Preklinikai Alzheimer-betegség és kimenetele: egy longitudinális kohorsz vizsgálat eredményei

Definiálásra kerültek a preklinikai Alzheimer-betegséggel kapcsolatos új kutatási kritériumok, melyek között az alábbiak szerepelnek: 1. stádium: kognitív készségek szempontjából normális egyének, abnormális amyloid markerekkel, 2. stádium: abnormális amyloid- és neuronkárosodást jelző markerek, 3. stádium: abnormális amyloid- és neuronkárosodási markerek, enyhe kognitív változások. A szerzők e kritériumok mentén vizsgálták a preklinikai Alzheimer-betegség prevalenciáját és hossz távú kimenetelét.

Módszerek

A vizsgálat az USA-ban zajlott (Washington University School of Medicine) 1998-2011 között. A résztvevők normális kognitív készségekkel rendelkező (clinical dementia rating [CDR]=0), közösségben élő önkéntesek voltak (65 év felettiek). A résztvevők csoportosítása a liquor (CSF) amyloid-?1-42 és -tau koncentrcáiók, valamint az ún. memory composite score skála alapján történt. Az így képzett csoportok: normális állapotú személyek (minden marker normális), preklinikai Alzheimer-betegség (1.-3. stádium) vagy suspect nem-Alzheimer patofiziológia (SNAP, abnormális értékű neuronkárosodási marker mellett normális értékű amyloid marker). Primer végpont volt a résztvevők aránya bármelyik preklinikai Alzheimer-betegség stádiumban. Másodlagos végpont a CDR-érték progressziója, legalább 0,5-ig, a symptomás Alzheimer-betegség (legalább 0,5-ös memória score érték, és az Alzheimer-betegségnek tulajdonítható kognitív károsodás) valamint a mortalitás. Biostatisztika: a túlélés elemzését szubdisztribúciós és standard Cox hazard modellel, valamint lineáris kevert modellel végezték.

Eredmények

311 önkéntes közül 129 (41%) került a "normális" csoportba, 47 (15%) az első, 36 (12%) a második, és 13 (4%) a harmadik stádiumba 72 (23%), 14 személy (5%) nem volt besorolható. A minimálisan 0,5 értékű CDR eléréséhez szükséges 5 éves progresszió aránya tüneteket produkáló Alzheimer-betegséghez 2% volt a normálisnak definiáltakon, 11% az első, 26% a második, 56% a harmadik stádiumúakon, és 5% a nem besorolhatóaknál. A normálisnak értékelt személyekhez képest a preklinikai Alzheimer-betegség csoportjaiban magasabb volt a halálozás kockázata is (a kovariánsokkal való korrigálást követően), HR 6,2, 95% CI 1,1-35,0; p=0,040.

Következtetés

A preklinikai Alzheimer-betegség normális időskorú populáción gyakori jelenség, és összefüggésben áll a későbbi kognitív hanyatlással és a mortalitással is. Ezért lehet Alzheimer-betegség esetén a preklinikai fázis a terápiás beavatkozás fontos célpontja.

Támogatók

National Institute of Aging of the National Institutes of Health (P01-AG003991, P50-AG05681, P01-AG02676), Internationale Stichting Alzheimer Onderzoek, the Center for Translational Molecular Medicine project LeARN, the EU/EFPIA Innovative Medicines Initiative Joint Undertaking, the Charles and Joanne Knight Alzheimer Research Initiative.

http://www.thelancet.com/journals/laneur/article/PIIS1474-4422%2813%2970194-7/fulltext?elsca1=ETOC-NEUROLOGY&elsca2=email&elsca3=J34S35F