A stroke ellátás kulcskérdése: a terápiás teherviselés

A krónikus betegségekben szenvedő betegek átélik a komplex kezelési tervvel járó nem csekélynek számító személyes teherviselés érzését is, mely sok esetben ronthatja a betegség klinikai kimenetelét. Jelen tanulmány szerzői e kérdéskört próbálták meg tisztázni, kvalitatív irodalmi felmérés, elemzés alapján.

Módszerek, eredmények

A kutatás fókuszában a stroke ellátás, a terápiával járó terhek, a betegek személyes tapasztalata, és kvalitatív elemző módszerek. Felkutatott adatbázisok: Scopus, CINAHL, Embase, Medline, PsycINFO. Nyomon követték a referenciákat, lábjegyzeteket, citációkat. Kizárólag angol nyelvű publikációkat vettek figyelembe (2000-2013). Két független szakértő végezte a cikkek átnézését, az adatok kinyerését és analízisét.

Az adatelemzéshez használt metodikák: framework synthesis, Normalization Process Theory . 69 tanulmány került a végső elemzés körébe. A terápiás teherviselés az alábbiakat foglalta magában: (1) stroke ellátás, a gondozás megtervezése (2) terápiás együttműködések (3) a terápiavezetés stratégiái (4) reflexiók a terápia menedzselésére. Az egészségügyi rendszer sajnálatosan fragmentált, a betegek és az egészségügy szereplői, dolgozói között sok esetben nem kielégítő a kommunikáció. A betegek gyakran panaszolják, hogy kevés információhoz jutnak. A kórházi kezelés sem mindig megfelelő, az orvosi empátia hiányából fakadóan, és az osztályos gyakorlatból adódó, kevés stimuláló erejű aktivitás miatt. A betegek hazabocsátása körül is adódik szervezetlenség, a házi, otthoni gondozás megszervezése nehézségekbe ütközik. A vizsgálat korlátai: csak angol nyelvű tanulmányokat vettek figyelembe, és alacsony jövedelmű országokból elvétve akadt publikáció.

A szerkesztő kommentje

Minden évben a világon kb. 15 millió az új stroke-betegek száma. Közülük mintegy 5 millióan néhány napon belül meghalnak, másik 5 millió a tartós fogyatékkal tovább élők száma. A stroke tüneteinek észlelésekor azonnali orvosi segítséget kell kérni, mert a terápia gyors megkezdése javítja a túlélés esélyeit, csökkenti az agyi károsodás mértékét. Hosszabb távon tekintve e kérdést, a post-stroke rehabilitáció segítheti az egyén megküzdését a fogyatékossággal. A gyógyszerelés (véralvadásgátlók, vérnyomáscsökkentők, koleszterinszint-csökkentők) adása pedig a másodlagos stroke kialakulásának kockázatát csökkentik.

Miért készült a vizsgálat?

A kezelés és a rehabilitáció stroke-túlélőkön igen hosszadalmas folyamat, és ahogy fentebb említettük, a beteg részéről is jelentős személyes áldozatvállalást, közreműködést igényel. A terápiás teher, teherviselés definíció lényegében azt jelenti, hogy a stroke- és más krónikus betegségben szenvedőek számára kötelező módon végrehajtandóak a terápia menedzsment előírásai. A kezeléssel járó terhek, problémák sok esetben valóban túlterhelik magát a beteget.

Nemritkán az a helyzet, hogy a beteg úgy érzi, képtelen megküzdeni, eleget tenni a stroke utáni rehabilitáció követelményeinek, rosszabb lesz az öngondozás, csökken a terápia-adherencia, romlik a klinikai kimenetel. Egyszerű példa: a beteg nehéznek tartja a végtagokkal kapcsolatos, a mozgás visszanyerésére irányuló gyakorlatokat.

Következtetés

A stroke ellátás a betegek számára is komoly megterhelést jelent, ez szorosan összefügg az egészségügy szervezettségétől mikro- és makroszinten egyaránt. A kellő információ, tudáshiány miatt a betegek nem képesek saját maguk megszervezni az ellátásukat, gondozásukat, kialakítani megküzdési stratégiáikat. A stroke ellátási gondozási gyakorlatot sokkal inkább a betegek igényei szerint kellene átalakítani, és nem az egészségügyi rendszerek szükségletei alapján.

További részletek:

http://www.plosmedicine.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pmed.1001473;jsessionid=EF83E5B381EB2D9653965087D80C1432