Tüdőrák: a világ korbácsa?

2010-ben mintegy másfél millió ember halt meg a világon tüdőrák következtében. A tüdőrák kimondottan rossz prognózisú betegség, az USA-ban 16, Nagy-Britanniában kevesebb mint 10% az 5 éves túlélés aránya. A betegség mortalitásának jelentős csökkentésére globális szintű összefogás szükséges: a prevenció, a korai felismerés és a kezelés mind-mind kulcskérdés e tekintetben.

A Lancet klinikai sorozatot indít a tüdőrák témakörében, a szeptemberi, Barcelonában rendezendő Európai Tüdőgyógyász Kongresszus előzményeként. Három review tanulmány jeleik meg a terület újabb eredményeit illetően: 1. a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelése, menedzselése 2. a tüdőrák kezelése a perszonalizált medicina szemszögéből, és 3. a tüdőrák szűrési lehetőségei.

A tüdőrák szűrését érintő vita tovább tart: július 30-án jelentek meg a US Preventive Services Task Force ajánlásai. Ebben szerepel, hogy javasolt az 55-79 év közötti populáció CT szűrése (azon személyek körében akik az utóbbi 15 évben dohányoztak, és dohányzásuk legalább 30 éve kezdődött). John Field e cikksorozat egyik szerzője megjegyzi, hogy az USA-ban egészen más alapokon nyugszik az egészségügyi szűrések rendszere, mint Európában.

E kontextusban az európai CT-szűrésekkel kapcsolatos vizsgálatok, pl. a hollandiai NELSON vizsgálat nagy várakozásokat gerjeszt (itt a kontroll csoportban nem történt mellkas rtg, csak rutinszerű gondozás). Az előrehaladott tüdőrák prognózisa igen rossz, a betegek minél korábbi stádiumban való kiszűrése kulcskérdésnek látszik. Ez bármely módszer alkalmazásával igaz lehet: célzott szűréssel, (ha fennáll daganat-evidencia), korai detektálással, vagy a legnagyobb kockázatú csoport azonosításával. Mindez főként szervezési kérdés, és adott esetben az egészségügyi rendszer kapacitásától függ.

Számos országban jóval kevésbé releváns kérdés a tüdőrák CT-szűrése. A szegénységgel együtt jár az egészségügyi rendszer fragmentált volta, a kevés speciálisan képzett egészségügyi szakdolgozó, az infrastruktúra hiánya, kormányzási zavarok, politikai instabilitás stb. A tüdőrákos betegek nagy része ezekben az országokban el sem jut odáig, hogy diagnózisra kerülhetne, nem szólva a kezelésről, a palliatív terápiáról, gondozásról. A WHO becslése szerint a világon minden második ország (!) teljesen felkészületlen a daganatos betegségek megelőzésére – és kezelésére… A fejlődő régiókban Afrika kirívó példa: országainak mintegy 17%-ában van egyáltalán rákbetegséggel kapcsolatos protokoll, és egészségügyi büdzsé e kérdések megoldására. Ezzel együtt, a gyors szocio-ökonómiai fejlődést mutató országokban nő a dohányzás, amely világszerte több mint 70%-ban felelős a tüdőrákos halálozásokért.

A megelőzés lehetne az egyetlen költséghatékony megoldás, ennek kulcskérdése a dohányzás visszaszorítása. Afrikában egyelőre kevés ország csatlakozott az ún. Framework Convention on Tobacco Control mozgalomhoz. Jelenleg Afrikában a dohányzás okozta tüdőrák mortalitása még mérsékeltnek mondható, de a dohánytermelés, és a dohányzás egyes országokban a jólét fokozódásával egyre jobban előretör majd.

Mivel a dohányipar hagyományos piaci lehetőségei összeomlóban vannak, a marketing új területeket, új fogyasztókat keres a fejlődő országokban. Nos ez a legfiatalabb generáció, a statisztikák szerint a 13-15 éves fiúk körében a dohányzás gyakoribb, mint a felnőtt populációban (!) ez döbbenetes trendet jelent. Elsődleges feladat a dohányzás kontrollálása és a fiatalok oktatása, tájékoztatása a lehetséges veszélyekről.

Evidens lehetőség a dohánytermékek (jelentősebb) megadóztatása, és ez hathat nemcsak a dohányzás visszaszorulására, de egyéb (nem fertőző, pl. szív-érrendszeri) betegségek kockázatcsökkenésére is. A prevenciós kampányokat testre kell szabni: minden országban és minden kultúrában más-más módszerek alkalmazásával. A daganatellenes küzdelemre fordítható alapok kb. 5%-át költik el a fejlődő országokban, ezért is kell költséghatékony és fenntartható megoldásokat találni. Az országok sokat okulhattak a HIV/AIDS ellenes kampányokból, főként a prevenció fontosságát illetően.

Mai gondolkodásunk szerint egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre és a következő felnövő generáció oktatására a tüdőrák veszélyeiről. Nicola Roxon ausztrál egészségügyi miniszter szerint "ha nem teszünk semmit – azzal megölhetjük embertársainkat."

További részletek itt:

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2813%2961759-6/fulltext