Otthon végezhető mozgásterápia eredményessége perifériás artériás érbetegségben

A terápiás irányelvek, ajánlások kevés evidenciát tartalmaznak PAD esetén a beteg otthonában alkalmazható mozgásterápia, konkrétan a járásgyakorlatok eredményességével, hatásosságával kapcsolatosan. A vizsgálat célja volt annak megállapítása, hogy csoport-mediált, kognitív viselkedésterápiás megközelítés alkalmazása, mely a csoporttámogatást, és az egyéni képességek javítását is érinti, valóban javítja-e claudicatio intermittens esetén a betegek teljesítményét. A vizsgálat kontrollcsoport mellett zajlott.

Módszerek

194 beteg bevonásával végeztek randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatot PAD-betegeken, ahol 72,2%-ban nem voltak jelen a claudicatio klasszikus tünetei. (A vizsgálat az USA-ban zajlott, Chicago, Illinois, 2008-2012.) Két csoportot képeztek ahová rendomszerűen kerültek a betegek: 1. otthon végezhető csoport-mediált kognitív viselkedésterápiás beavatkozás, 2. figyelem kontrollált metodika. Elsődleges végpont: a 6 perces járási teljesítmény javulása a 6. hónap végén. Másodlagos végpontok: ugyanezen időszak tekintetében: futószalagon mért teljesítmény, a Walking Impairment Questionnaire (WIQ), és a Physical and Mental Health Composite Scores kérdőívek kitöltése.

Eredmények

Az intervenciós csoport betegei között szignifikánsa nőtt a méterben megadott 6 perces járási távolság: 357,4-ről 399,8-ra, szemben a kontroll csoportnál mért 353,3 vs. 342,2 méterrel. A különbség átlaga: 53,5 [95% CI, 33,2 – 73,8]; P<0.001). A maximális futószalagon mért járásidők: intervenciós csoport: 7,91 – 9,44 perc, vs. kontroll, 7,56 – 8,09 perc; a különbség átlaga: 1,01 perc [95% CI, 0,07 -1,95]; P=0,04), akcelerométerrel mért fizikai aktivitás 7 nap alatt: intervenciós csoport: 778,0 – 866,1; kontrollcsoport: 671,6 – 645,0; a különbség átlaga: 114,7 aktivitási egység [95% CI, 12,82 – 216,5]; P=0.03).

Következtetés

A PAD-betegek otthonában végezhető járásgyakorlatok szignifikáns módon növelték, javították a járás tartósságát, a fizikai aktivitást és a beteg által észlelt szubjektív paramétereket (kitartás a járás során), akár a claudicatio intermittens klasszikus tünetei mellett, akár azok jelenléte nélkül. Az eredmények evidenciával szolgálnak abban a tekintetben, hogy a PAD-betegeken – főként az együttműködésre nem képes, vagy azt nem kívánó egyéneken – ez a terápiás módszer hasznos lehet.

Forrás: JAMA. 2013;310(1):57-65. doi:10.1001/jama.2013.7231.