Szívelégtelenséggel is bíró diabetesesek: nem kezelhetőek gliptinekkel?

Az EXAMINE vizsgálat újabb eredményei szerint (az alogliptin cardiovascularis biztonságossági vizsgálata) ezen új DPP-4 gátló adásakor nem áll fenn a szívelégtelenség fokozottabb kockázata.

Számszerűen több volt a szívelégtelenség alogliptin mellett, mint placebo adásakor, ezért felmerült a korábbi szívelégtelenség újradefiniálása. A European Association for the Study of Diabetes (EASD) 2013 Meeting-en, ez év szeptemberében hangzott el a vizsgálat eredményeinek bemutatása (Dr. William B. White kardiológus, Pat and Jim Calhoun Cardiology Center, University of Connecticut Health Center, Farmington).

Ezzel szinte egyidejűleg, egy másik vizsgálatban (SAVOR-TIMI 53) a saxagliptinnel kapcsoltban merült fel - hasonló észlelések kapcsán - a kardiológus és diabetológus társadalmat foglalkoztató kérdés a szívelégtelenségben szenvedő diabeteses betegek kezelését illetően.

Az EASD kongresszuson egyesek azon véleményüknek adtak hangot, hogy addig nem fognak (korábbi szívelégtelenségben szenvedő) diabeteses betegeiknek gliptineket rendelni, amíg nem áll rendelkezésre több adat ezt a problémát illetően.

Eltérő vélemények

Dr. Naveed Sattar, a glasgowi egyetem metabolikus medicina tanszékének vezetője elemezte a fenti említett két vizsgálat eredményeit az EASD-meetingen.

"Nem sietném el a korábban szívelégtelenségben szenvedő betegeimnek – diabetes diagnózissal a DPP-4 gátlók rendelését, több eredményre, adatra lenne szükségünk a kérdés tisztázására".

A szekcióelnök Dr. Cornelius J. Tack, (Radboud University Nijmegen Medical Center) így nyilatkozott: "Úgy vélem hogy a szívelégtelenség ilyen értelemben "csoporthatásnak" minősül az EXAMINE és a SAVOR vizsgálat szerint is. Intuitív megközelítéssel: a kérdés lényege a gyógyszer hatásmechanizmusa: ki tudja, csekély? Jelentős? Lehet hogy nem jelentős, de nem szeretnék ebbe a probléma beleütközni a terápia során".

Dr. Tack azért sem aggódik igazán, mert Hollandiában 2-es típusú diabetesben (T2DM) igen kevésnek mondható a gliptinek rendelése (főként metformint, szulfonilureákat, és inzulint ír az orvos).

Korábban már bemutatásra kerültek a saxagliptinnel és alogliptinnel kapcsolatos klinikai eredmények: Saxagliptin Assessment of Vascular Outcomes Recorded in Patients with Diabetes Mellitus — TIMI 53 vizsgálat, 16,492 T2DM betegen, magas cardiovascularis kockázattal bíró, ill. ettől mentes személyeken, valamint az Examination of Cardiovascular Outcomes with Alogliptin versus Standard of Care in Patients with Type 2 Diabetes Mellitus and Acute Coronary Syndrome vizsgálat 5380 betegen az ESC kongresszuson, melyet online közöltek is a szerzők: (N Engl J Med 2013;DOI:10.1056/NEJMoa1307684 and DOI:10.1056/NEJMoa1305889).

Az eredmények első interpretálásai szerint (a cardiovascularsis safety igazolását az FDA kérte) egyik szer adása sem volt előnyösebb a cardiovascularis események szempontjából, de a megfigyelők kiemelik, hogy a vizsgálatok célja egyszerűen annyi volt, hogy küszöböljék ki a (várható) cardiovascularis kockázatokat.

Ez általában így is történt, egy kivétellel, ahol igazolódott, hogy saxagliptin alkalmazása mellett emelkedik a szívelégtelenség miatt történő hospitalizációk száma szemben a kontrollal: 3,5% vs 2,8%; HR, 1.27; P = 0.007.

Az EASD kongresszuson Dr. Deepak Bhatt kardiológus (Cleveland Clinic, Ohio) szerint ez váratlan szignál volt, bár izoláltan jelentkezett. Természetesen további vizsgálatok szükségesek és a SAVOR vizsgálat részletes elemzése a szívelégtelenség problémakörét illetően, ezt novemberben fogják megtenni az American Heart Association kongresszusán. Ha a szívelégtelenség-szignál valódi, akkor is elég gyenge…

Dr. Sattar prezentációjában a két vizsgálat (SAVOR és EXAMINE) szívelégtelenség miatt bekövetkező hospitalizációs adatait illetően ezt exponálta: HR 1,24 gliptinek adása esetén [95% CI, 1,07–1,45]. Amennyiben a gliptinek alkalmazása valóban emeli a szívelégtelenség kockázatát 2-es típusú diabeteses betegeken, a szignál korántsem olyan erős, jelentős, mint a glitazonoknál tapasztaltak (rosiglitazone, pioglitazone), amelyek folyadékretenciót okozhatnak.

Dr. Itamar Raz, (Hadassah University Hospital, Jerusalem) a SAVOR egyik vizsgálatvezetője szerint: " a gliptinek adásakor nem tapasztaltunk folyadékretenciót. A szívelégtelenség-szignál jóval csekélyebb volt mint glitazonok adása mellett. Ha valódi szignállal állunk szemben, a patogenezis egyelőre nem ismeretes."

http://www.medscape.com/viewarticle/811705?src=confwrap&uac=157321DZ