Thromboembolia, vérzés és vaszkuláris halálozás nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban és 2-es típusú diabéteszben szenvedő, rivaroxabannal vagy warfarinnal kezelt betegeknél

A nem billentyű eredetű pitvarfibrilláció a stroke kockázatát ötszörösére, a mortalitást duplájára növeli. Az oralis antikoaguláns (OAC) kezelés szignifikáns mértékben csökkenti a vérrögképződés kockázatát és a következményes morbiditást, illetve mortalitást.

 Diabéteszes betegeknél a pitvarfibrilláció prevalenciája duplája a nem diabéteszes betegeknél észlelhetőnek. A 2-es típusú diabéteszben (T2D) szenvedő NVAF-betegeknél mind a stroke és szisztémás embolisatio (SSE), mind a vaszkuláris halálozás kockázata fokozott a diabéteszben nem szenvedőkhöz viszonyítva. Randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokból és biztosítói adatbázis-elemzésekből származó adatok alátámasztják, hogy a rivaroxaban legalább olyan hatásos és biztonságos a SSE prevenciójában a 2-es típusú diabéteszben szenvedő NVAF-betegeknél, mint a warfarin.

Egy új vizsgálatban a kutatók a SSE/vaszkuláris halálozás és major, illetve klinikailag releváns nem major (CRNM) vérzéses szövődmények incidenciáját értékelték diabéteszben szenvedő NVAF-betegeknél, akik rivaroxaban vagy warfarin kezelést kaptak. Vaszkuláris halálozásként definiálták, ha a halálozást megelőző 365 napon belül akut koszorúér szindróma, vénás thromboembolia, aortaplakk, carotis stenosis, carotis stent, szívelégtelenség, hypertonia, intracranialis vérzés (ICH), ischaemiás szívbetegség, stroke, major nemkívánatos végtagi esemény, myocardialis infarktus, perifériás artériás érbetegség, szisztémás embolisatio és kamrafibrilláció/szívmegállás vagy kórházi felvétellel/sürgősségi ellátással összefüggő revaszkularizáció volt a primer diagnózis.

A kutatók 32 078 rivaroxabant szedő és 83 971 warfarint szedő NVAF-ban és diabetesben  szenvedő beteget azonosítottak. A betegek átlagos CHA2DS2VASc pontszáma 4,3 ± 1,5 volt, a módosított HASBLED pontszám pedig 1,5 ± 0,9 volt. A rivaroxabant szedő betegek 31%-ánál napi egyszeri 15 mg-os adaggal kezdték a kezelést, a többi beteg napi egyszer 20 mg rivaroxabant kapott. 50 ml/perc/1,75m2 becsült eGFR határértéket alkalmazva a betegek 6,4%-ára felüldozírozás volt jellemző, 21%-uk pedig aluldozírozott volt. A rivaroxaban-kezelést elkezdő betegeket átlagosan 1048 ± 693 napig (2,9 év) követték, a warfarinnal kezelteket pedig 1044 ± 727 napig (2,9 év). A warfarinnal kezelt betegek átlagosan a kezelési idő 47 ± 28%-át (medián: 50%) töltötték a célterápiás INR tartományban.

A kutatás eredményei igazolták, hogy rivaroxaban-kezelés esetén az SSE/vaszkuláris halálozás összesített kimenetelének kockázata alacsonyabb volt (3,79 vs 4,19, HR = 0,91, 95% CI 0,88–0,95), és ennek hátterében a vaszkuláris mortalitás csökkenése állt (2,81 vs 3,18, HR = 0,90, 95% CI 0,86–0,95). A bármely típusú major/CRNM vérzés miatti hospitalizáció ritkább volt a rivaroxabant szedő betegeknél, mint a warfarint szedőknél (2,17 vs 2,31, HR = 0.94, 95% CI 0,89–0,99), csakúgy mint a kritikus szervi vérzés (0,35 vs 0,54, HR = 0,63, 95% CI 0,55–0,72) és az intracranialis vérzés (0,29 vs 0,40, HR = 0,72, 95% CI 0,62–0,84). Az extracranialis vérzés gyakoriságában nem volt eltérés a rivaroxaban és a warfarin csoport között (1,87 vs 1,86, HR = 1,00, 95% CI 0,95–1,07).

