Realizmus, ami maga szürrealizmus
A Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 című kiállítás eddig nem látott gazdagságban mutatja be a korszak erdélyi magyar művészetét. pARTnerünk, a Nemzeti Galéria támogatásával korlátozott számban (elegendő jelentkező esetén, alkalmanként 20 fő) ingyenes, zártkörű tárlatvezetést biztosítunk a jelentkezőknek. Jelentkezzen mielőbb e-mailben, az ugyfelszolgalat@pharmindex.hu címen lehet. Válaszmailben megadjuk a szerveződő időpontokat. A kiállítás már csak augusztus végéig tekinthető meg, de ha lemaradna, lesz új, hasonló lehetőség.
Sors és jelkép
Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990
Magyar Nemzeti Galéria, A épület
2015. augusztus 23-ig
A kiállításon mintegy 430 mű – festmények, szobrok, rajzok, metszetek, plakátok és egyéb illusztrációk – látható. A Magyar Nemzeti Galéria a saját művei mellett közel nyolcvan hazai és külföldi köz- és magángyűjteményből kölcsönzött tárgyat mutat be a tárlaton.
Ismerje meg a magyar művészet egy alig ismert fejezetét, a művészetet egy másik magyar világban, a művészetet a kommunista diktatúrában.
- Realizmus, ami maga szürrealizmus.
- Lenyűgöző rajzok, mesés illusztrációk.
- Bocskai, Bethlen, Szent László – az elevenen élő múlt.
- Nagybánya – a magyar művészet szent helye.
- Humor és tragédia.
- Bőröndbe zárt táj.
A kiállítás egységei
Az első egység (Ember a tájban) Nagybánya örökségét és a tájfestészeti hagyományt öleli fel. A kőben, a fában… szekció az archaikus kő- és fafaragásnak a modern erdélyi művészetben továbbélő gyakorlatával foglalkozik. Az Akik előttem jártak című egység az erdélyi elődök portréit tartalmazza történeti panteonok, illetve kortársakat megörökítő szobor-együttesek formájában.
Az első világháború utáni években a szebb új világban reménykedő utópiák számára mind az avantgárd elvontsága, mind a neoklasszicizmus objektivitása hiteles művészi kifejezésmódokat kínált. Az avantgárd hatásával az Avantgarde sugárzás, a klasszikus hagyomány feléledésével pedig a Klasszikus értékek nyomában című rész foglalkozik.
Erdély magyar művészetében is vissza-visszatérő kérdés a realizmus ábrázolási hagyománya. A művészet és a társadalom összefüggését vizsgáló művek, illetve a szürrealizmus és a fotórealizmus kritikai tartalma a valóság ábrázolásának különféle felfogásából jöttek létre. Kiállításunk két nagy tematikus egysége, a Művészet és társadalom és A realizmuson innen és túl, a realizmus problémáját járja körül.
Az 1960-as évektől a nagy reprezentatív megbízások hiányában valamint a szigorú művészi cenzúra miatt a grafika kevésbé szem előtt lévő műfajában születtek a legprogresszívebb alkotások – ez a témája a Hagyomány és megújulás a grafikában című szekciónak. Az erdélyi grafika a tipográfia és a kifejezőeszközök tekintetében nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő. Legalább ilyen jelentős azonban az erdélyi neoavantgárd művészet, amelynek sokszor ironikus, vagy kétértelműségen alapuló szemlélete különösen összetett kritikai tartalmak kifejezésére volt alkalmas a diktatúra éveiben. Ezt azonban a hivatalos művészetpolitika nem tűrte. Az erdélyi neoavantgárd alkotásait az utolsó, „Itt és mást!”. Expanzió és kísérletezés című szekció mutatja be.
A kiállításon mintegy 430 mű – festmények, szobrok, rajzok, metszetek, plakátok és egyéb illusztrációk – látható. A Magyar Nemzeti Galéria a saját művei mellett közel nyolcvan hazai és külföldi köz- és magángyűjteményből kölcsönzött tárgyat mutat be a tárlaton. A kiállításhoz gazdag dokumentációt tartalmazó katalógus készül, amely a korszak művészettörténetét, legfontosabb mestereit, intézményeit, csoportjainak történetét dolgozza fel. A legjelentősebb magyarországi és romániai szakemberek, történészek, kultúrtörténészek, irodalomtörténészek tanulmányai a problémakörök tágabb, elméleti megközelítésére és reflektív feldolgozásra vállalkoznak.
Szponzorált tartalom
