#trial: Klinikai vizsgálatok – és a közösségi médiumok
A klinikai kutatás, az adatelemzés, biostatisztika korábban kizárólag a klinikusok, kutatók és vizsgálatszervezők privilégiuma volt. Manapság a közösségi médiumok és a crowdsourcing ("munkakiszervezés, toborzás") korában tágulni tűnnek ezek a szigorú határok… Jellemző példa, hogy az idei San Diego-i Amerikai Rákkongresszus egyik témája éppen ez a kérdés volt (Crowdsourcing Cancer Research: The Role of Quantitative Challenges). A közösségi médiumok ilyen célú felhasználása bátorítóan hat a betegekre: egyre többen jelentkeznek klinikai gyógyszervizsgálatokra, Vajon ezek a változások egyértelműen hasznosak-e, vagy csak arra jók, hogy aláássák a klinikai vizsgálatok eddig jól megőrzött integritását?
Egyes esetekben maguk a kutatók folyamodnak ahhoz a megoldáshoz, hogy a közösségi médiumokat, online felületeket igénybe vegyék, akár betegtoborzásra, akár közvéleménykutatásra. Egy példa: Fázis II prosztatarák vizsgálat esetében, a betegek online véleményét is kikérték a vizsgálati protokoll elkészítésekor. Az etikai bizottságokban részt vevő betegképviselők klasszikus módszeréhez képest sokkal több betegvéleményre tettek így szert. A vizsgálati terv készítésébe bevont betegek sokkal jobban megismerik magát a vizsgálat menetét, és kevesebb lesz a fenntartás bennük, szívesebben fognak jelentkezni a vizsgálatban való részvételre.
A közösségi médiumok segíthetik a betegbevonást a betegszervezetek révén is, pl. a közösségi oldalon át független módon megkeresik a kutatókat, és információkat kérnek saját, ritka betegségükkel kapcsolatosan. A kutatók ezt sikeresen alkalmazták a klinikai vizsgálathoz való betegtoborzásban. Egy másik példa toborzással kapcsolatosan az ún. CureLauncher weboldal. Szabadon hozzáférhető, betegorientált szolgáltatás, amely a megfelelő beteget a megfelelő vizsgálattal tudja kapcsolatba hozni. Eltérően a hagyományos betegtoborzástól, nem kötődik egyetlen klinikai vizsgálathoz sem, a célja bármely beteg számára lehetőséget nyújtani, hogy bekerülhessen adott klinikai vizsgálat betegei közé. Így a beteg saját döntése alapján választhat, aktív módon, nem pedig passzívan elszenvedi, hogy előbb-utóbb bekerül egy klinikai vizsgálat betegkörébe.
A szociális médiumok másik előnye, hogy olyan megbízható, mégis anonim betegközösség, fórum jön létre, ahol a betegek kicserélhetik tapasztalataikat, kérdéseket tehetnek fel egymásnak. Néhány veszélyforrás azért itt is felbukkan. 1. Az egyik beteg másiknak adott tanácsa, véleménye téves vagy félrevezető is lehet, akár bármiféle szándékosságtól mentesen is. 2. A fórumok anonimitása miatt a korrekt orvosi információ háttérbe szorul, így az eredeti "üzenet" torzulhat. 3. A betegek azonos szociális médiumban közzétett véleményüket publikussá teszik, az valóban veszélyt jelenthet a klinikai vizsgálat integritása számára. (pl. a facebookon a klinikus is fent van, a beteg és az orvos akaratlanul látják egymás bejegyzéseit, és az eredeti vizsgálat kettős vak mivolta mögött hamar kiderül, kik rejtőztek). A klinikai vizsgálatokban a titkosság megőrzése alapvető követelmény, viszont az előbb vázoltak miatt esetlegesen kizárt beteg torzítóan hathat a többi beteg tüneteire, adataira, értékelésére stb.
A közösségi médiumok nem megfelelő használata természetesen nemcsak a betegekre korlátozódik. Az orvosok közösségi oldalhasználata bármikor felfedhet titkosnak számító információt. Szintén élő példa a twitterről, ahol svéd orvosok és medikusok üzeneteinek mintegy 2%-a "nem professzionális" bejegyzés volt, azaz a betegek privát szférájával kapcsolatos. Apró észrevételek, de mindenesetre sértik a beteg személyes jogait. Előfordult, hogy egyes klinikai vizsgálatok számára külön facebook oldalakat hoztak létre, ami szintén veszélyforrás, hiszen felmerül, hogy ilyen esetben ki az adatok jogtulajdonosa, ki milyen adathoz férhet hozzá egy publikus domainen. A szociális médiumok ilyen jellegű oldalain folytatott célirányos beszélgetéseket pedig a betegek is, és az érdeklődők egyaránt félreérthetik.
A klinikai vizsgálatokhoz való betegtoborzás közösségi médiumon át talán leginkább a daganatos betegségek esetében bír létjogosultsággal. Természetesen itt is adódhat veszélyforrás. A betegeket meg kell tanítani, hogyan alkalmazzák helyesen a közösségi médiumot, hogyan ne sértsék meg a vizsgálati protokoll kritériumait, amikor másokkal információkat osztanak meg. A fentiekben vázoltakat orvos – beteg egyaránt be kell tartsa, hiszen e kor az információ gyors, azonnali és minél szélesebb körű megosztásáról szól. A klinikai vizsgálatok szabályait – és a betegek személyes jogait azonban maximálisan be kell tartani, illetőleg tiszteletben tartani.
http://www.thelancet.com/journals/lanonc/article/PIIS1470-2045%2814%2970206-2/fulltext
