Elektív kardioverzió előtt adott antikoagulánsok összehasonlítása

A pitvarfibrilláció kezelésének a strokeprevenció mellett másik fő célja a megfelelő frekvencia- és ritmuskontroll elérése. A sinusritmus helyreállítására végzett elektromos kardioverzió azonban önmagában is mintegy 5-7%-kal növeli a periprocedurális thromboemboliás szövődmények kockázatát.

Az Európai Kardiológiai Társaság a kardioverzió előtt legalább háromhetes antikoagulálást vagy a bal pitvari vérrög jelenlétének transoesophagealis echovizsgálattal történő kizárását javasolja. Mivel az utóbbi egy erőforrásigényes vizsgálat, az általános gyakorlat a háromhetes antikoagulálást részesíti előnyben.

A beavatkozást megelőző antikoagulálás évtizedeken keresztül K-vitamin-antagonistákkal történt, azonban az új típusú oralis antikoagulánsok számos előnyt kínálnak. Amellett, hogy új szerek mellett szükségtelen az alvadásgátlás monitorozása, kevesebb beavatkozást kell elhalasztani, és lehetségessé válik a korábbi kardioverzió. Egy retrospektív tanulmányban a kardioverzióról hozott döntéstől a beavatkozás elvégzéséig eltelt időt hasonlították össze a különböző antikoagulánsok alkalmazása esetén.

Az elemzésbe az az 1374 beteg került be, akiknél a William Harvey kórház kardiológiai osztályán 2013 és 2017 között kardioverziót kíséreltek meg. Három végpontot vizsgáltak: a beavatkozásról hozott döntés és az elektromos kardioverzió között eltelt időt, a sikeresen kardiovertált betegek arányát, és az ezt követően legalább 12 hétig sinusritmusban maradó betegek arányát.

A kardioverzió elvégzésekor 789 beteg kapott warfarint, 215-en apixabant és 370-en rivaroxabant. A beavatkozásig eltelt idő warfarin mellett nyolc hét volt, míg apixaban és rivaroxaban mellett egyaránt héthetes intervallumot találtak. A warfarinhoz képest mindkét szer esetén szignifikáns volt a különbség.

A kardioverzió sikerességét azoknál értékelték, akiknél ez volt az első kísérlet a sinusritmus helyreállítására. E betegek körében warfarin mellett (n=152) szignifikánsan kevesebbszer volt sikeres a kardioverzió, mint az apixabannal vagy rivaroxabannal (n=431) előkészített betegeknél (95% vs. 99%; p=0,04). Hasonlóan a 12 hét után sinusritmusban lévő betegek arányában is szignifikáns volt az eltérés az új típusú antikoagulánsok javára a warfarinnal szemben.

Az eredmények tehát azt mutatták, hogy a kardioverzióról hozott döntést követően apixaban vagy rivaroxaban alkalmazása esetén legalább két héttel hamarabb kerül sor a beavatkozás elvégzésére, mint warfarinkezelés mellett. Ez alatt a két hét alatt a tünetek kontrollja értelemszerűen rosszabb. A késés miatt rossz ritmuskontrollban töltött idő ronthatja a kardioverzió hatékonyságát és a sinusritmus fenntartásának esélyét.

Bár a jelen analízisben nem vizsgálták, nagyon valószínűnek látszik, hogy a warfarinra adott válasz kiszámíthatatlansága növeli a kardioverziótól való visszalépések számát is. Nyilvánvalóan további negatív tényezőnek tekinthető a gyakori vérvizsgálat és a beavatkozás időpontja körüli bizonytalanság is.

Összefoglalva: a vizsgálat azt bizonyította, hogy a rivaroxaban és az apixaban a bemutatott klinikai szituációban is a warfarin kedvező alternatívája.

 

Forrás: Wall C, Jankowski T, Naruka V, Mota P. Comparing the delay with different anticoagulants before elective electrical cardioversion for atrial fibrillation/flutter. PLoS One 2019; 14(1): e0210170.

Szerző:

PHARMINDEX Online