Aripiprazole alkalmazása időskori depresszió esetén: klinikai hatás és biztonságosság
A terápiarezisztens major depresszió idős korban gyakori, és akár az életet is veszélyeztető probléma lehet. E korcsoportban kevés az ismeretünk az augmentációs farmakoterápia hasznát és kockázatait illetően. A tanulmány célja e kérdéskör elemzése volt.
Módszerek
RCT: randomizált, kettős vak, placebo-kontrollűlt vizsgálat, az USA és Kanada három klinikai centrumában. A résztvevők 60 év feletti terápiarezisztens major depresszióban szenvedő betegek voltak, az MADRS skála (Montgomery Asberg Depression Rating Scale) ?15 értéke mellett. A betegek e vizsgálat előtt venlafaxin kezelésben részesültek, mely nem bizonyult eredményesnek (150–300 mg/nap dózis mellett) Elrendezés: 1. csoport: aripiprazole 10-15 mg, ill. 2. csoport: placebo. A kezelés 12 hétig tartott. Elsődleges végpont: remissziós, az MADRS score szerint 10 pont alatt, és legalább 2 ponttal kevesebb, mint a kiindulási érték.
Eredmények
2009-2013 között 468 betegből 181 (39%) került beválasztásra, 91 részesült aripiprazol és 90 placebo kezelésben. Az aripiprazole csoportban 40 esetben (44%) sikerült remissziót elérni, míg a placebo csoportban 26 betegnél (29%). Odds arány: (OR) 2·0 (95% CI 1·1–3·7), p=0·03. A leggyakoribb mellékhatásként akathisiát észleltek (24/91 betegen [26%], placebo esetén 2 betegnél. Aripiprazole mellett gyakoribb volt a parkinsonizmus (15/86 [17%]) szemben a placeboval 2/81 [2%]), kevesebb a szuicid késztetés az aktív csoportban 13/61 [21%], szemben a placeboval 19/65 [29%].
Következtetés
60 év feletti terápiarezisztens depresszió esetén az aripiprazole alkalmazása hasznos lehet a remisszió elérésében. Mellékhatásként jellemzően akathisia és parkinzonizmus jelentkezhet.
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2815%2900308-6/abstract
Szponzorált tartalom
