Atezolizumab hatásossága nem kissejtes tüdőrák kezelésében

A korábban kezelt, előrehaladott vagy metasztatikus, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek életkilátásai nem túl kedvezőek. A PD-L1 antitest atezolizumab klinikailag daganatellenes hatású, különösen a PD-L1-et expresszáló tumorsejtek és tumorinfiltráló sejtek ellen.

Ebben a nyílt, fázis 2 vizsgálatban platina alapú kezelést követően progrediáló NSCLC-ben szenvedő betegek vettek részt 61 vizsgálóhelyen 13 országban Európában és Észak-Amerikában. Beválasztási kritérium volt a 0-1 közötti ECOG teljesítménystátusz és a megfelelő hematológiai és szervi funkciók. A betegeket a PD-L1 tumorinfiltráló sejtek státusza alapján rétegezték, és 1:1 arányban randomizálták intravénásan adott 1200 mg atezolizumab vagy 3 hetente adott 75 mg/m² docetaxel kezelésre. Az elsődleges végpont a teljes túlélés volt.

A betegeket 2013 augusztusa és 2014 márciusa között vonták be a vizsgálatba, 144 beteget randomizáltak az atezolizumab csoportba, 143 beteget a docetaxel csoportba. 142 beteg kapott legalább egy adag atezolizumabot. A teljes túlélés 12,6 hónap volt az atezolizumab csoportban és 9,7 hónap a docetaxel csoportban. A túlélés javulása összefüggést mutatott a fokozott PD-L1 expresszióval.

Az atezolizumab csoportban 11 beteg (8%) hagyta abba mellékhatások miatt a kezelést, 16 betegnél (11%) jelentkeztek 3-4-es súlyossági fokú mellékhatások. A docetaxel csoportban 30 beteg (22%) hagyta abba mellékhatások miatt a kezelést, 52 betegnél (39%) jelentkeztek 3-4-es súlyossági fokú mellékhatások.

Az atezolizumab jelentősen javította a túlélést a docetaxelhez képest a korábban kezelt, NSCLC-ben szenvedő betegeknél. A javulás összefügött a PD-L1 immunhisztokémiai expressziójával a tumorsejteken és a tumorinfiltráló sejteken, ami arra utal, hogy a PD-L1-expresszió az atezolizumab hatásosságára nézve prediktív jellegű.