Terápia-adherencia: valóban segít a fix kombináció?

A krónikus betegségben fennálló terápia-adherencia meglehetősen cseles kérdés. Akiknél a tünetek felbukkanása időszakos, vagy ahol a gyógyszer a tünetek megelőzésére szolgál, sok esetben nehézkes a rendszeres gyógyszerszedés betartatása. Ilyen betegség lehet pl. a diabetes és a hypertonia.

A csekélyebb terápia-adherenciának számos oka lehet, pl. a mellékhatások, a gyógyszerköltség, a feledékenység, pszichés tényezők, a bevétellel járó kellemetlenség. Még fejlett egészségüggyel rendelkező országokban is, ahol a betegek tájékozottsága kellő, rossz lehet a terápia-adherencia. Erre utal pl. a franciaországi ENTRED vizsgálat, ahol diabeteseseknél mindösszesen 38% volt a megfelelő terápia-adherencia. Ahol még a begetoktatás sem megfelelő és a gazdaság is kevésbé stabil (pl. India) egy vizsgálat 600 betege közül mindössze 17% volt terápia-adherens…

A diabetes kezelésével kapcsolatos rosszabb adherencia természetesen következményekkel jár a beteg egészségére nézve, de kihat az egészségügyi rendszerre, és adott ország gazdaságára is. A diabetes komoly globális betegségteher, és mivel korán elkezdődhet, az egészségügyi rendszerek is sokat szenvedhetnek a diabetes szövődményeitől. Az egyes betegeket illetően komoly gond lehet a munkából kieső napok száma, ami összegződve jelentős gazdasági hatással bírhat.

Úgy tűnik, hogy e problémák egyik megoldási lehetősége a hatásos és biztonságos fix gyógyszerkombinációk (FDC) alkalmazása. Ezek általában meglehetősen leegyszerűsítik a gyógyszerbevételt, főként azoknál akik nem szeretnének többféle gyógyszert szedni, ennek pszichológiai haszna is van, a gyártó számára is olcsóbb az előállítás, és a gyógyszertári kiadás is egyszerűbb mivel egy kombinált készítményt kell kiadni két vagy több egyedi gyógyszer helyett. FDC-ket alkalmaznak jellemző módon pl. a HIV-fertőzöttek kezelésében ahol általában egyszerre több antiretroviralis készítményt kell alkalmazni. Újabban kezdenek teret nyerni a cardiovascularis kórképe primer és szekunder prevenciójában is. Néhány vizsgálatban, még kisebb és rövid ideig tartó elemzésben is, (mint pl. az IMPACT és UMPIRE vizsgálatok) javult az adherencia, de ez egyelőre nem lefordítható nagyobb kockázatcsökkentő hatásra. T2DM esetén pl. igen attraktív lehet a fix kombinációs megoldás, hiszen általában a betegek nemcsak egy gyógyszert szednek. Jelenleg is több fix kombináció áll fejlesztés alatt.

Az FDC-k előnyei világszerte igazolhatóak lehetnek. Közepes és alacsony jövedelmű országokban kimondottan nagy gazdasági előny származhat ezek alkalmazásából. diabetes. Természetesen problémák is származhatnak mindebből, erre egy jó példa India, metformin-alapú FDC gyógyszerek vannak forgalomban, viszont kevés az evidencia hatásuk és biztonságosságuk mellett. Indiában nem biztosítható a HbA1c rendszeres kontrollja, így a szuboptimális hatásosság krónikusan rossz glikémiás kontrollhoz vezet, és számos hosszú távú szövődményhez. Megnőhet a hypoglycaemia kockázata, romlik a betegadherencia…

Ebben a példában az is az érdekes, hogy India igen jelentős gyógyszerexportőr ország főként a "szegényebb" országok számára. A HIV-fertőzés gyógyszeres terápiáját illetően a generikumok terén már bizonyított, valószínűsíthető, hogy a diabetes várható "világjárványának" terápiás megoldásai terén is tud alternatívát nyújtani – éppen a fix kombinációs gyógyszerei révén.

http://www.thelancet.com/journals/landia/article/PIIS2213-8587%2815%2970011-2/fulltext