Szociális kapcsolatok és a mortalitás, egy meta-analízis eredményei

Az ember természeténél fogva társas lény. A modern ipari társadalmakban – mondhatni a fejlett országokban – minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt csökkennek a szociális kapcsolatok. Sokan nem családi kötelékben élnek, és meglehetősen távol egymástól. Sokkal gyakoribb, hogy valaki rokonaitól távol él, akár a világ másik végén… A házasodás és a gyermekvállalás is későbbre tolódott. Az emberek, és itt bármely korosztályra gondolhatunk – a fejlett országokban egyre többen élnek egyedül, a magányosság igen gyakorivá vált.

Nagy-Britanniában egy újabb felmérés szerint (Mental Health Foundation), az emberek 10%-a gyakran érzi magát magányosnak, 1/3-uk közeli barátja, vagy rokona magányos, és a megkérdezettek fele érzi úgy, hogy nagyon egyedül van. A tengerentúlon is hasonló a kép: az elmúlt két évtizedben háromszorosára emelkedett azon amerikaiak száma, akiknek nincsen közeli hozzátartozójuk. A szociális izoláció jelensége a fejlett társadalmakban mindenütt növekszik.

Miért készült a vizsgálat? Módszerek

Szakértők szerint a szociális izoláció káros az egészségi állapotra nézve. Utalnak egy 1988-as átfogó tanulmányra, amely öt prospektív vizsgálat eredményeit összegezte. Ebben meghatározták egy adott populáció jellemzőit, és a nyomon követés során azt figyelték, hogy a jellemzőkkel összefüggésben álltak-e bizonyos "kimenetelek", betegség, halálozás stb. Egyértelműen kiderült, hogy a kevesebb szociális kapcsolattal bíró egyének (átlagban) hamarabb elhaláloztak.

Fentiek, és számos prospektív vizsgálata tanúsága ellenére a szociális helyzet, az izoláltság ténye egyelőre nem került a mortalitás rizikófaktorai közé. E vizsgálatban a szerzők szisztematikus meta-analízist folytattak annak felderítésére, hogy a releváns szakirodalomban mennyire reprezentált a szociális kapcsolatok, ill. azok hiánya mint prediktív tényező a mortalitást illetően. Vizsgálták, azt is, milyen tényezők csökkentik a kockázatot. Az adatextrakció során figyelembe vették az egyének jellemzőit, a mortalitás okait, a kiindulási egészségi állapotot, az anamnézist, a nyomon követés tartamát, a szociális kapcsolatok típusait, értékelését.

Eredmények

148 vizsgálat 308 849 résztvevő személye került bevonásra a meta-analízisbe. A random effect – súlyozott átlagos hatás értéke OR = 1,50 (95% CI 1,42 – 1,59), amely arra utalt, hogy erősebb szociális kapcsolati hálóval bíró személyeknél 50%-kal magasabb a túlélés esélye. Ez az eredmény a korrekciók után (nem, életkor, kiindulási egészségi állapot, a halál oka, nyomon követés) sem változott. Szignifikáns különbség adódott a szociális státusz értékelésében: p<0.001; legerősebb összefüggés a szociális integrációnál mutatkozott: OR = 1.91; 95% CI 1.63 - 2.23 legkisebb pedig az együttélési helyzet bináris indikátorainál (egyedül él vs. együtt él másokkal) OR = 1.19; 95% CI 0.99 - 1.44.

Következtetés

A fent említett, 308 849 személyen végzett meta-analízis alapján, átlagosan 7,5 év nyomon követés mellet, úgy tűnik, hogy a megfelelő szociális hálóval bíró egyének esetén kb. 50%-kal magasabb a túlélés esélye, mint az egyedül élő, vagy gyengébb kapcsolati hálóval rendelkezező társaik körében. A hatás magnitudója összemérhető egyéb közismert kockázatokkal, pl. a dohányzás abbahagyása, elhízás, fizikai aktivitás hiánya. Fentebb említettük, hogy az összesített hatás egyéb tényezők figyelembe vétele mellett is megmarad, az életkor, nem, kiindulási egészségi állapot, a nyomon követés tartama, a halál oka stb. Úgy tűnik tehát, hogy mindezt együttesen kell értékelni, nem szűkíthető le a kör pl. csak az időskorú populációra.

Csak a párhuzam kedvéért, több évtizeddel ezelőtt, magas mortalitást észleltek árvaházban nevelkedett (árva) gyerekek körében, még akkor is, ha egészségi állapotuk megfelelő volt, és a szükséges orvosi kezelés kontrollált körülmények között zajlott. Az emberi kontaktus hiánya növelte a mortalitást. Az orvostársadalom döbbenten tapasztalta, hogy csecsemők, kisgyermekek szociális interakció nélkül bizony meghalhatnak! A klinikai észleléseket követően változtattak is az árvaházi körülményeken, és csökkent ezt követően a mortalitás… Az orvosok számára tanulságos, és felnőttkorban is hasonló az észlelés, azaz a szociális kapcsolatok megléte javítja a mortalitást, az életminőséget.

Tanulságos a vizsgálat abból a szempontból is, hogy a szociális helyzet, a kapcsolatrendszer – vagy éppen az izoláció éppoly fontos kokcázati tényező a halálozás szempontjából, mint a dohányzás, az elhízás, vagy a fizikai aktivitás, a testmozgás hiánya. Ez a felismerés a szűrések, és orvos-beteg találkozások szempontjából is fontos: a szociális jól-lét, a betegegyesületek támogató szerepe a kezelésben-gondozásban stb. Az egészségpolitikának számolni kell a betegek szociális státuszával, ha tényleg csökkenteni kívánja a mortalitást.

Az egyén nem élhet elszigetelten (senki sem sziget…), egészségünket gondolkodásunk, érzelmeink és viselkedésünk jelentős mértékben befolyásolja. A szociális háló, kör megépítése össztársadalmi, és egészségügyi feladat is: nemcsak az élet meghosszabbítása, hanem a megélt életévek minősége is lényeges és nem téveszthető szem elől.

http://www.plosmedicine.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pmed.1000316