Protonterápia prosztatarák esetén: eredmények és javaslatok

A közzétett dokumentum áttekinti a proton sugárterápia alkalmazásával kapcsolatos terápiás evidenciák erősségét, amely elsősorban a kezelés hatékonyságán alapul. A jelentés szerint erős evidencia áll fenn egyes daganatos betegségek kezelése kapcsán, pl.: szemészeti daganatok, koponyaalapi tumorok, egyes gerincdaganatok, primer hepatocellularis rák és néhány gyermekgyógyászati daganat esetén, prosztatarákban viszont azt találták, hogy az evidencia nem tisztázott, és a prosztatarák primer kezelésére e terápia nem javasolt.

Amerikában (USA) a protonterápiát alkalmazzák prosztatarák esetén a legszélesebb körben, annak ellenére, hogy kevés az evidencia, hogy hatásosabb lenne mint a standard foton-alapú sugárterápia vagy a brachyterápia. A kutatási eredmények azt sugallják, hogy számos férfibeteg esetén, ahol kialakul a prosztatarák, nincs jelentősége a terápiás beavatkozásnak, mert életük folyamán a betegség klinikai szempontból nem progrediál jelentős mértékben.

A protonterápia lelkes támogatói viszont úgy vélik, hogy ez egyértelműen hatásos kezelési eljárás. Ugyanakkor az ASTRO technológiai bizottsága készített egy evidence-based áttekintést (2012), amelyből látszik, hogy a protonterápia alkalmazása nem előnyösebb mint a konvencionális radioterápia prosztatarák esetén, maga a technika sem adott jobb eredményeket, és a betegségkontroll és toxicitás tekintetében sem tekinthető előnyösebbnek.

Mégis mi lehet az oka, hogy ennyire támogatást élvez ez a kezelési metodika? Úgy tűnik három tényező játszik ebben szerepet: 1. e terápiás centrumok építésének és fenntartásának magas költségei (egy új centrum felállítása kb. 235 millió dollárba kerül), 2. a betegek oldaláról felmerülő nyomás és jogi akciók, és 3. az e centrumok által generált profit, mely Amerikában évente mintegy 50 millió dollárra tehető.

Most, hogy a vezető amerikai radioterápiás társaság egyértelműen kinyilvánította, hogy a proton sugárterápia nem előnyösebb prosztatarák esetén a hagyományos radioterápiával szemben, a betegek ugyan illúziójukat vesztették, de legalább nem szükséges kormányzati szinten óriási összegeket pumpálni olyan terápiás modalitásokba, amelyek nem járnak kellő haszonnal. Ez morálisan is nehezen lenne elfogadható. Az ASTRO felhívásában összehasonlító vizsgálatokat kezdeményez, olyan prospektív vizsgálatok formájában, amelyek e terápia valódi hasznát hivatottak kimutatni.

http://www.thelancet.com/journals/lanonc/article/PIIS1470-2045%2814%2970304-3/fulltext