Orvosi mobilalkalmazások – milyen kihívásokkal kell szembenéznünk?

hirdetés

Mondhatni napjaink egyik igencsak hot topic-ja a mobiltelefonok alkalmazása az orvosi gyakorlatban, az m-health forgalomköre. Szakmai jóslások szerint 2017-re több mobileszköz lesz a Földön, mint ember… és jelenleg is világ lakosságának mintegy ? részének van – vagy hozzáfér – valamilyen mobiltelefonhoz. A WHO szerint az m-health világszerte átalakítja az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetőségét, elérhetőségét. Egyre nő a média és a fogyasztók érdeklődése ebben az irányban. Ezt ékes példával mutatta az idei US Consumer Electronics Show a “Digital Health Revolution” kiállításon. Felmérések szerint a világ számos régiójában pl. az alacsony- és közepes jövedelmű országokban igen aktívna dolgoznak m-health projekteken, pl. a beteg-együttműködés (compliance) terén, vagy a rendelésre való bejelentkezéseket, vagy konkrét vizsgálatokat illetően.

A jelenlegi m-health pilot vizsgálatokat azonban egyelőre ambivalens vélekedések övezik. Például azért is, hogy egy kisméretű vizsgálat eredményei mennyire kiterjeszthetőek, és azért is, mert az ipar, a gyártók érdekei nyilvánvalóan egészen mások, mint a betegek, vagy az egészségügyi szakemberek érdekei.

Egy közelmúltban zajlott WHO fórumon, mely az e-health standardokról szólt, néhány ország képviselője kifejtette, hogy számos standard és számos akadályozó tényező áll fenn, mely utóbbiak nemcsak a magas költségeket jelentik, hanem pl. a rendszerek technikai komplexitását, a (nemzeti) nyelvhasználatból adódó különbségeket, problémákat stb. Ebből az is lehet konzekvencia, hogy számos országban nekiugranak a fejlesztésnek, ami abba torkollik, hogy a különféle rendszerek nem kommunikálnak egymással…

Bár ezek a megfontolások az e-healthre vonatkoztak, de az m-health-re éppúgy érvényesek. Lássuk, melyik az a három nagy kihívás, amelyekkel leginkább szembe kell néznünk m-health ügyben?

1. Interoperábilis a rendszer?

Ez a definíció tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy adott mobilrendszer képes-e az adatok kicserélésére más közhasznú file-formátumokkal, protokollokkal, tehát lehetővé teszi a közös munkát. Épp ezért kritikus kérdés, mind e- mind m-health szempontból, pl. adott pillanatban mire van szüksége a betegnek, vagy hol éri el az egészségügyi szakellátást mobil segítségével. Számos m-health alkalmazás egyszerűnek tűnik, (pl. a betegbehívó rendszer), de mindez akkor igazán hasznos ha más rendszerekkel is jól kommunikál, pl. a mobillal készült mikroszkópos fotó visszaküldhető az elektronikus kórlapra…

Az interoperabilitás kérdéskörébe tartozik a humán adatok mobilon való kezelésének problémaköre is: a betegidentitás, személyes adatok, adatfeldolgozási protokollok, biztonságos adatmegosztás stb. Ezekre még nincsenek kellően kidolgozott standardok, de némi fény azért dereng az alagút végén. Úgy tűnik, hogy az m-health esetén talán kevesebb jogi akadállyal kell szembenézni, mint az e-healthnél.

2. Nyílt standardok felé?

A nyílt standardok és az interoperabilitás édestestvérek, csak azonos rendszer más tulajdonságait írják le. Ezek ingyenes, bárki által hozzáférhető és kellő információval ellátott standardokat jelentenek, amelyeket konszenzus-alapon fejlesztettek. Ilyen standardok működnek már az e- és m-health területén is, mint pl. a Health Level Seven (HL7), amely az egészségügyi rendszerek, szervezetek közötti információcserét irányítják.

A SNOMED CT pl. ismert taxonómia a betegségek, orvosi beavatkozások stb. definiálására. Mindkét rendszert nonprofit szervezetek fejlesztették, de jelenleg még egyik sem ingyenesen hozzáférhető – állítólag a HL7 rövidesen azzá válik. A nyílt standardok biztosítanák mindenki számára az egyenlőség lehetőségét az e- és m-health terén. A WHO fórum résztvevői megjegyezték, hogy a zárt standardok voltaképpen egyfajta tudás megszerzésétől zárják el az alacsony- és közepes jövedelmű országokat. Nyílt standardok nélkül a programozók, a döntéshozók nem képesek megérteni a rendszerek működését, nem látják át milyen kapacitások szükségesek, végeredményben nem lesz alkalmuk helyes döntéseket meghozni országaik számára, mit is fejlesszenek. Szükség lenne egy irányító testületre (pl. WHO), aki a nyílt standardokat minősíti, és a kulcsfeltételeknek megfelelő országokat "beengedi" a rendszerbe,

3. Hogyan értékelhető egy m-health alkalmazás?

Januárban, a PLOS Medicine közölte két randomizált vizsgálat eredményeit e témakörben, azaz hogy ezek az alkalmazások hogyan hatnak az életmódra, a betegségek önmenedzselésére, és hogy javul-e ezáltal az egészségügyi ellátás színvonala. A szerzők szerint sok hasonló vizsgálat zajlott, de rossz minőségűek, sok hibával, kevés esetben tűnt úgy, hogy valódi klinikai hatékonysága volt valamely mobilalkalmazásnak.

Számos alkalmazás esetében mégis volt mérhető hatás, pl. dohányzásról leszoktató programok, HIV-kezelés-adherencia, klinikai diagnosztikai és terápiás alkalmazások. Szerzők hangsúlyozzák a jó minőségű evidencia-vizsgálatok végzésének szükségességét e területen, főként a rosszabb gazdasági helyzetben lévő országokban, a "való világban".

Mondhatjuk, hogy az m-health alkalmazások voltaképpen komplexek, hiszen részben érintik és befolyásolják a beteg viselkedését, életmódját, részben pedig az egészségügyi szakemberek szokásait és attitűdjét, valamint magának az egészségügyi rendszernek a működési mechanizmusait is.

További részletek:

http://www.plosmedicine.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pmed.1001395;jsessionid=63B691D93FCDE2308E99951CF1456A93

Szerző:

PHARMINDEX Online