Orvostudományi kutatás ma: értéknövelés, és a felesleges kutatások csökkentése felé?

Értéknövelési tendenciák és a felesleges kutatások kiküszöbölésére tett törekvések az orvostudomány területén

Iain Chalmers és mtsai

2010-ben az USA-ban 240 milliárd dollárt fordítottak orvostudományi kutatásra. Ez magában is igen jelentős, imponáló összegnek tűnik első olvasatra. Sajnos azonban e kutatások egy része nem vezet gyakorlati eredményre, mert olyan alapvető mechanizmusok elemzésével foglalkozik, amelyeknek a humán egészségügyhöz vajmi kevés közük van. Emellett – bár evidensnek tűnik – egy jó kutatási ötlet gyakran nem vezet el a várt eredményhez. Amíg a kutatási ötletek priorizálása átlátható és elvárt, nem tekinthetjük haszontalannak az eredmény nélkül zárult vizsgálatokat sem, hiszen a kutatás általában is így működik… Az viszont gond, hogy az ilyen veszteségek forrásai nem mindig azonosíthatóak. A közlemény ezt a pontot kívánja megragadni, hogyan lehetne a felfedhető veszteségforrásokat eliminálni a kutatási prioritások eldöntésekor.

A szerzők négy pontban foglalják össze javaslataikat: 1. Azon alapkutatások támogatása, amelyek várható gyakorlati eredményességgel járnak. 2. A folyamatok transzparenciája, ahol a támogatók számára nyilvánvalóvá teszik, melyek a kutatás bizonytalansági pontjai, és hogyan lehetne ezt minél inkább kiküszöbölni. 3. A kiegészítő kutatások invesztícióját minden esetben előzze meg a meglévő evidenciák alapos elemzése. 4. A folyamatban lévő kutatásokkal kapcsolatos információ legyen elérhető más kutatók számára is. A kutatásokat támogatók számára elsődleges felelősség a felesleges vizsgálatok számának lehetséges mérséklése.

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(13)62229-1/fulltext

Kutatástervezés, kutatásvezetés, elemzés: értéknövelő tendenciák

Prof John P A Ioannidis és mtsai

Az orvostudományi kutatások során a vizsgálatok tervezése, vezetése és elemzése során az egyébként korrigálható gyengeségek téves eredményekre, az erőforrások haszontalan alkalmazására vezethetnek. A vizsgálati tervezés és elemzés hibái már észrevétlenné tehetik akár az esetleges kisebb hatásosság felismerését is. Nem ritka a részletes protokollok hiánya, a szegényes dokumentáltság. A kinyerhető információ sokszor nem hasznos, nem fontos, csekély a vizsgálat statisztikai pontossága, ereje, így téves eredmények születhetnek. Nem kellően veszik figyelembe a korábbi – vagy az egyidejű, hasonló témájú vizsgálatok eredményeit. Az elemzési módszerek helytelen megválasztása és a random módon nyert extrém eredmények hangsúlyozása befolyásolhatja a vizsgálat végső eredményét. Problémát jelenthet a munkatársak helyes megválasztása: a metodológiai és biostatisztikai szakértők, a nem kellően képzett klinikai- és laboratóriumi kutatók bevonása, és a vizsgálatban érintett felek esetleges érdekütközése is.

Kevés hangsúlyt kap a kutatási döntések nyilvántartása és a kutatás reprodukálhatósága. Végül fontos szempont, hogy a jutalmazási rendszerek sajátsága: jobban támogatja a mennyiséget a minőségnél, és az újszerűséget a megbízhatóságnál. Szerzők néhány javaslatot tesznek minderre: a protokollok, dokumentálás fejlesztésére, javítására, a folyamatok evidenciáinak figyelembe vételére, a kutatási módszerek standardizálására, a kutatói humán erőforrások tréningezésére, az érdekütközések lehetséges elkerülésére, és a tudomány jutalmazó rendszereinek átgondolására.

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(13)62227-8/fulltext

Értéknövelés és veszteségcsökkentés az orvostudományi kutatásban: szabályozások, menedzsment

Prof Rustam Al-Shahi Salman és mtsai

Természetesen nemcsak magából a kutatásból származhat hiba és veszteség, hanem a gyógyszerhatósági szabályozásból és a kutatás-menedzselésből is. A hatósági és kormányzati szabályozók bizonyos esetekben aránytalanok lehetnek a várható vizsgálati kockázatokhoz mérten. A szabályozás elsődleges szerepe a betegek és a nagyközönség érdekvédelme, de pontosan ez károsodhat adott esetben. A kutatás-szabályozásban hatékonyságvesztést eredményezhet pl. a nem kellő minőségű betegtoborzás, olyan (egyébként jól megtervezett) vizsgálatokban, amelyek fontos kérdéseket érintenek.

