Orvostudományi kincsvadászat

Robert Louis Stevenson "Kincses sziget" c. könyvéhez hasonlóan e film atmoszférája, karakterei, akciói is mind igen jól eltaláltak. Ahogy a Kincses sziget történetében Jim Hawkins a hős, az Illness and the Odyssey-ben Oliver Sacks, aki rozettakőbe "vési" a Lytico-Bodig-ot, amivel méltó módon próbál tisztelegni e három neurodegeneratív betegség előtt. Sacks könyve az Island of the Colorblind volt részben a filmrendező inspirációja, a történetben szereplő demencia kapcsán, ami személyesen érintette, hiszen családjában több demenciás beteg is volt. “Nagymamám frontotemporalis demenciában halt meg, unokatestvérem primer progresszív afáziában. Ők Oregonban éltek ugyanabban a portlandi utcában, és bár tudott, hogy a demencia kialakulása génekhez is köthető, mégis azt gondolom, valamilyen környezeti tényező okozhatta náluk ezt a betegséget." A rendezőt főleg ez a történeti szál érdekelte, ahogy ezt elmondta a The Lancet Neurology-nak adott interjúban.

“Saját odüsszeiám ezzel kapcsolatban ott kezdődött, amikor írtam a Lytico-Bodig-betegségről Dr. John Steele-nek, aki Guam szigetén élt és évtizedek óta tanulmányozta ezt a betegséget. Ahogy kezdtem megérteni a betegséget, és okai után kutatni, úgy ébredtem rá, hogy a Lytico-Bodig története szép példája annak, amikor a kutatók a bűnöst, a bűnbakot keresik." Ahogyan Minott egyre jobban belemerült az interjúkba, dokumentumokba, ritka archív filmanyagokba olyanná vált, mint azok a kutatóorvosok, akik egy igen ritka betegség titkait akarják megfejteni.

A Lytico-Bodig betegség voltaképpen egyfajta progresszív paralysis, nevét részben a spanyol paralítico-ból eredezteti. A kutatás akkor indult be igazán, amikor a II. világháborút követően az amerikaiak visszafoglalták Japántól Guam szigetét, és a haditengerészet orvosai a bennszülött Chamorro populáción kezdetek el ezzel kapcsolatban vizsgálatokat végezni. A Kincses Szigetben szereplő Squire Trelawney helyett itt a támogatót az amerikai National Institutes of Health és a Hadügyminisztérium jelentette, akik realizálták e kérdés fontosságát az 50-es években, és kutatóközpontot hoztak létre. Komoly támogatási összegek fordítódtak e probléma megfejtésére, és megjósolható, hogy aki végül is feltöri a Lytico-Bodig betegség "kódját", az bizony Nobel-díj várományos lehet…

A film a hipotézisek útját követi nyomon. E tekintetben az első Leonard Kurland volt, aki, úgy vélte, hogy ez genetikai betegség. Az valóban igaz, hogy bennszülött családokban halmozódást lehetett észlelni, sőt egészen az 1700-as évekig vissza lehetett követni hogy adódott át generációról generációra. Ez a hipotézis azonban hamar megbukott, mert találtak olyan betelepülőket, akiknél, hasonló életmód mellett szintén kialakult a Lytico-Bodig-betegség. Nem lehetett környezeti, étrendi tényezőt, vagy fertőző ágenst sem azonosítani, és 40 év kutatás után sem sikerült a "kardot kihúzni a kőből"…

Vadabbnál vadabb teóriák láttak napvilágot, John Steele szerint parazitafertőzés okozza, Paul Cox szerint a denevérhús elfogyasztása, nos mindkét ötlet hamar hamvába holt. Azért is nagyon frusztráló volt mindez, mert sem a helyi emberek, sem a kutatók nem jutottak gyakorlatilag egy lépéssel sem előbbre. A 80-as évek végén jelentős változás történt, ugyanis a betegség esetszáma csökkenni kezdett, és az 50-es évek után születettek körében már alig találtak kóreseteket. Ez reménysugarat jelentett a Guam-szigeten élők számára, a kutatóknak viszont fenyegetést, hogy elvesztik a kulcsot a betegség megismeréséhez.

Miért kellene ezzel sietni, és miért a nagy frusztráció? A világon több mint 10 millió a Parkinson-kórosok száma, és a World Alzheimer Report 2010 becslése szerint a demencia teljes földi populáció számára keltett gazdasági hatása jelentősebb lesz, mint a rák, a szívbetegségek, és a stroke hatása együttesen (!) A 21. század legnagyobb kihívása ez, a neurodegeneratív betegségek okainak megértése, feltérképezése. A film, az Illness and the Odyssey sikerrel vezet kézenfogva minket ennek felismerése felé. Bruce Miller a, UCSF Memory and Aging Centre (USA) igazgatója szerint: “Ez a mi generációnk problémája, úgy ahogy a múlt század 50-es éveiben megoldották a polimyelitis kérdését. A következő 10 évben valamilyen megoldást találnunk kell a neurodegeneratív betegségek kezelésére."

Az izgalmas és elbűvölő film azzal a rezignált kicsengéssel fejeződik be, hogy a Lytico—Bodig betegség egyelőre még az orvosi rejtélyek egyike marad. A film rendezője így vélekedik erről: “A tudományos kutatás nem egy lineáris folyamatnak fogható fel. A film készítése előtt pedig azt gondoltam. Sok tévút, visszafordulás és újraindulás szegélyezi, mielőtt megtaláljuk a megoldást." A kincsvadászat tehát folytatódik.

Forrás: The Lancet Neurology, Early Online Publication, 27 June 2014
doi:10.1016/S1474-4422(14)70113-9 Cite or Link Using DOI
http://www.thelancet.com/journals/laneur/article/PIIS1474-4422%2814%2970113-9/fulltext?_eventId=login

A film adatai:
The Illness and the Odyssey Directed by Berry Minnott, 2013, USA, 70 min
http://www.illnessandodyssey.com/