A WHI-vizsgálat: hormonpótló kezelés menopausában, alkalmas-e krónikus betegségek megelőzésére?

A HRT-kezelés menopausa esetén a klinikai gyakorlat része, de kérdések merülnek fel hasznát és kockázatait illetően a krónikus betegségek megelőzése terén. Szerzők a két WHI-(Women's Health Initiative) vizsgálatot ilyen szempont szerint elemezték, kiterjesztett poszt-intervenciós nyomon követés révén.

Módszerek

Az USA területén 40 klinikai centrumban, összesen 27 347 postmenopausalis nőbeteg került beválasztásra (50-79 év közöttiek).

Az intakt uterussal bíró nőbetegek konjugált ló-ösztrogén (CEE; 0.625 mg/nap) + medroxyprogesterone acetate (MPA; 2,5 mg/nap) kezelésben részesültek (n = 8506), vagy placebot kaptak (n = 8102). Előzetesen hysterectomizált nők csak CEE- (0,625 mg/nap) (n = 5310), vagy placebo kezelést kaptak (n = 5429). A kezelés az első esetben (CEE+MAP) 5,6 évig, a csak CEE-kezelés esetén 7,2 évig tartott, 13 év kumulatív nyomon követéssel, mely 2010 szeptember 30-án zárult.

Az elsődleges hatás- és biztonságossági végpont a coronariabetegség (CHD), vagy az invazív emlőrák kialakulása volt. A globális indexben szerepeltek még az alábbiak: stroke, tüdőembolia, vastagbélrák, endometrialis carcinoma, csípőtáji törés, valamint a halálozás.

Eredmények

A CEE+MPA kezelési szakaszban: a CHD-esetek száma 196 volt az aktív, illetve 159 a placebo csoportban (hazard ratio [HR], 1,18; 95% CI, 0,95-1,45) az invazív emlőrák előfordulása 206 vs 155 (HR, 1,24; 95% CI, 1,01-1,53). Egyéb észlelt kockázatok: emelkedett a stroke, a tüdőembolia, a 65 év feletti demencia, az epekőbetegség, a vizelet inkontinencia gyakorisága; viszont csökkent a csípőtáji törések a diabetes, és a vasomotoros tünetek aránya.

A posztintervenciós nyomon követési szakaszban a legtöbb kockázat – és előny – eltűnt, kivéve talán az emlőrák megmaradó magasabb kockázatát (434 eset a CEE+MPA ill. 323 eset a placebo csoportban; HR, 1,28 [95% CI, 1,11-1,48]). A kockázat/előny kiegyensúlyozottabb volt csak CEE adása mellett: 204 CHD eset, vs 222 eset a placebo adásakor (HR, 0,94; 95% CI, 0,78-1,14) illetőleg az invazív emlőrák tekintetében 104 vs 135 eset, (HR, 0,79; 95% CI, 0,61-1,02); kumulatív módon 168 vs 216, az emlőrák esetei diagnosztizálásra kerültek (HR, 0,79; 95% CI, 0,65-0,97).

Az egyéb kimeneteleket illetően hasonló eredmények születtek CEE+MPA adásakor. Egyik terápiás rezsim sem érintette az összes mortalitást. Csak CEE-kezelteken fiatalabb nőkön (50-59 év között) jobb eredményt észleltek az összes mortalitás, a myocardialis infarctus és a globális index tekintetében (nominális P <0,05 az életkori trend mentén). A mellékhatások abszolút kockázata (a globális indexszel definiáltan) 10 000 nőbetegre vetítve CEE+MPA kezelés mellett 12 további esetet eredményezett az 50-59 éves korcsoportban, 38 esetet a 70-79 évesek között. A csak CEE-vel kezeltek körében 19-cel kevesebb eset volt az 50-59 éves, illetve 51 további eset a 70-79 éves korcsoportokban. Az életminőségi paraméterek mindkét vizsgálatban vegyes eredményekkel szolgáltak.

Következtetés

A menopausalis HRT-kezelés komplex módon hat a várható kockázatokra. Az intervenciós és kiterjesztett posztintervenciós nyomon követés során a két WHI-vizsgálat eredményei nem támasztják alá a HRT krónikus betegségekben való alkalmazását, bár bizonyos nőbetegeken tüneti kezelésre alkalmasak.

Nyilvántartási szám: clinicaltrials.gov Identifier: NCT00000611

http://jama.jamanetwork.com/article.aspx?articleid=1745676