Obinutuzumab hatása rituximab-refrakter, indolens non-Hodgkin lymphomában
Az olyan, indolens non-Hodgkin lymphomában szenvedő betegek számára, akiknél a rituximab-kezelés nem ér el megfelelő hatást, kevés alternatív terápiás opció áll rendelkezése, és a betegségük prognózisa rossz. Amerikai kutatók az obinutuzumab, egy új fejlesztésű CD20 ellenes monoklonális antitest és bendamusztin kombinációját értékelték egy klinikai vizsgálatban.
A nyílt, randomizált, fázis 3 vizsgálatban 18 év feletti betegek vettek részt, akik szövettanilag igazolt, CD20-pozitív, rituximab-refrakter, indolens non-Hodgkin lymphomában szenvedtek. A vizsgálatot 83 vizsgálóhelyen, 14 európai, ázsiai, észak- és közép-amerikai országban végezték. A betegeket 1:1 arányban randomizálták obinutuzumab és bendamusztin kombinációval vagy bendamusztin monoterápiával végzett indukciós kezelésre (hat 28 napos ciklus). A betegeket a lymphoma altípusa, a korábbi kezelések száma és a földrajzi elhelyezkedés alapján rétegezték.
Az obinutuzumab adagja 1000 mg volt az 1., 8. és 15. napon, a kombinációban alkalmazott bendamusztin dózisa napi 90 mg/m2 volt, a monoterápiában alkalmazott bendamusztiné pedig 120 mg/m2 (1. és 2. nap, minden ciklusban). Az obinutuzumab plusz bendamusztin csoportban lévő, progressziót nem mutató betegek kéthavonta 1000 mg obinutuzumabot kaptak fenntartó kezelésként legfeljebb 2 évig. A vizsgálat elsődleges végpontja a progressziómentes túlélés volt.
2010 áprilsa és 2014 szeptembere között 396 beteg vett rész a vizsgálatban, 194 beteget randomizáltak a kombinációs kezelésre, 202 beteget a bendamusztin monoterápiára. 21,9 hónapos medián utánkövetés után az obinutuzumab és bendamusztin kombináció esetén a progressziómentes túlélés szignifikánsan jobb volt, mint a bendamusztin monoterápia esetén (22,5 hónap vs 14,9 hónap).
3-as és 5-ös súlyossági fokú mellékhatások a betegek 68 százalékánál jelentkeztek az obinutuzumab és bendamusztin kombináció esetén, illetve 62 százaléknál a bendamusztin csoportban. A leggyakoribb 3-as fokú vagy annál súlyosabb mellékhatás a neutropenia (33 vs 26%), thrombocytopenia (11 vs 16%), anaemia (8 vs 10%) és az infúzió beadásával összefüggő reakciók voltak. Súlyos mellékhatás 74 betegnél fordult elő az obinutuzumab és bendamusztin kombináció esetén (38%), és 65 betegnél a bendamusztin monoterápia során (33%). Nemkívánatos esemény következtében mindkét csoportban 12 beteg halálozott el, ezekből 3, illetve 5 eset függött össze a vizsgálati kezeléssel.
Az obinutuzumab egy IgG1 izotípusú, rekombináns, humánizált, optimalizált glikozilációs technológiával módosított, 2-es típusú, CD20 ellenes monoklonális antitest. Az obinutuzumab specifikus célpontja a nem malignus valamint a malignus pre-B-sejtek és érett B-lymphocyták felszínén jelen lévő, ám a haemopoeticus őssejteken, pro-B-sejteken, egészséges plazmasejteken és más egészséges szövetekben nem megtalálható CD20 transzmembrán antigén extracelluláris hurka. Az Fc fragmentumon található szénhidrátláncok optimalizált glikozilációs technológiával történő módosításának köszönhetően az obinutuzumab affinitása az immun effektor sejteken, pl. natural killer (NK) sejteken, makrophagokon és monocytakon található Fc?RIII receptorok iránt magasabb, mint az optimalizált glikozilációs technológiával nem módosított antitesteké.
Az I-es típusú antitestekkel szemben az obinutuzumab egy 2-es típusú antitest, melyre a közvetlen sejthalál indukáló hatás fokozódása jellemző a CDC egyidejű csökkenésével egyenértékű adagban történő alkalmazásakor. Az obinutuzumab optimalizált glikozilációs technológiával módosított antitestként fokozott antitest-függő cellularis cytotoxicitással rendelkezik.
Az obinutuzumab plusz bendamusztin kezelés (obinutuzumab fenntartó kezeléssel kiegészítve) jobb hatékonyságú votl, mint a bendamusztin monoterápia, így új kezelési opció lehet relapszáló vagy rituximab kezelésre nem reagáló betegek számára.
Lancet
Szponzorált tartalom
