Újdonságok a daganatellenes biomarkerek irodalmából

Új kilégzési teszt a tüdőrák kimutatásában?

“Úgy véljük, hogy a tumor növekedésének időszakában a daganatsejtek unikális kémiai szignált bocsátanak ki”- említi Dr. Peter Mazzone, Cleveland Clinic (OH, USA). “Olyan kilégzési tesztet fejlesztünk, amely ezen a kutatási elven alapszik. Az American College of Chest Physicians tavalyi ülésén Mazzone bemutatta a tüdőrákkal kapcsolatos exhalációs teszttel nyert első evidenciákat.

A kutatás ezen fázisában 82 kezeletlen tüdőrákos beteg vett részt, őket 155 benignus pulmonalis nodulusokkal bíró beteggel vetették össze, vagy olyan személyekkel, akiknél fennált a tüdőrák kialakulásának kockázata. A vizsgálat során a résztvevőknek normális módon kellett lélegezniük, a kilégzett levegőt analizálták kolorimetriás szenzor array segítségével. Ez alkalmas a kilégzett levegő különböző vegyületeinek azonosítására, amelyek az array során színváltozásokkal kerülnek kódolásra. A színváltozás mintázata volt összefüggésbe hozható a tüdőrák-biomarkerek feltételezett jelenlétével.

A vizsgálat eredményei jól demonstrálták, hogy a kolorimetriás szenzor array pontosan definiálta a kontroll csoportból származó tüdőrákos egyéneket. Dr. Michael Baumann az American College of Chest Physicians elnöke így kommentálta mindezt: “Az USA-ban a tüdőrák jelenleg vezető halálok a daganatos halálozások között. Ezért is üdvözlünk minden olyan kutatási eredményt, amely segíthet ezen agresszív betegség diagnosztizálásában és kezelésében.”

mRNS-biomarker segítheti a pancreas tumor korábbi diagnózisát

Az amerikai NIH szerint az USA-ban a pancreas tumor 5 éves túlélése kb. 6%, 2013-ban 45 220 új eset diagnosztizálása volt várható. A jelenleg elérhető terápiás opciók mellett a betegek túlélése mintegy 6-10 héttel hoszabbítható meg, mivel a pancreas tumor korai stádiumokban nem mutat látható tüneteket, tehát csak késői stádiumban diagnosztizálható. Ezért fontos (bármilyen) a korai diagnózist lehetővé tevő módszer kialakítása.

Dr. Murray Korc (Indiana University School of Medicine, USA) és munkatársai, pancreas tumorból származó biopsziás mintákból próbálták azonosítani a magasabb mRNS-szinteket (miR-10b). Az mRNS nem-kódoló RNS, mintegy 18–25 nukleotidot tartalmaz.

Mivel az miR-10b kimutatható a pancreas tumoros betegek vérében, alkalmas biomarker lehet a betegek korai diagnosztizálására. Így a kezelés is korábban lenne megkezdhető, feltehetően jobb prognózissal.

A team azt is kimutatta, hogy minél magasabb az miR-10b szérumszintje, annál agresszívebb formájú a betegség. Génprofilozás révén került azonosításra itt az EGFR-fehérje. Az miR-10b magas szintjei együtt jártak az EGFR-expresszió emelkedésével, amely mellett gyorsult a pancreasban a sejtnövekedés, valamint a sejtmigráció, így a metastasisok kialakulása is.

Az miR-10b magasabb szintje mellett jellemzőbb volt a kemoterápia-rezisztencia, és a daganatkiújulás.

A vizsgálók egyben jelzik, hogy eredmények előzetesek, és további kutatás szükséges az miR-10b biomarkerként történő alkalmazásához pancreatic tumoros betegeken.

Mitochondrialis DNS azonosítása emlőtumor-metastasis esetén

A University of Pennsylvania kutatói szerint a mitochondrialis DNS (mtDNA) alacsony szintje gyakran észlelhető agresszív emlőrákos betegek esetén. A vizsgálat az Oncogene c. szaklapban került publikálásra, azt demonstrálja, hogy a csökkent mtDNA-szint befolyásolja a humán emlőtumor sejtjeit, agresszív és metastatizáló karaktert kölcsönöz számukra. Úgy látják, hogy ez a sajátság a klinikusok számára új biomarkert jelenthet az agresszív tumorformákkal bíró emlőrákos nőbetegek azonosításában.

A mitochondriumok szerepe az emlős sejtekben igen fontos, különösen a sejtszignálok, sejtmetabolizmus, energiaellátás és apoptosis tekintetében. A programozott sejthalál szerepet játszhat a daganatos sejtek elpusztításában. Korábbi vizsgálatok szerint a betegek mintegy 80%-ában észlelhető alacsonyabb mtDNA-szint.

Az mtDNA és az emlőtumor progressziója közötti összefüggés még nem tisztázott. Több hipotézis is van, amelyek további kutatásokat igényelnek. Az mtDNA mesterségesen előidézett alacsonyabb szintje mellett a sejtek számos eltérést produkáltak: olyan jellemzőket, amelyek a metastatizáló daganatsejteknél fordulnak elő. Ez látható a nem tumoros emlősejteknél, amelyek invazívvá, és a daganatsejtekhez hasonlóvá válnak. Emellett az alacsony mtDNA-szint mellett a sejtek megújulása jellemző, és megjelennek az emlőrák sejtjeire specifikus sejtfelületi markerek is.

Amennyiben sikerül az emlőrák invazív, agresszív, gyorsan metastatizáló formájának kitett betegek azonosítása, az orvosok és betegek számára egyaránt előnyös lenne, jobban személyre szabott kezelési eljárások alkalmazására. A közeljövőben in vivo egér-modellen fogják ezt tanulmányozni.

A colon tumor genetikai markere csökkentheti az invazív vizsgálatok igényét

A fejlett országokban a leggyakoribb tumorforma a colorectalis rák. Ezért lenne fontos olyan biomarker megtalálása, amely csökkentené e betegeken az invazív vizsgálatok igényét. Dr. Rima Rozen (McGill University, Québec, Canada) és munkatársai valószínűleg egy ilyen biomarkert azonosítottak vizsgálataik során, amelyet colorectalis tumorban szenvedő betege colon mucosájának genetikai változása alapján találtak meg.

A vizsgálók öt lehetséges genetikai markert különítettek el colon tumor egér modelljén. Ezek a későbbiekben humán colon tumor szövetmintákban is kimutathatóak voltak.

Az abnormális géneket nemcsak a tumor locus colon sejtjeiben találták meg, hanem külsőre a colon egyéb részeiről származó, normálisnak tűnő sejtekből is. Ez azt jelenti, hogy a szövetmintákat a colon (és a gastrointestinalis traktus) egyéb részeiből is le lehet venni, vagy akár a székletből is. Mindez a colon tumor korábbi, és a jelenleginél kevésbé invazív diagnosztikáját tenné lehetővé. Az új módszerrel elkerülhetővé válnának a fals negatív eredmények (endoszkópia során 10-15%).

További részletek:

http://www.futuremedicine.com/doi/full/10.2217/bmm.13.140