Sandy feladta a leckét… egy hurrikán és az egészségügy

Néhány órával azután, hogy a Sandy lecsapott New Yorkra a város vezetői kórházaiban az orvosok és a szakszemélyzet a lehető legrosszabbat kellett megtapasztalják. A kórtermi fények hunyorgása mellett sokkal riasztóbb volt, hogy az életmentő műszerek, készülékek az intenzív osztályokon kiszámíthatatlanul kezdtek működni. Súlyos döntéseket kellett meghozni a kórházvezetőknek, intenzivistáknak: húzzuk ki valahogy áram nélkül, vagy kíséreljünk meg egy veszélyes evakuációt a tomboló vihar közepén…

A döntés hamar megszületett az evakuáció mellett, számos kórház lépett be innen kezdve, amelyek katasztrófahelyzet esetén megnyitották sürgősségi osztályaikat, ágyakat és személyzetet biztosítottak a közvetlen veszélyben lévők számára.

Két nappal később a történet megismétlődött, akkor éppen a Bellevue Hospitalt kellett villámgyorsan kiüríteni, több mint 700 beteg elhelyezésével más intézmények területén.

A new-yorki kórházakban filmbe illő történetek zajlottak, az orvosok, nővérek, a segédszemélyzet, és a Nemzeti Gárda csapatai őrületes tempóban igyekeztek menteni mindenkit – és mindent, a generátorokat, a súlyos állapotban lévő betegeket, akikkel sötét lépcsőházakon át egyensúlyoztak ki a viharba, ahol már várták őket a befogadó kórház mentőautói. Óriási szerencse a bajban, hogy mindez szinte halálozás, és betegek elvesztése nélkül zajlott hála az összehangolt tevékenységeknek.

Sok kérdés felmerült az extrém intézkedések jogosultságát illetően, és ezek még megválaszolásra várnak. Mindjárt az első – igaz ez nem orvosi probléma – a generátorok és az áramellátás problémája. Ezt városi önkormányzat- és közműellátás-szinten kell megoldani, mert nem a generátorok voltak hibásak, hanem az azokat ellátó berendezések a házak – kórházak alagsorában, melyeket a vihar és az áradás közvetlenül is megrongált sok esetben.

Az első orvosi probléma a hurrikán okozta esetek azonosítása és sürgősségi ellátása. Az első beszámolók szerint a sürgősségi és mentési rendszerek jól működtek New Yorkban és környékén, de későbben már súlyos nehézségek adódtak az ellátás terén. Egyrészt be kellett fogadni a hurrikán közvetlen áldozatait, másrészt igen sok beteget, a "szokásos menetrendben" belgyógyászati és sebészeti ellátás céljából.

A következő jelentős egészségügyi problémát a vihar és az extenzív árvíz és hatásai okozták. Nemcsak az utcákon jelentett akár sérülési veszélyt az óriási mennyiségű törmelék, szemét, roncsdarabok a gyalogosok számára, hanem a kiáramló szennyes víz, az eldugult víztisztító rendszerek, a vizet elárasztó toxinok, sőt esetleges karcinogén szennyezések is.

A Sandy agresszív támadása tönkretett számos erőművet, fűtőművet, mely néhány héttel később okozott komoly problémát, főleg idősek otthonaiban, vagy szegényeknek létesült gyermekotthonokban. A levonuló vihar és árvíz után óriási mennyiségű penészlerakódás maradt mindenütt.

Az alapvető energiaellátás szünetelt. A legkritikusabb helyzetbe az életmentésre szoruló, intenzív ellátást igénylő betegek kerültek, kiszámíthatatlan volt, hogy éppen van-e áram és egyéb energia, vagy hosszabb ideig szünetel. A menedékhelyekre szállított betegek esetén nem lehetett tudni, beszerezhetőek-e alapvető ellátásukhoz a gyógyszerek, egyéb segédeszközök. Az áram-, gáz-, víz- és élelmiszerellátás egyaránt teljesen bizonytalanná vált, a súlyos állapotú belgyógyászati betegek túlélése is komoly veszélybe került ezáltal.

Nem utolsósorban a hurrikán magukat az épületeket is tönkretette, rendelők, kórházak károsodtak, roncsolódtak - sokszor a javíthatatlanság határáig. A belgyógyászati ellátás kivitelezhetetlenné válása mellett komoly gondot jelentett a mentális betegek problémája, mely alatt a hurrikán miatt kialakuló mentális zavarokat értjük. Számos esetben a szeretteik elvesztése miatt, a szomszédokat ért katasztrófák miatt, házuk elpusztulását átélők között súlyos mentális zavarok alakultak ki. Számukra sem lehetett kellő ellátást biztosítani. Igaz ezt tekinthetjük poszttraumás stressznek, de súlyos probléma merült fel, főleg a szülő nélkül maradt gyermekek esetén, vagy ahol már meglévő pszichés betegségre, viselkedészavarra rakódott rá ez a plusz teher.

Milyen tanulságokat látunk?

Talán a legfontosabb a megfelelő és jól szervezett mentési apparátus működtetése, amellyel a katasztrófahelyzetbe került emberek, betegek, intézmények mentését meg kell és lehet oldani. Az ördög persze a részletekben búvik meg itt is: alapvető az áramellátás, az energiaellátás megoldása, megbízható rendszerek kialakítása az ambuláns betegek zökkenőmentes ellátására, szintén életmentő lehet.

Tanulni kell a korábbi katasztrófahelyzetekből, az előző hurrikánok okozta károkból, pl. a New Orleans-t érintő árvíz, annak levonulása utáni helyi állapotok, és a helyreállítás menete.

Tudomásul kell vennünk azonban a nehezebben befolyásolható tényezőket is. A kritikus infrastruktúra elöregedett, értve ezalatt pl. az esetleg száz éves elektromos hálózati rendszereinket… Ennek megújítása nélkül még hurrikánmentes időszakban is katasztrófahelyzet alakulhat ki!

Unos-untalan beszélünk a klímaváltozásról, de kutatások szerint a hurrikánok képződése bizony ezzel is összefüggésben áll, gyakoriságuk, romboló erejük fokozódhat a jövőben.

Mivel ezek igazán alapvető társadalmi és kormányszintű beavatkozást igénylő kérdések, megkérdőjelezhető, hogy az egészségügy, az orvosok mit tehetnek ennek megoldására, hogyan gyakorolhatnak szakmai irányból nyomást a politikacsinálókra, döntéshozókra. Egy dolog bizonyos: a klímaváltozást – amennyire lehetséges – le kell lassítani.

http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMp1213486