Rivaroxaban és aszpirin kombinációja túlsúlyos és elhízott, vaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél – a COMPASS vizsgálat elemzése

Egyes antithromboticus hatóanyagok farmakokinetikáját módosíthatja a túlsúly, és bár ez az összefüggés a rivaroxaban esetében az eddigi tapasztalatok szerint minimális, nem tisztázott, hogy a testsúly hogyan befolyásolja a perifériás artériás érbetegek és coronariabetegek esetében a direkt hatású oralis antikoagulánsok hatásosságát és biztonságosságát.

Az International Society on Thrombosis and Haemostasis érvényben lévő irányelve 120 kg-os testsúly vagy 40 kg/m2 testtömegindex feletti betegeknél nem javasolja a direkt antikoagulánsok alkalmazását – noha ezeknél a betegeknél bizonyítottan magasabb cardiovascularis kockázatokkal kell számolni.

A COMPASS vizsgálat bebizonyította, hogy a kettős támadáspontú antithromboticus kezelés – 2,5 mg rivaroxaban naponta kétszer és 100 mg aszpirin naponta egyszer - 24%-kal csökkenti a halálozás, stroke és infarctus relatív kockázatát perifériás artériás érbetegségben (PAD) és krónikus coronariabetegségben (CAD) szenvedő betegeknél az aszpirin monoterápiával összehasonlítva. A vizsgálatba perifériás artériás érbetegeket és krónikus coronariabetegeket vontak be, akik testsúlytól függetlenül azonos dózisú rivaroxabant kaptak.

A közelmúltban megjelent egy tanulmány, amelyben a COMPASS vizsgálat adatai alapján a kettős antithromboticus kezelés hatásosságát és biztonságosságát elemezték a testsúly, illetve a testtömegindex függvényében.

A kettős vak, randomizált, placebokontrollált COMPASS vizsgálat 33 országban 602 centrum bevonásával zajlott. Az utólagos elemzéshez a kutatók a betegeket normál testömegindexű (18,5 ≤BMI <25 kg/m2), túlsúlyos (25 ≤BMI <30 kg/m2), illetve elhízott (≥30 kg/m2) csoportokra osztották. A testsúly értékeléséhez a testsúlyokat 3 kategóriába sztratifikálták (testsúly ≤70 kg, 70 < testsúly ≤90, testsúly >90).

A vizsgált 27 395 betegből 6549 (24%) volt normális testtömegindexű, 12 047-et (44%) találtak túlsúlyosnak és 8701-et (32%) elhízottnak.

Az eredmények elemzése azt mutatta, hogy a rivaroxaban és aszpirin kombinációja a testtömegindextől vagy testsúlytól függetlenül, konzisztensen csökkenti a cardiovascularis halálozás, stroke vagy infarctus által alkotott elsődleges összetett végpont kockázatát az önmagában alkalmazott aszpirinhez képest.

A normális testtömegindexű betegeknél az elsődleges összetett végpont kockázata a rivaroxaban plusz aszpirin kombinált kezelés mellett 3,5%, aszpirin monoterápia mellett 5,0% volt (kockázati arány – HR: 0,73; 95% CrI: 0,58–0,90). A 25 és 30 kg/m2 közötti, túlsúlyos betegek kockázata kombinációval, illetve csak aszpirin monoterápia mellett 4,3%-os, illetve 5,1%-os volt (HR: 0,80; 95% CrI: 0,66–0,96). Az elhízott betegek esetében a rivaroxaban plusz aszpirin kockázata 4,2%, aszpirin monoterápia mellett 6,1% volt (HR: 0,71; 95% CrI: 0,57–0,86).

A kockázatok a testsúly függvényében hasonlóképpen alakultak: rivaroxaban–aszpirin-kombináció esetén a 70 kg-os vagy kisebb testsúlyú betegeknél 4,1%, az aszpirin csoportban 5,3% (HR: 0,75; 95% CrI: 0,62–0,91) volt. A 70 és 90 kg testsúlytartományban lévő betegeinél szintén 4,1%-os vs. 5,3%-os rizikót tapasztaltak (HR: 0,76; 95% CrI: 0,65–0,89), és a legmagasabb értéket a 90 kg felettieknél jegyezték fel, amely 4,2% vs. 5,7% (HR: 0,74; 95% CrI: 0,61–0,90) volt az elsődleges végpont kockázata. A vérzésveszély, a mortalitás és a nettó klinikai előny alakulása konzisztensen független volt a testsúlytól vagy a testtömegindextől.

Több korábbi vizsgálatban, például a ROCKET-AF-ben vagy az ARISTOTLE-ben, arról számoltak be, hogy a magasabb testtömegindexű betegek cardiovascularis kockázata alacsonyabb – ezt nevezték el „obesitasi paradoxon”-nak. A COMPASS betegeinél ez a J-alakú görbével leírható összefüggés nem jelent meg, vélhetően azért, mert a COMPASS vizsgálatba bevont coronariabetegek és perifériás artériás érbetegek visszatérő CV események szempontjából eleve igen magas kockázatúak voltak, akiknél a kockázat összefüggése az obesitassal eltérő profil szerint alakult.

Összességében a COMPASS vizsgálat adatainak elemzéséből az derült ki, hogy a kis dózisú (2×2,5 mg) rivaroxaban és 100 mg aszpirin kombinációjának major nemkívánatos cardiovascularis eseményekkel (MACE) és a major végtagi nemkívánatos eseményekkel (MALE) kapcsolatos klinikai előnye mind a testsúlytól, mind a testtömegindextől független. Ez a napi klinikai gyakorlatban azt jelenti, hogy a kombináció alkalmazásához nincs szükség a testsúly vagy testtömegindex alapján történő adagolásmódosításra.

 

Forrás: Guzik TJ, Ramasundarahettige C, Pogosova N, et al. Rivaroxaban Plus Aspirin in Obese and Overweight Patients With Vascular Disease in the COMPASS Trial. J Am Coll Cardiol 2021; 77(5): 511–525.

Szerző:

PHARMINDEX Online