Az elemzés keretében a kutatók több mint 116 ezer, 2-es típusú diabéteszben szenvedő NVAF-beteg adatait használták fel, és átlagosan 2,9 éves utánkövetés során vizsgálták a rivaroxaban és a warfarin kezelés hatását. A kutatás eredményei szerint a rivaroxaban alkalmazása hatásosság és biztonságosság tekintetében is előnyösebb volt a warfarinnál. Szignifikáns mértékben csökkent a vaszkuláris eredetű halálozás (10%-os relatív kockázatcsökkenés), emellett igazolható volt a kritikus szervi vérzés 37%-os relatív kockázatcsökkenése és az ICH 28%-os relatív kockázatcsökkenése.

Az elemzés eredményei összhangban vannak a ROCKET AF vizsgálat diabéteszes alcsoportjának értékelésével, amelynek keretében a kutatók 5695 diabéteszes résztvevőt vizsgáltak (átlag CHADS2 pontszám 3,7 ± 1,0), és igazolták, hogy a rivaroxaban csökkentette a SSE/vaszkuláris halálozás incidenciáját (4,23% vs 5,17%/év, HR = 0.84 (0.70–1.00), illetve önmagában a vaszkuláris halálozás gyakoriságát (2,83% vs 3,65%/év, HR = 0.80, 95% CI 0,64–0,99).).

Az amerikai és európai pitvarfibrillációs irányelvek szerint stroke prevencióra a DOAC-ok preferáltan ajánlottak  a K-vitamin antagonistákkal (KVA) szemben,  kivéve a mechanikus műbillentyűvel rendelkező vagy mérsékelt-súlyos mitralis stenosisban szenvedő betegeket (I A szintű ajánlás). Az ESC (European Society of Cardiology) és EASD (European Association for the Study of Diabetes) irányelvei a diabétesz, a prediabétesz és a kardiovaszkuláris betegségek kezelésével kapcsolatban szintén a DOAC-ok alkalmazását javasolják a KVA-kkal szemben (I A szintű ajánlás), olyan 65 év feletti, diabéteszes NVAF-betegeknél, akiknek legalább 2 a CHA2DS2VASc pontszáma (≥ 2) . Annak alapján, hogy a diabéteszben szenvedő NVAF-betegeknél a vaszkuláris mortalitás szignifikánsan magasabb, és a kutatási eredmények szerint a DOAC-ok akár 17%-kal is csökkenthetik a vaszkuláris halálozás relatív kockázatát, megalapozottnak tekinthető a DOAC-ok preferálása a KVA-kkal szemben.

2-es típusú diabéteszben szenvedő NVAF-betegeknél warfarinnal összehasonlítva a rivaroxaban alkalmazása a vaszkuláris mortalitás mintegy 10%-os relatív kockázatcsökkenésével és a vérzések miatti hospitalizációk alacsonyabb számával volt összefüggésben, ezen belül a kritikus szervi vérzések 37%-os, az intracranialis vérzések 28%-os relatív kockázatcsökkenést mutattak.  Az új kutatási adatok megerősítik, hogy a rivaroxaban megfelelő választás a 2-es típusú diabéteszben szenvedő NVAF-betegek kezelésére.

 

Coleman, C.I., Costa, O.S., Brescia, C.W. et al. Thromboembolism, bleeding and vascular death in nonvalvular atrial fibrillation patients with type 2 diabetes receiving rivaroxaban or warfarin. Cardiovasc Diabetol 20, 52 (2021). https://doi.org/10.1186/s12933-021-01250-5

https://cardiab.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12933-021-01250-5

Szerző:

PHARMINDEX Online