Szemtől szemben az Ebolával – egy Sierra-Leonéban dolgozó nővér beszámolója

"Reggel 6 órakor megérkeztünk a Sierra-Leone-i Kailahun terület Ebola-központjába, hogy vérmintákat vegyünk. A 80 ágyas centrum közel van a Libériával és Guineával határos területekhez. Tegnap 8 új beteget vettek fel, 9 esetben kellett 72 órával a tünetek kezdete után megismételni a vérvételt, és ma 18 vérmintát kell levennünk. A centrumban jelenleg 64 bentfekvő beteg van, közöttük 4 gyerek, 5 év alattiak. Ma 2 halálesetet láttunk.

7 hete vagyok Sierra-Leonéban mint nővér és sürgősségi koordinátor, az MSF (Médecins sans Fronti?res képviseletében. Ma úgy tűnik szerencsés napunk van, esik az eső, így nem fogunk meggyulladni a személyes védőfelszerelésünkben, ami kötelező. Ellenőriznünk kell, ki megy be az izolációs területre, milyen gyakran, és mennyi ideig. Ezt a védőruhát nem lehet 40 percnél hosszabban viselni, mert elviselhetetlen. Így viszont a többi kollégákat is ellenőrizni kell.

A folyamat az öltözőben kezdődik, ahol kb. 5 percig tart, amíg felvesszük a védőruházatot. Van egy öltöztetőnk is, aki azért felelős hogy még egy négyzetmilliméternyi bőrfelületünk se maradhasson szabadon, védelem nélkül. Az esetleges balesetekre túl vagyunk biztosítva: két pár kesztyűt, két maszkot viselünk, és egy vastag kötényt a szkafander felett. Ha elhagyjuk az izolációs területet, lefújnak minket hipoklóros fertőtlenítővel, és utána lehet rétegenként levenni szép lassan a védőruhát. A felszerelés néhány része, a kesztyűk, csizmák, kötény sterilizálás után újra felhasználhatóak. Az overallokat, sisakot, maszkot használat után elégetik.

A centrum két részből áll: az alacsony kockázatú területen van a gyógyszertár, az öltözők, a mosoda, laboratórium, a vízfertőtlenítési pontok, és a meeting room. A magas kockázatú terület, az izolációs terület, itt vannak a betegek és ide kizárólag teljes védőfelszerelésben lehet bemenni. Csak akkor megyünk be, ha határozott célunk van, pl. ellenőrizni a betegek vitális jeleit, gyógyszereket beadni, ételt felszolgálni, és kitakarítani a sátrakat. Segítjük az új betegek elhelyezését, előkészítjük az elbocsátást, fertőtlenítjük a helyiségeket, elszállítjuk a halottakat.

Az izolációs területen végzett munka szigorú protokoll szerint zajlik. Olyan mintha haveri alapon dolgoznánk, tökéletesen meg kell bíznunk egymásban. Itt egy apró hiba is halálos lehet, szó szerint. Az izolációs területen belül külön sátrakban vannak a gyanított, a valószínű és az igazolt Ebolás esetek.

A gyanított eseteket a láz megléte definiálja, és három vagy több jellemző tünet, a valószínű eseteknél tudott, hogy érintkeztek Ebolás beteggel, vagy e betegségben meghalt ember testével kontaktáltak. Éles különbségtétel van a két csoport között, a keresztfertőzések elkerülésére, a kézmosás, a többi beteg, vagy saját tárgyaik érintésének tilalma stb. Ugyanezen okok miatt a személyzet is szigorúan meghatározott útvonalon mehet: először a gyanított, majd a valószínű, végül az igazolt Ebolásokon sátrain át."

További részletek az eredeti cikkben:
http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMp1410179?query=TOC