte. A C difficile fertőzés esetén pl. laboratóriumi evidencia szükséges. Ha az összes vizsgált infekció összes patogénjét tekintjük, a C. difficile meglétét jelentették a legtöbben.

Medscape: Melyek voltak a fontosabb patogének?

Dr. Magill: Nagyszámú mikroorganizmus okozhat kórházi fertőzést. Vizsgálatunkban 11,282 beteg 504 kórházi fertőzése szerepelt. Több mint 20 különböző mikroorganizmus – vagy azok csoportjai – kerültek azonosításra, a leggyakoribbak:

- C difficile (12%)

- S aureus (11%, benne a meticillin-rezisztens S aureus [MRSA]),

- Klebsiella (10%),

- Escherichia coli (9%),

- Enterococcus (9%),

- Pseudomonas (7%).

Medscape: Hosszú idő óta ez volt az első "point-prevalence survey". Összehasonlító adatok nélkül hogyan lehet interpretálni a vizsgálatukban talált 4%-os prevalenciát? Többre, kevesebbre számítottak?

Dr. Magill: Természetesen ezeket az adatokat igen nehéz lenne összevetni a múlt százas hetvenes éveiben végzett SENIC vizsgálattal (Study on the Efficacy of Nosocomial Infection Control). Készült más analízis is a CDC-ben, 2007-ben, amely az 1990-2002 közötti adatokat tartalmazta. Mivel az első esetben igen régiek az adatok, a második viszont más metodikával készült, valóban igen nehéz lenne ezekkel az összevetni.

Úgy véljük, hogy a legpontosabb becslés az akut ellátást biztosító kórházak adatai alapján lehetséges. Innen fogunk tovább indulni. Megvizsgálunk más fertőzéseket, és megnézzük mit mutat az infektológiai tájkép.

Medscape: Miután tudjuk, hogy a CDC jelen vizsgálata egy pillanatkép, vannak-e egyéb adataink, amelyek alapján kidolgozható nemzeti program a kórházi fertőzések megelőzésére?

Dr. Magill: Természetesen. A CDC National and State Healthcare-Associated Infection Progress Report évente jelenik meg, és pontosabb bepillantást enged a nosocomialis fertőzések statisztikájába, (megelőzés, a betegségek okai, halálozás, a legérzékenyebb betegcsoportok stb.) A CDC felé jelentett fertőzésekben szerepelnek a CLABSI, 10 különböző sebészi beavatkozással kapcsolatos, a CAUTI, a kóházi C difficile, és kórházi MRSA-fertőzések.

A nemzeti riport főbb megállapításai az alábbiak voltak:

• 44% csökkenés a CLABSI (centrális kanülöket érintő fertőzések) területén 2008- 2012 között;

• 20% csökkenés a 10 definiált sebészi beavatkozások tekintetében (2008-2012);

• A kórházi MRSA-bacteraemiák számának 4%-os csökkenése (2011-2012);

• A kórházi C. difficile fertőzések számának 2%-os csökkenése (2011-2012);

• A katéterviseléssel kapcsolatos infekció számának 3%-os növekedése (2009-22012).