Lássuk milyen ajánlások tehetőek ennek megoldására! 1. A hatóságok, szabályozók számára fontosabb lenne befolyásuk érvényesítése a kutatásból származó egyéb veszteségek és hatékonyságvesztés csökkentésére. 2. A hatóságok, szabályozó testületek működjenek együtt a kutatókkal, betegekkel, egészségügyi szakszemélyzettel a törvények, rendeletek, terápiás irányelvek és –folyamatok harmonizálásán. Ezzel biztosítható lenne a kutatással kapcsolatos valódi kockázatok pontos felmérése. 3. A kutatók, kutatás-menedzserek növeljék a betegtoborzás, betegkizárás, adatmonitorozás és -megosztás hatékonyságát a veszteségek csökkentése érdekében. 4. Végül bárki, aki orvostudományi kutatásban érintett személy, főleg az egészségügy valamely résztvevője, támogassa a kutatási eredmények klinikai gyakorlatba való implementálását. A kutatás-szabályozás illetékes testületei és maguk a kutatók is monitorozzák e javaslatok alkalmazásának eredményességét, és eredményeiket tegyék közzé.

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(13)62297-7/fulltext

Értéknövelés a kutatásban: elérhetetlen adatok és eredmények?

Dr An-Wen Chan DPhil és mtsai

A humán orvostudományi kutatás jól dokumentált: a vizsgálati protokollok, vizsgálati jelentések, a szaklapi publikációk és az egyéni, betegadatlapok szintjén. Ezek közül azonban a protokollok, a jelentések és az egyéni adatalapok igen ritkán elérhetőek, és a befejezett vizsgálatoknak is csak mintegy 50%-a jelenik meg szaklapi publikáció formájában. Ez utóbbiakat is sok vád éri a módszerek és eredmények „szelektív” interpretálása miatt.

Emellett, a protokollokban és vizsgálati jelentésekben foglalt információ minősége igen változó, és gyakran nem teljes. Ha a vizsgálatokkal kapcsolatos információ nem elérhető, dollármilliárdos invesztíciók vesznek kárba, hibák kerülnek napvilágra, mindez a kutatást – és a betegellátást is igen negatív módon érinti. Természetesen ezen is lehet segíteni, a szerzők erre három fő cselekvési pontot látnak. 1. Az akadémiai intézmények és a támogatók jutalmazzák azokat a kutatókat, akik protokolljaikhoz, vizsgálati jelentéseikhez és egyéni beteg-adatlapjaikhoz teljes hozzáférést biztosítanak. 2. A protokollok, vizsgálati jelentések és az egyéni adatok megosztásának gyakorlatát szigorú fejlesztésnek kell alávetni és adoptálni a humán egészségügyi kutatás valamennyi területére. 3. a szaklapok, támogatók, szponzorok, kutatásetikai bizottságok, szabályozók, jogászok stb. egyöntetűen támogassák a vizsgálatok regisztrálásának és szabad elérhetőségének lehetőségét, a szaklapi közlések, vizsgálati jelentések, és az egyéni beteg-adatlapok szintjén egyaránt.

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(13)62296-5/fulltext

Hogyan csökkenthető az orvostudományi kutatásból származó veszteség?

Prof Paul Glasziou FRACGP és mtsai

A kutatások publikációja lehet jól és rosszul kommunikált. Ameddig a kutatási eredmények nem adekvát módon kerülnek bemutatásra, addig számos veszteség érhet még minket. A CONSORT, STARD, PRISMA, és ARRIVE publikációs ajánlások célja a kutatási jelentések minőségjavítása, de ezek gyakorlati alkalmazása még messze nem teljes. Sok esetben alapvető hibák történnek, lássunk erre néhány példát. Publikált jelentések tanúsága szerint a beavatkozások nem kellő leírása miatt azok 40-89%-ban nem voltak reprodukálhatóak, a legtöbb vizsgálatban legalább egy primer végpontot megváltoztattak, kihagytak, vagy újat vezettek be (a protokollhoz képest), a vizsgálók ritkán helyezték észrevételeiket átfogó elemzés kontextusába, és kevés alkalommal említettek, utaltak más, hasonló, releváns eredményekkel zárult vizsgálatokra.

Bár a kontrollált vizsgálatok a legjobban dokumentáltak, minden (preklinikai és klinikai) vizsgálat terén előfordul a nem kielégítő jelentési fegyelem: állatkísérletes és egyéb preklinikai tanulmányok, diagnosztikai, epidemiológiai vizsgálatok, klinikai becslésre irányuló tanulmányok, felmérések, kvalitatív vizsgálatok.

****

Az ötrészes sorozat cikkei mind azt célozzák, hogy az orvostudományi kutatás jelenlegi rendszerén módosítsunk, javítsunk a lehetőségek szerint. Növeljük az értéket – csökkentsük a veszteségeket. Mit tehetünk mindezért, és minél előbb? Változtassuk meg a szabályozás és jutalmazás jelenlegi rendszerét, támogassuk jobban a minél teljesebb kutatási jelentéseket, valamint a kutatási infrastruktúra fejlesztését, fenntartását minden lehetséges ponton. A hibák és veszteségek magas aránya miatt igen lényeges a kutatások minőségbiztosítása, minőségellenőrzése.