Betegpreferenciák a nem K-vitamin típusú oralis antikoagulánsoknál stroke-prevencióban

A PF a stroke, a szívelégtelenség és a mortalitás független kockázati tényezője, illetve körülbelül ötszörösére növeli a stroke kockázatát.

PF-betegek kezelésében évtizedeken keresztül a warfarin és más K-vitamin antagonisták képviselték a stroke-prevenció fő terápiás vonalát, míg az utóbbi években több nem K-vitamin antagonista (NOAC) hatóanyagú készítmény is forgalomba került.

A terápiás irányelvek hangsúlyozzák a beteg-elkötelezettség és az egyéni preferenciák fontosságát a kezelés megkezdésekor és a PF-betegek hosszú távú kezelésekor. Bár korábbi kutatások igazolták, hogy a PF-betegek előnyben részesítik a napi egyszeri adagolású antikoaguláns terápiát, ami nem igényel műtéti beavatkozások előtt és után gyógyszerváltást, nem lép kölcsönhatásba élelmiszerekkel, de a különböző NOAC-okra vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre a betegpreferenciákkal kapcsolatban. Jelen kutatás célja a PF-betegek preferenciáinak feltérképezése volt a NOAC-terápia különböző jellemzőivel kapcsolatosan.

Az elemzésbe Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban vontak be olyan felnőtt betegeket, akik legalább 3 hónapon keresztül már NOAC-kezelésben részesültek és vállalták a telefonos interjút. A kutatást összesen 898 beteg fejezte be, akik közül 140-et (16%) a válaszok következetlensége miatt kizártak, így a vizsgálati populáció 758 betegből állt (Németország: 280, 37%; Franciaország: 338, 45%; UK: 140, 18%). A medián életkor 72 év volt, és a betegek 43%-a volt nő. A betegeknél átlagosan 5 évnél régebben diagnosztizálták a pitvarfibrillációt és 2 éve szedték a jelenlegi antikoagulánsukat. Összesen a betegek 34%-a szedett apixabant, 14%-uk dabigatrant, 7% edoxabant és 45% rivaroxabant. Az inkonzisztens válaszok miatt kizárt betegek szignifikánsan idősebbek voltak, de egyéb jellemzőiket tekintve hasonlóak voltak a vizsgálati populáció többi részéhez.

A kutatás eredményei alátámasztják, hogy a betegek előnyben részesítik a napi egyszeri adagolású NOAC-terápiát. A kezelés legfontosabb jellemzője az adagolás gyakorisága (42,8%-os hatás a betegek döntésére), ezt követi a kezelőorvos rendelőjének távolsága (25%) és a tabletta/kapszula mérete (21,5%). A legkevésbé fontos tényező az étkezéstől függő bevétel volt (10,6%).

Az idősek és a nők körében szintén a napi egyszeri adagolás állt a fontossági sorrend élén, de ez a két csoport nagyobb hangsúlyt tett a rendelő távolságára, vagyis előnyben részesítette a közelebbi rendelést. Ezen kívül a francia betegekre jellemző volt, hogy – a teljes vizsgálati populációhoz viszonyítva - azt a kezelést preferálták, amit étkezéstől függetlenül lehetett szedni.

Ezek az eredmények összhangban vannak a korábbi preferencia-vizsgálatokkal. Egy európai felmérésben az 1507 PF-betegnek 80,7%-a előnyben részesítette a napi egyszeri adagolású véralvadásgátló kezelést, míg a napi kétszeri adagolást csupán 7,6% preferálta. A napi kétszeri adagolás egy olasz kutatás szerint is rontja a terápiás adherenciát.

A cikk végkövetkeztetése szerint a tanulmány igazolta, hogy a betegek preferálják a NOAC napi egyszeri adagolását. A pitvarfibrilláló betegek NOAC kezelésének  hosszú távra történő beállításakor figyelembe kell venni az egyéni preferenciákat. Ez javítja a kezelési adherenciát, így a hatásosság és biztonságosság is javulhat a rutin klinikai gyakorlat során.

Forrás: Wilke, Meinecke, Schaefer, Buchwald, Eriksson and Müller. Patient Preferences for Nonvitamin K Antagonist Oral Anticoagulants in Stroke Prevention: A Multicountry Discrete Choice Experiment. Cardiology Research and Practice 2019, Article ID 5719624. https://doi.org/10.1155/2019/5719624.