Valóság vagy mítosz: mentális betegség, suicidium, bűnözés

A mentális betegek stigmatizációja minden erőfeszítés, és évtizedeken át tartó felvilágosító kampányok ellenére is élő probléma napjainkban. Múlt héten a legnépszerűbb angol napilap, The Sun, vezércikkében jelent meg, hogy "1200 embert öltek meg mentálisan beteg személyek, válságban a gondozás". A napilap 2 millió példányban jelenik meg, így igen komoly befolyást gyakorol a közvéleményre. Sajnálatos módon nem ezt a címet választották: “A mentális betegek sokkal inkább áldozatai a bűneseteknek…"

Próbáljunk meg olvasni a sorok között. Két jelentés áll a jelenség hátterében, egyikük a The National Confidential Inquiry into Suicide and Homicide by People with Mental Illness, (kiadó: University of Manchester), amely a 2001-2011 között öngyilkosságok és gyilkosságok elemzésével foglalkozik Nagy-Britannia és Észak-Írország teljes területén. A tanulmány egyik kulcsponti észrevétele, hogy a mentálisan beteg személyek által elkövetett gyilkosságok az utóbbi években csökkentek – míg ugyanezen csoport suicid cselekményeinek száma emelkedett. Pl. Angliában, 2011-ben 46 gyilkosság volt bizonyíthatóan mentálisan betegnek tulajdonítható, ugyanakkor 1333 öngyilkosság történt ugyenezen körből kikerülő személy esetén. A leggyakoribb suicid módszer az önakasztás és az opiát-mérgezés volt . Gyilkosságokkal kapcsolatosan számos esetben merült fel az alkohol, a drogfogyasztás, esetenként a kettő együtt a mentálisan betegek körében, és öngyilkosságoknál is. A nagyközönség vélekedésével szemben, a gyilkosságok áldozatai gyakran a mentálisan beteg házastársa, családtagjai, sokkal inkább mint idegen személyek.

A másik tanulmány: At risk, yet dismissed: the criminal victimisation of people with mental health problems, (kiadó: University of London) azt vizsgálta, hogy mennyi a bűnesetek áldozatai között a mentális betegek aránya. A szerzők szerint a mentálisan beteg személyek között valóban magasabb a bűnesetek száma, és bűntett áldozataként többen szerepelnek, mint a normál, mentálisan egészséges populáció tagjai. 2012-ben 45%-ra volt tehető az áldozatként szereplő mentális betegek száma Angliában, és számarányuk 5x magasabb volt e tekintetben áldozatként, mint a normál populáció körében. Leggyakoribb a szexuális és családon belüli erőszak, a családon belüli bűntett volt e csoportban. A legnagyobb probléma a súlyos mentális betegek között az egészségügyi szolgáltatás kerülése, a gyógyszerszedés elhagyása, az erőszakos viselkedés. A bűnözés sokkal inkább hatott a mentálisan betegek közegére, ahol jelentősebb a szociális, pszichológiai és fizikai kitettség, mint az egészségek körében. A családi vagy szexuális erőszak hatása igen súlyosnak tekinthető, nők esetében 40%, férfiaknál 25% volt oki tényező öngyilkossági kísérletek esetén.

A tanulmányok üzenete egyértelmű. Az első, hogy mentálisan beteg személyek esetén az önsértés esélye, veszélye sokkal nagyobb, mint a más személyek bántalmazása, velük szemben való, életkioltásra irányuló bűnelkövetés. Kulcsponti kérdés lenne e helyzet megoldása… A második üzenet, hogy a mentális beteg sokkal gyakrabban esik áldozatul egy-egy bűntettnek, mint a mentálisan egészséges személyek.

A Sun-ban megjelent cikk ezért kapott igen komoly kritikát mentális betegeket támogató egyesületek részéről: a téves elképzelések, berögződések tisztázására. Nemrégen két angol nagyáruház címkézett fel ruhákat így "mentális betegek számára…" Sokkal fontosabb kérdés lenne éppen a stigma és a diszkrimináció megszüntetése e betegekkel szemben.

2014-ben többek között e célok megvalósításának szándékával indítja útnak a Lancet szerkesztősége a The Lancet Psychiatry szaklapját, a mentális betegségek stigmaképzésének eltörlésére, a szakemberek evidence-based adatokkal való korrekt ellátására a lélek betegségeinek tárgykörében.

Full-size image (20K) The Madonna of McDermott Road (Vanessa) By John O'Donnell

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2813%2962125-X/fulltext