Címke: DOAC

A CHA₂DS₂-VASc pontszám önmagában korlátozottan előrejelző pitvarfibrillációban; további klinikai adatok bevonása javíthatja a kockázatbecslést.

A DOAC-okkal és a vérzéses szövődményekkel kapcsolatos kutatások a klinikai gyakorlatban és a mindennapi életben még ritkák. Egy új kutatás fő célja az adherencia és a vérzés előfordulásának tanulmányozása volt kortárs környezetben egy észak-svédországi központban a forgalomban levő DOAC-okkal kezelt és NVAF-ban szenvedő betegeknél.

A hosszú távú alvadásgátló kezelések kardiovaszkuláris biztonságossága alapvető fontosságú. A közvetlen összehasonlítások hiányára tekintettel metaanalízist végeztek a különböző alvadásgátlók (többek közt a warfarin és a direkt orális antikoagulánsok (DOAC)) biztonságosságának és hatásosságának megállapítására. A különböző DOAC-okat egymással is összehasonlították. A dabigatran kivételével az összes DOAC kedvezőbb hatásúnak bizonyult a placebóhoz, az aszpirinhez és a K-vitamin-antagonistákhoz képest; a legmagasabb nettó klinikai előnye a rivaroxabannak volt.

A stroke és a vénás trombembóliák (VTE) továbbra is a mortalitás és morbiditás vezető okai világszerte. Az antikoaguláció sikeresen csökkentetti a stroke és VTE kialakulásának gyakoriságát, azonban vérzést okozhat. A több évtizedes warfarin alkalmazás után a direkt antikoagulánsok (DOAC) kifejlesztése a DOAC terápia irányába vitte el a VTE kezelését. Ez utóbbiak alacsonyabb vérzési rizikóval járnak. Ebben a cikkben a DOAC használat során észlelhető gyógyszerelési hibákat írják le a szerzők és segítséget nyújtanak a DOAC-ok felhasználásához. A jelenlegi irodalom kevés ezirányú cikket tartalmaz, emiatt a későbbiekben klinikai vizsgálatok végzését is javasolják, amelyek gyógyszerelési hibák kivédését célozzák meg.

A fejlett országokban a pitvarfibrilláció (AF) leggyakoribb formája a nem valvuláris eredetű AF (NVAF), egy többnyire tünetmentes állapot, amely azonban képes rontani a betegek életminőségét, és súlyos szív-és érrendszeri szövődményeket vonhat maga után. NVAF mellett nagymértékben nő a stroke, illetve az elhalálozás kockázata. Ennek megelőzésére az NVAF-es betegeket véralvadásgátló kezelésben részesítik. Hagyományosan a K-vitamin antagonistákat (VKA) alkalmazták erre a célra, mivel ezek egyaránt csökkentik a mortalitást és az iszkémiás stroke (IS) kockázatát. Azonban megvan az a hátrányuk, hogy rendszeres nyomon követést igényelnek és adagolásukat is rendszeresen módosítani kell, emellett nagy eséllyel alakul ki esetükben interakció ételekkel vagy más gyógyszerekkel. Ugyanakkor az újfajta, nem-K-vitamin antagonista véralvadásgátlók (NOAC szerek) legalább olyan hatásosnak bizonyultak mint a VKA szerek, ráadásul alkalmazásuk mellett kisebb a hemorrhagiás stroke (HS) és a koponyaűri vérzés kockázata, és nincs szükség szoros monitorozásra. Ezt nagy mennyiségű, randomizált kontrollált klinikai vizsgálatokból származó bizonyíték támasztja alá, de egyre nő a valós körülmények közül származó adatok mennyisége is. Míg a VKA szerek jól teljesítenek a randomizált kontrollált klinikai vizsgálatok szigorúan ellenőrzött körülményei között, a kevésbé szigorú nyomon követés miatt a NOAC szerek feltételezhetően előnyösebbek a valós klinikai ellátásban.

Klinikai kitekintés - Milyen új információval szolgál a vizsgálat? Kétéves utánkövetésnél az apixaban, illetve a dabigatran mellett nem volt szignifikánsan kisebb arányú a stroke/szisztémás embolizáció vagy az ischemiás stroke előfordulása. Rivaroxaban mellett – warfarinnal összevetve - szignifikáns mértékben csökkent a stroke/szisztémás embolizáció aránya (32%-kal) és az ischemiás stroke aránya (31%-kal). Nem volt szignifikáns különbség a DOAC-t és warfarint szedők közt a major vérzések kockázatát illetően.